Ez az első
olyan év, hogy Matyit igazából érdekli ez a Mikulás dolog, és érdekes,
hogy teljesen magától jutott eszébe, és azóta elég sűrűn beszélünk róla.
Megbeszéljük, hogy hogy mikor jön, hogy mivel jön, hogy milyen a
ruhája, és legfőképpen azt, hogy mit hoz. Így azt is megbeszéltük, hogy a
Mikulás csak a jó gyerekeknek hoz ajándékot, akik szót fogadnak, nem
hisztiznek, stb...
- Ha jó leszek gitárt hoz Mikulás!
Hajtogatja egymás után, én pedig csak helyeslek.
Aztán hozzáfűzi:
- Neked meg fűnyíjót hoz! (mármint nekem) Ha jó leszel!
Jól megkaptam! Most aztán törhetem a fejemet, hogy érdemes-e egyáltalán jónak lennem:)
Hárman játszunk a nagyágyon, és Milán beleharap a vállamba. Megjátszott sértődöttséggel rápirítok:
-Irgum-burgum, beleharaptál a vállamba azzal a két fogaddal?????
Matyi persze rákontráz:
- Beleharaptál Anya vállába??? hmmm??? A KÉK fogaddal? Az fáj Anyának, tudod?
Sétához
készülünk, Matyi mint mindig mostanában egyedül öltözik, de nem a
sétálós-játszóteres nadrágját húzza, hanem az úgymond jobbat, a
megjelenőset. Mondom neki, hogy vegye azt le, mert az nem játszótérre
való, meg különben is ha elesik a motorral, akkor összekoszolja a
térdét, vagy kiszakad a nadrág.
Hosszas rábeszélésre lecseréli az általam kijelöltre.
Én is elkezdek öltözni, húzom a farmeromat, mire Matyi:
-Te ezt a nadrágot veszed fel? Ezt? Amiben boltba voltál? És ha elesel Milán kocsijával nem szakad ki? Nem lesz koszos?
Délután narancslevet ivott, majd amikor később pisilni ment, csak ezt hallom a wc-ből:
-Anya, gyere, narancslevet pisiltem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése