Kicsit mindig sajnáltam azokat, akik
február 29-én születtek. Persze lehet ezt humorral is kezelni, és akkor
még vicces is, de mégiscsak jó ha az embernek minden évben van egy
szülinapja. Most szegény Milekkel is megesett, hogy egyszerűen
elmaradt a második hónapfordulója. És nem először:) Ez már csak így lesz
minden év februárjában:)
De sebaj, hónapforduló ide vagy oda, mi
nagyon szeretjük a mi kis 2 hónaposunkat, aki tegnap este 5310 g-ot
nyomott, 62-es ruhákat hord, aki egyre többször mosolyog a nagyvilágra
és ránk, akit lenyűgöznek a nyugifotelén himbálózó ilyen-olyan állatok,
aki mindig varázsol a két pici kezével, aki egyre több hangot tud
kiejteni a száját és ha valami nagyon tetszik neki, akkor igazi
gőgicsélésbe kezd. Aki még mindig kétszer ébred éjszaka, és akit újabban
a szorulás gyötör.
Nagyvonalakban ennyi:)
Én pedig a kedvenc alvós képeim mellé új
kedvenceket találtam, mégpedig a reggeli ébredőseket. Amikor Milán is
mosolygósra alussza magát, és csendben, vidáman tűri Máté
szeretethullámait. Ilyenkor nem lehet rögtön kihozni Milánt a szobából,
még akkor sem ha nyűgös, Máté odabújik mellé, megosztoznak a takarón,
és Milánnak egyszeriben elszáll a nyűgössége, fogják egymás kezét, Máté
simogatja Mileket, beszél hozzá, Milek pedig válaszol.
A reggelik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése