Annak ellenére hogy mindkét terhességem
során elejétől a végéig savasodott a gyomrom, ami a népnyelv szerint
hajasbabát jelez, egyik fiam sem az a kimondott nagyloboncos, sőt...
Attól a kis pihétől, ami a buksijukat ékesítette születéskor mindketten
nagyon gyorsan megváltak, talán Milán kicsit kevésbé, ő csak hátul
hullajtotta ki az összeset, és a levedlett bunda nem nagyon akart
újranőni.
Máténál olyan 15-16 hónapot kellett várni az első hajvágásra. Azóta neki már szép nagy haja van, amikor hagyjuk megnőni:)
Milánnál 19 hónap telt el úgy, hogy az
olló közelébe se kellett menni. Most sem volt még igazán nagyhajú, de
már itt is göndörödött, ott is kunkorodott, és végül már a fülére is
ránőtt, így aztán muszáj volt kezdeni vele valamit, hogy kicsit
kisfiússá varázsoljuk.
Nem volt olyan egyszerű menet, mert
Milán mindenképpen Apa zúgó-berregő gépével szerette volna véghezvinni a
dolgot, de a kis vékonyka hajszálat kicsusszannak még a fogak közül.
Pedig azt szépen tűrte volna. Muszáj volt ollóval kicsit megnyesni, de
ez már nem volt annyira buli, hol én próbáltam fogni a fejét, és Apa
nyírta, hol fordítva, és még Máté is beszállt volna az ollózásba, ha
hagytuk volna... végül aztán csak elkészültünk valahogy, és bár a
végeredményről nem született kép, mert arra már se nekünk de legfőképp
Milánnak nem volt már türelme, de nagyon vagány lett:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése