Játszótereztünk

Jónéhány napig nem volt netünk, mert állítólag a szolgáltatónál van valami gond, amit nem tudnak helyrehozni. Most sem biztos, hogy sokáig lesz, de azért csak belevágok egy bejegyzésbe, lesz ami lesz....

A múlt héten és a hétvégén is szép napocskás időt kaptunk fentről, így amennyit csak lehetett a inkább a szabadban voltunk a fiúkkal, mintsem a parányi kis szobánkban, amit apró darabjai tudnak szétszedni ketten együtt, pillanatok alatt. Mivel ugyanott lakunk, ahol korábban laktunk, így a már ismerős terepen nem kell keresgélni, hogy mit hol találunk, hanem csak megyünk célirányosan vásárolni, játszóterezni, sétálni, és én is sokkal bátrabb vagyok, mint másfél évvel ezelőtt, igaz, azóta született még egy gyerekem, így már egyébként sem lenne időm azon mélázgatni, hogy mit  hogyan, hogy tudnak ott angolul, ahová megyünk, vagy tudok-e én olaszul. És mivel másfél év alatt sikerült kb. megötszöröznöm az olasztudásomat, ami azt jelenti, hogy az akkori 5 szó helyett most lehet, hogy tudok még 25-öt is ;) így már elhiszem, hogy tudok olaszul, és merek zsömlét kérni Matyinak a pékségben, olaszul:))))

Voltunk két játszótéren is a fiúkkal, és nagyon élvezték. Hogyne élvezték volna, hiszen odahaza ősz óta le vannak tiltva a játszótérről:) Az egyik játszótéren fa lovak meg tehenek voltak, amiket meg lehetett lovagolni, és mivel ketten ültek egy lóra, így sikerült végre egész használható közös képeket csinálnom róluk.

A másik játszótér már modernebb volt, hagyományos házak közötti uniós játszótér. Először itt is csak mi voltunk, később viszont , 4 után, mint otthon, itt is rászabadultak a helyiek a nem túl méretes játszótérre, és tömegnyomor lett, de ez a fiúkat egyáltalán nem zavarta, sőt... szuperül belevegyültek a forgatagba, és együtt játszottak a mindenféle színű olasz kisfiúkkal. Milán is nagyon élvezte, hogy relatív önjáró, így maga dönthette el, hogy forogni szeretne-e, vagy csúszdázni, és ment is mindenhová, leginkább egyre feljebb, a nagy csúszda tetejéről úgy kellett levadásznom.

Máté egyébként nagyon aranyos, mert most hogy már 3 éves már érti, hogy mi történik körülötte. Mindig azt mondogatja, hogy "akkor vagyunk külföldön, amikor nem értjük, hogy mit beszélnek hozzánk a nénik".  A kedvencem:

- Anya, miért mondja nekem a néni, hogy bambino?

Egyszer mentünk át a zebrán, Matyi meg tartotta ki a kezét, mintha stop-ot intene az autósoknak. Kérdezem tőle, hogy mit csinál, mire ő: - Csáót intettem a bácsinak.

Kár, hogy nem értek én is egy kicsit többet olaszul, mert akkor Matyi sitty-sutty megtanulna bármit.

Hétvégén pedig belvárosoztunk, de erről majd legközelebb:)