Az este hármasban

A nap legsarkalatosabb pontja ha egyedül vagyok már Mátéval is az esti fürdetés, elalvás időszaka volt, két gyerkőccel ez a pár óra még nagyobb kihívás lett. Fejben szépen elterveztem ám én mindent, hogy majd mit-hogy-mikor, és akkor minden szuper lesz... de hát ugye ember tervez, az élet pedig felrúgja a terveinket.

Odaáig nem is volt semmi gond, hogy Matyi megvacsorázott, majd épp elkezdte a kádban a lubickolást, amikor Milek jelezte, hogy ez így baromira nem frankó, és ő éhes, de neki most azonnal!!!! És éktelenül üvöltött. Gondoltam, amíg Matyi kiáztatja magát, addig adok neki egy kis tejecskét, amivel elhárítjuk a fenyegető éhhalált. Hogy Matyit se tévesszem szem elől,  a szennyestartóra kuporogtam... nem volt ezzel gond, egész addig, amíg Matyi jelezte, hogy ő bizony már kijönne, és szépen ki is pakolta a játékokat ahogy azt kell, és még a vizet is leengedte, szóval nem volt mese, ki kellett venni. Ez persze Milánnak nem tetszett... így villámtempóban kezdetem Mátét öltöztetni, aki persze szokás szerint nem azt a pizsamát akarta felvenni, ami épp soron van... (ez minden este műsoron van, hogy csak a robotosban hajlandó aludni, és meg kell győzni, hogy jó lesz ma az autós is, esetleg ha épp sima csíkos van, akkor pedig ő maga a robot) Milán eközben egyre fületsértőbb, tőle még eddig sosem hallott hangerőt és hangszínt ütött meg... komolyan dezsavűm támadt, mert Matyi anno órákon át képes volt így, ebben a formában dobhártyaszaggatón üvölteni... túléltük, és még a hallásunk sem károsult nagyon.

Szóval megvolt Milek belépője:) Persze aztán kapott még enni, és innentől már szinte sétagalopp volt az este, Milán a jobbomon, Máté a balomon harcolt az álommanókkal, majd Matyi feladta a harcot, Milán még kitartott, és végül az ölemben érte utol az álom. 9-kor már mindketten szuszmákoltak.

És egy egész korrekt éjszakán vagyunk túl, mert Matyi fél 8-ig a saját ágyában húzta a lóbőrt, és Milek is csak fél 3-kor kelt először, igaz utána már óránként felébredtem, mert elkezdett küzdeni a pocakjával, és ilyenkor nyög, szuszog, szörtyög, kínlódik, de közben ő alszik... én nem tudok. De hát így szép az élet!