2011. július 13., szerda

Mégiscsak strandoltunk

Minden előzetes fenntartásomat félretéve, engedtem az unszolásnak és tegnap délután Apa nélkül mentünk el egy közeli strandra a Paskálra. Persze nem édeshármasban, hanem Máté egyik ovistársáékkal, Ábelékkel. Már az ovizárás óta nem találkoztak a fiúk, és már mind a ketten meg voltak kergülve egymásért, így aztán rászántam magam. És azt kell mondjam nem bántam meg, mert szuper volt, és nagyon jól éreztük magunkat!
Villamossal mentünk, ami már önmagában is nagy kaland. A fiúknak is, és nekünk is, mert a szuper hannoveri villamosokra egy kisebb tortúra a babakocsit felvarázsolni. Persze Milán a maga másfél évével már inkább a Nagyokhoz húzott, mintsem hogy békésen ücsörögjön a babakocsijában, így addig nem nyugodott, amíg ki nem vettem és oda nem ülhetett a az ülésre a többiek mellé.
Mikor megérkeztünk a fiúk rögtön a víz felé vették az utukat, Milcsit az sem zavarta, hogy még ruhában van.  Ez a strand egyébként nagyon kicsi, csak 2 medencéje van, egy nagy, amit meg sem közelítettünk, úgyhogy nem tudom milyen, és egy kicsi. A kicsi az igazi gyerekparadicsom, az egyik fele 20 cm, a másik pedig 50, szóval még a Milánnál kisebbek is jól elvannak benne.
A fiúk is jöttek-mentek, élvezték, hogy mindenhol leér a lábuk:)
Milán sitty-sutty hozzácsapódott egy kisfiúhoz, akinek volt egy csomó játéka. Mi rutintalanul, és mert rohantunk, nem vittünk magunkkal semmit... no de majd legközelebb:)
Szóval Milán elbitorolt egy locsolókannát, persze a kisfiú és az anyukája engedélyével, és módszeresen merte ki vele a vizet a medencéből. Hihetetlen, hogy mennyire le tudja kötni ez a fajta meló, szerintem egész nap locsolta volna a vizet, nem unta meg, legfeljebb annyit változtatott, hogy hol az egyik lefolyóba öntötte, hol csak úgy a járdára, de a munka öröme mindig ott volt az arcán. Még mindig rácsodálkozom, hogy mennyire függetlenebb-közvetlenebb, mint Máté. Mátét mikor ilyen idős volt hat lóval sem lehetett volna elvontatni mellőlem. Milán ezzel szemben bárkivel jól elvan, ha én azt mondom neki, hogy legyen most ezzel vagy azzal.
Máté ezalatt az úszógumival bohóckodott a fél méteres vízben, pancsolt, ugrált, és  versenyt sétált a medencében oda-vissza Ábellel:)
Volt velünk még egy csaj, és a fiúk hihetetlen bizalommal fordultak felé, amit nagyon jó volt látni. már gondolkozom egy ideje egy alkalmankénti bébiszittyón, de a tettek mezejére eddig még nem sikerült rálépnem, de most újabb lökést adott, hogy a megfelelő személlyel igenis jól ellennének néhány órát.
Zárórakor jöttünk el, szinte utolsóként, mert mire a 4 gyereket sikerült összeszedni, addigra már jócskán eltelt az idő. Búcsúzóul még kaptak egy-egy jégkrémet, és büszkén vonultak vele hazafelé. Milán eredetileg nem kapott volna, de brutál hisztit csapott, aztán kapott egy másmilyet, egy kisebbet és olyan vizesfajtát, amiről úgy gondoltam inkább nekivaló, mint a cornettó, de neki pontolyan kellett mint a Nagyfiúknak. Hiába no... már csak én gondolom Róla, hogy Ő még kicsi, igazából már Ő is nagy :-(
Tényleg szuper volt minden!!!!
Elég későn értünk haza, de a fiúkban még volt annyi erő, hogy egy kicsit még a kertben játszanak, így jó későn kerültünk ágyba. De legalább reggel mindenki sokáig aludt:)))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése