
Reggelre kicsit lentebb ment a láza, nem volt 37.8. Kapott homeós
bogyókat, és szerencsére a tea azért csúszik neki, és egy kis gyümölcsöt
is evett. Ma még itthoni kúrán lesz, aztán ha nem változik semmi, akkor
megkérdezzük a doktornénit, mi legyen. A rendelőbe mindenesetre biztos
nem viszem be, nem hiányzik, hogy még pluszba is összeszedjünk valamit.
Szegénykém, most bújós, és lapulós. Arra is gondoltam, hogy lehet hogy a
hátsó rágófogak valamelyikét növeszti, és attól van láza. De ezt a
teóriámat megcáfolja az a tény, hogy nem panaszkodik a fogára, nem sír,
nem nyűgös.
Hát remélem ma rálépünk a javulás útjára, jó lenne már egy nagyot aludni.
Mert közben pedig saját magam is a frászt hozom magamra, mert reggel óta
én is csak kóválygok, egyszer egy ájulás közeli élményben is részem
volt pelusozás közben, de szerencsére nem lett baj, de még mindig
kótyagos vagyok. Valószínű leesett a vérnyomásom, pedig túl vagyok a
kötelező reggeli kávémon, és még így is csak 103/79-et mértem.
Mellesleg ma betöltöttem a 31dik hetet. Talán a második pocakosságom
legvacakabb hetén vagyok túl, nemhiába, már a vége felé közeledek.
Nehéznek, és lomhának érzem magam. Ha Matyival kéne versenyt futnom,
egyértelműen ő kerülne ki győztesen. Matyitesó most már szinte a nap
minden percében velem van, hol itt, hol ott dugja ki valamijét, és
egyre többször érzem odalent is, gondolom mostanában illeszti be a
buksiját. Mindenesetre napi 2-3szor erősen keményedik a pocakom,
ilyenkor bárhol vagyok, bármit csinálok, abba kell hagynom, és pihennem.
Estére hulla vagyok, még akkor is, ha egész nap nem csináltam semmit.
(hehe... egy majdnemkétévessel a semmittevés is valamit csinálást
jelent).
Szóval most egy kicsit padlón vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése