Itthon

Szeretek utazni, szeretek máshol lenni, és egy idő után haza is szeretek jönni. Amit nem szeretek, az a csomagolás. Se ki, se be. És nem szeretek korán kelni sem. Nagyon korán. Olyan korán mint ma. 3.25-kor csörgött a telefonom!!!!! Emlékeim szerint ebben az órában csak lefeküdni szoktam volt, hajdani fiatalkoromban, de kelni?????

De hát muszáj volt, mert még maradt reggelre egy kis pakolnivaló, olyanok, amiket csak reggel tudunk eltenni, meg a fiúkat is el kellett készíteni, és 4.15-re volt taxi rendelve, ami persze késett, így rögtön csúszással indultunk. Ja és eltörött az egyik bőröndünk húzókarja. Az új bőröndünkké ráadásul.

Aztán a reptéren jó hosszú sorral találtuk szemben magunkat, ami számításaink szerint olyan 40 perces sorbanállást jelentett volna minimum. De aztán szerencsére nyíltak új ablakok, és a hátrányos helyzetünket látva, (2 gyerek, kora hajnalban) átküldtek minket oda, ahol már sittysutty be is csekkoltunk. Gyors vámvizsgálat, visszaöltözés, aztán már majdnem lehetett is beszállni a gépbe, ami ezúttal majdnem teljesen teli volt, nem olyan magángép jellegű, mint amikor mentünk. (Ol.országban ma van nemzeti ünnep, és arra gondoltunk, lehet hogy sokan csináltak egy hosszúhétvégét itt nálunk)

A gépen most a fiúk is elég nyugisak voltak, bár fáradtak voltak nem aludtak.

Érdekes volt, hogy alul tök fekete esőfelhők voltak és alig lehetett lelátni, vagy egyáltalán nem, a felhők fölött meg olyan volt, mint a béke szigete, hófehér habos felhők, felkelő nap.

Budapest felé érve pedig egy igazi panoráma repülést kaptunk, Szinte a Duna egész hosszát láthattuk a hidakkal, a ligetet, a parlamentet, az Arénát, a lóversenypályát, a a budai hegyeket. Csak a borús esős idő miatt nem születtek túl jó képek.

Mire hazaértünk a fiúk túllendültek az átmeneti holtponton és őrült játékba kezdtek a régnemlátott játékokkal. Aztán szerencsére rá lehetett venni őket egy nagy családi alvásra.

Most pedig próbálunk visszarázódni. De egyelőre még grazie-ztam a boltban.