Van abban valami furcsa, ha az ember
kiházasítja a tesóját, pláne ha fiatalabb testvérről van szó. Nem tudom
megfogalmazni pontosan mi ez a furcsa érzés, de érzek valami nemhétköznapit a szívem táján. Valami kellemes borzongást, valami hitetlenkedést, hogy úristen!!!!
Érdekes, hogy amikor én voltam a nagy
IGEN előtt, az olyan természetes volt... persze akkor is volt borzongás,
hajajjj, meg uramisten, de még mennyire!
Ez most olyan más...
Nekem a tesóm még mindig az a kisfiú,
akivel együtt sorversenyeztünk az előszobában, akit ördögökkel
rémisztgettem a fagyizóban, akivel korán reggel mikor még csak mi ketten
voltunk ébren az erkélyajtóban zászlókat rajzoltunk, akivel
karácsonyfát számoltunk a busz ablakából, akivel felírtuk egy nagy
könyvbe hogy milyen autók mentek el a házunk előtt (akkoriban még nem
olyan sok, és nem ilyen sokféle), akiért én mentem az oviba, és
hazafelé barna 2 ft-ossal telefonáltunk a házunkkal szemközti fülkéből,
hogy minden oké.
Aki sírt, mert az új csizmája nem
csúszott a jégen, de zacskót húztunk rá, és utána már minden rendben
volt. Aki versenyt evett az oviban lencsefőzelékből, és rosszul lett.
Akivel legalább ezerszer néztük meg
az Oscar című filmet, amit már kívülről fújtunk, és Ő elkezdte leírni
egy füzetbe a forgatókönyvet.
Aki kisiskolás korában elkezdett
verset írni Óda az esőhöz címmel: " Ó eső, lassan csepergő", azt hiszem
eddig jutott... befejezetlen remekmű:)
Akivel együtt jártunk a könyvtárba, és Ő mindig Adrian Mole-t vett ki.
Hát ez a tesóm, (nincs is másik), holnap megnősül. Furcsa, de jó érzés!
" Az életet véges végig együtt kell leélni,
Úgy válik el, mit ér a Nő és a Férfi,
Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni,
A szerelem dal, melyet együtt kell megírni."
(Sztyepan Soripacsov)
Mellesleg ez lesz a fiúk első esküvője
is egyben, és nagyon kíváncsi vagyok hogy fognak festeni az
ünneplősükben, arra meg kifejezetten, hogy hogy fognak viselkedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése