Napi rutin

Telnek a napok. Lassan visszafelé számolunk, és tervezzük a hazautat. Mindig így van ez, mire már megszokjuk a falusi életet, a csendet, a nyugalmat, a világtólelzártságot, az internetnélküliséget, addigra hazamegyünk. Eleinte nagyon lassan telt egy napunk, aztán valahogy belerázódtunk, és kialakult egy itteni rend, és így már nem olyan vészes.

Reggel relatív sokáig alszunk, legalábbis tovább, mint otthon, igaz később is fekszünk. Elbúcsúztatjuk Apát a teraszról, ez fontos része a napnak, egyszer úgy ment el Apa, hogy Máté még aludt, és egész délelőtt azon nyafogott, hogy nem köszönt el, és jöjjön vissza, hogy tudjon integetni. Aztán reggeli, és játék az udvaron, labdázunk, vagy a fiúk lapátolnak valamit. Aztán ebéd, és alvás. Kb. 2 órát szoktak aludni, de van, amikor 3-at is. Alvás után pedig lemegyünk a faluba, veszünk bagettet. (Két hét után találtunk a falu szélén egy IGAZI szupermarketet is: -)))

Milán névnapjára Máté választott egy süteményt, és azóta azt gondolja minden napra jár süti. Persze ez nem így van, de azért szoktunk azt is venni olykor-olykor. A kedvencünk egy golyó formájú süti, ami nem tésztából van, hanem olyan habcsókszerű anyagból, és meg van kenve trüffeles krémmel, és jól meg is van forgatva benne. Nyami-nyami. Bár nekem nem sok szokott maradni belőle, épp csak ami lemorzsálódik, mert a fiúk sittysutty bepuszilják mihelyst hazaérünk vele, még a kalapjukat sem veszik le, ülnek rögtön az asztalhoz: -) Persze jól ki is kenik vele magukat: -) A pékség után szoktunk benézni a turista irodába, és amíg én gyorsan rápislantok a netre, addig a fiúk elrágcsálnak egy kis bagettet, összeszedik az összes prospektust és újságot, ami még nincs itthon, és „beszélgetnek” a nénikkel. Aztán játszóterezünk, sétálunk, kacsákat nézünk, attól függ, hogy Matyinak mihez van kedve. Hazaérve a teraszon joghurtozunk, ez egy sarkalatos pontja a napnak, mert evés közben a fiúk már felfelé kacsingatnak, hogy itthon vannak-e a kislányok, és mehetnek-e hozzájuk játszani. Vagy a kislányok kacsingatnak lefelé. És estig játszanak egymással, vagy egymás mellett. Máté megosztja velük a kekszét, és fura módon nem a hozzá korban legközelebb állóval van a legjobb kapcsolatban, hanem a legidősebb kislánnyal, aki, mivel két kisebb tesója van, olyan türelemmel és érdeklődéssel van Máté iránt, hogy öröm nézni őket. Máténak először furcsa volt, hogy nem érti, mit beszélnek a lányok, de ez nem akadályozta meg abban, hogy ő maga is ossza nekik az észt, és magyarázzon nekik, hogy mit hogy csináljanak. Meg is kérdezte egyszer tőlem, hogy a kislányok miért halandzsáznak? Mondtam neki, hogy franciául beszélnek. Azóta amikor halandzsázik, akkor azt mondja, hogy ő most franciául beszél: -) 

 

Az első néhány napban mikor köszöntünk a szomszédoknak, vagy bárkinek, mert a faluban mindenki köszön mindenkinek, csakúgy mint otthon, még nekünk is, Matyi mindig bondzsornó-t mondott. aztán egyszer csak ő is elkezdett bonzsúr-ozni. Fűnek-fának bonzsúrozik: -) Nagyon aranyos. És olyan nagyfiú már. Ez alatt a két hét alatt amióta itt vagyunk olyan igazán kisfiús lett. Olyan laza, olyan vagány. 

Éppen mintegy (majdnem)3 és fél éves: -)