Matyi
nagy hóimádó lett ezen a télen, tegnap is teljesen megkergült, amikor
meglátta, hogy esik a hó. Ilyenkor először csak áll az ablakban, és
kurjongat, hogy esik a hó, majd közli, hogy ki kell menni, és már hozza
is a csizmáját, veszi a sapkáját. Nincs mese, menni kell. Így tegnap
sétáltunk egy hatalmasat, tapostuk a havat. Matyi leginkább a járda
szélén jött, a legnagyobb hóban, ott ahová ellapátolták a járdáról a
havat. Néha alig bírt benne menni, majdnem a nyakáig kellett emelnie a
lábát.
Mivel tegnap nem tudtuk a lapátját
kipróbálni, mert hát hóesésben nem lapátolunk havat, így ez a projekt
mára maradt. Matyi nagyvidáman ragadta magához a lapátját, és dolgozott
serényen. Még hóembert is építettünk, igazi répaorral:) Vagyis inkább én
építettem, Máté csak az instrukciókat osztotta lapáttal a kezében, mert
attól azért nem akart megszabadulni semmi pénzért.
Milek ezekből a havas bulikból
rendszerint kimarad, és a szoba melegében Mamával marad, és vagy alszik,
vagy pocakot fájlal. Tegnap este elővettük a nyugifotelt, ami Máténak
annyira nagyon bejött, hogy hónapokig szinte csak ebben ücsörgött.
Annyira nem bírtunk létezni nyugifotel nélkül, hogy amikor vidékre
utaztunk, akkor a fotel is értelemszerűen jött velünk, anélkül nem is
indultam volna el. Az első próba Milánnak is nagyon bejött, kis
hintáztatás után, amiben Matyi is nagy segítség volt, még a
hinta-palintát is énekelgette neki, Milek bealudt.
Aztán lassan előveszem a kendőmet is...
eddig a sebem miatt nem mertem... nagyon kíváncsi vagyok, hogy szeretni
fogjuk-e, vagy hogy leszek-e elég ügyes és kitartó, hogy megszerettessem
Milánnal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése