Milán életében egy újabb hónapot
abszolváltunk. 10 hónapos és jól van. Már amennyire a folyamatos fogzás
mellett jól lehet lenni. Igen, még mindig fogzik, és igen, még mindig 2
fogú. Pedig már nem is tudom hányszor mondtam, hogy na ebből holnap már
fog lesz. Nem lett. Szerintem már sosem nem is lesz, ami ha nem
szenvedne tőle nem is zavarna sem engem sem őt, mert remekül elboldogul
azzal a meglévő kettővel, mindent meg tud enni, talán még a vasszöget
is. (na jó szotyizni azt nem tud).
Amúgy meg hihetetlen jófej lett ez alatt
a hónap alatt, mindenben partner, Matyival nagyon pajtáskodnak.
Matyinál persze ezerrel megy a féltékenység, meg az irigység, minden az
övé, és Milánnak semmit sem szabad. De Milán kitartó. És még élvezi is,
ahogy Máté elgurítja az autót, majd versenyt négykézlábaznak érte. De
Máté egyébként is mindennel le tudja nyűgözni. Előfordul olyan is, hogy
egész hosszan elvannak együtt, máskor pedig fél perc múlva sírás van. Az
a kedvencem, amikor reggel együtt néznek mesét és piskótáznak, míg én
reggelit csinálok. Meg amikor szeretgetik egymást:)
Eljött nála is a pakolós korszak,
mindent pakol mindenhonnan mindenhová, konyhaszekrényből, kamrából,
szemetesből, könyvespolcról, ruhásszekrényből, mindegy, minden érdekli.
Mióta Matyi néhány napot vidéken töltött
kicsit bújósabb lett, ha el van szontyolodva, akkor csak hajtja a kis
pihés buksiját a vállamra és két kézzel ölel. Imádom:) Csak szívom
magamba a finom babaillatát. (leszámítva ha épp nem hagymaszagú, mert
valamelyik nap felcsipegetett egy földre lepottyant hagymadarabot, de
ezt már csak akkor vettem észre, amikor megszagoltam a gyereket)
Idillikus mindennapjainkat csupán Máté
hisztijei és akaratossága feketíti be olykor-olykor. Brutál hisztiket
képes levágni, szinte bármin. Amikor még tündibündi kis Matyikával
rendelkeztem el sem tudtam képzelni, hogy ilyen A hisztikorszak. Azt
hittem, ez is csak olyan eltúlzott dolog. De nem. Tényleg gáz. Van
amikor meggyőzhető, van amikor csereképes, van amikor kezelhető, és van
amikor levegőtnevételig tolja. Na ez az überbrutál! Ez eddig 3szor
fordult elő, és mindháromszor akkor amikor szerintem maga is tudta, hogy
nincs igaza, és nem is lesz.
A kezelésnél nálunk a menj be a
kisszobába vált be leginkább. Sokszor magától is bemegy, hisztizik,
hisztizik, szerintem az ajtót is rugdossa, vagy valamit, aztán egyszer
csak kijön, és bocsánatot kér. Olyan is volt már, hogy kijött, tett egy
kört, aztán visszament és azt mondta még nem végzett:) És csak a
kisszoba a jó... egyszer véletlenül a hálóba küldtem, és 1 pillanatra
abbahagyta a hisztit és kijavított, hogy nem a hálóba, hanem a
kisszobába kell hogy küldjem.
Ezt leszámítva pedig olyan angyal.
Minden érdekli, de most már olyan komolyan érdeklődős. Ébredés után
mindig olvasni kell a nagyágyban. Rengeteg dalt tud már kívülről, de
kérésre kevésszer hajlandó bármelyiket is normálisan elénekelni.
Határozott elképzelése van arról, mit
hogy szeretne. Például oda szeretne menni, ahol hó van, meg oda, ahol
lehet tapsolni és sikítani (értsd. koncert), a Mikulás pedig ide fog
jönni hozzánk, hogy elhozza neki a gitárt, elalvás előtt pedig meccset
akar nézni.
Hát nagyjából így vagyunk.
Ez is egy szép összevissza bejegyzés lett. Bocs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése