Máté konyhaművészet iránti fellángolása úgy néz ki nem szitakötő életű, a vonzalom még mindig tart, és már nem is csodálkozom, amikor a konyhába lépve ő egyből a székhez startol, és húzza oda a pulthoz. Sőt...az ebéd kiválasztásánál az is szempont lett, hogy tud-e benne Máté segíteni, vagy nem. Mert ha nem, akkor bizony sose lesz ebéd, mert akkor nyafogás van, és akkor csak hátráltat. De ha tud, akkor már egész gördülékenyen tudunk együtt dolgozni. Szinte már a napirendünk része a közös főzés. Ma sem történt ez másként. Persze a konyhában azért nagyokat lehet mókázni is, és Matyi minidg kitalál valamit, amivel megédesíti a délelőttöket.
Például divatbemutatót tart. A téma ezúttal a jövő tavaszi kalapdivat volt, Matyi módra:
Ha épp nincs feladata, akkor sorba rendezi a gyümölcsöket, vagy tornyot akar belőlük építeni, esetleg labdázik velük.
Újabban ragaszkodik hozzá, hogy ő szórja a sót, vagy épp mikor mit. (Ennek következtében ma egy kicsit sós lett a főzelék, mert elkapta a hév, és csak sózott, és sózott..., de megettük:)
Ha valami kiszóródik, akkor rögtön kéri a nedves kendőt, hogy feltörölje.... van, amikor a törlést is túlzásba viszi, és már szinte mosdásba fullad.
Ha kell, akkor kever-kavar, ha kell kipakol a szekrényből. Igazán hasznos (is tud lenni) :))) ÉS közben fecsegünk is az élet nagy dolgairól.... hogy a szomszédban dolgoznak a bácsik, (vmi építkezés van) hogy elment egy repülő, vagy autó, mikor miről. Ha Matyinak jókedve van, akkor még dalra is fakad... egyelőre két slágergyanús számot nyom, az egyik saját szerzemény, Pitukapi címre hallgat, a másik pedig még mindig a Rajta-rajta Matyi módra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése