1 gyerekes

Ma reggel 7 órától holnap estig kicsit újra az egy gyerekesek táborát erősítem, Matyi ugyanis Apával és a céges autóval, ami fontos, (pedig még típusra is ugyanolyan mint a miénk, Apa autója, de hát mégiscsak más), szóval így édeshármasban Apával és az autóval Szentesre mentek Papáékhoz. Néhány napja már beszéltük Matyival, hogy majd mi lesz, hogy majd ketten mennek Apával, és hogy majd szót kell fogadni, meg hogy az indulás napján korán kell majd kelni.

A korán keléssel nem volt semmi gond, sőt... fél 6 után picivel már ott nyüzsgött az ágyban, és a legfontosabb 2 dolog az volt, hogy mit vesz fel, (mert már tegnap megbeszéltük, hogy a nadrágszíjas farmerét majd csak ma veszi fel, nem pedig a játszótérre), a másik meg hogy van-e a céges autóban perec.

-És van céges autóban pejec? Van? Van?

-Majd teszünk bele.

Erre kipattan az ágyból, hogy na akkor öltözzünk!

Teljesen be volt zsongva:) Olyan aranyos volt, hogy szinte már sajnáltam, hogy én nem megyek velük. Na de rögtön bevillant a szemem elé egy nyugodt nap képe, nyugodt reggelivel, alvó Milánkával, elmaradt házimunkapótlásokkal, (pl. az Alpokot lassan megszégyenítő vasalnivaló felszámolása mind egy szálig), és relatív sok csönddel. És akkor már tudtam hogy jó lesz ez így.

Persze azért minden percben gondolok Rá. Hiszen először és mindezideáig utoljára akkor voltunk egymástól távol, mikor Milán született, idestova 9 és fél hónapja. Szóval eléggé részei vagyunk mi egymásnak, és Milán is érzi, hogy valami nem a megszokott módon halad, mert a reggeli öltözésnél pl. csak a SehallselátDömötör-re nyugodott meg, amit Matyi megnemunásig tud hallgatni, majd énekelni egész nap, hogy SoseláttaDömötör butavolt hatökör, és a reggelire várakozás közben pedig csak az Egyszer egy királyfi felelt meg, én pedig azt vettem észre, hogy úgy éneklem neki, mint ahogy Matyi szokta, a hihihihahaha-kat jó erősen megnyomom, és a Matyi által beleköltött szavakat is használom, pl. be kéne öltözni kocsisi (új) ruhába:)

Hiába no, akármilyen zajos, nyughatatlan, olykor szófogadatlan, mégiscsak hiányzik a kis büdös:)

Update 13.00.:

Kész vagyok a vasalással. Milán a második körét alussza éppen. Csönd van. (és hullaszag). Fura. Bármi van, mindig eszembe jut, hogy mit mondana erre Matyi, vagy épp mit csinálna, és amikor Milánnal mindentmegevőset (birkózás) játszottunk a nagyágyon, akkor már majdnem könny is csordult a szemembe, mert ezt a játékot Matyi is nagyon szereti, mi több ő az értelmi szerzője.

Nem vagyok normális... még fél napja sincs, hogy elment!!!

Másrészről pedig jó. Jó mert haladok a dolgommal. Jó, mert kicsit csakmiketten vagyunk Milánnal, jó mert már nagy szükségem volt egy kis nyugira. És jó, mert Matyinak egészen biztos jó dolga van a nagyszülőknél, és neki is jó egy kicsit távol lenni tőlem, tőlünk, hogy egy kicsit megint csak az övé legyen minden figyelem.

És eddig még nem hívtak hogy haza akarna jönni :)))