Matyi mindig is nagy kertitörpe volt. Szeret kint lenni, sertepertélni, hasznossá tenni magát, vagy egyszerűen csak rohangálni fel és alá, nagyokat kiabálni. Nagy segítség
a gyümölcsszedésben, a virágültetésben, a fűnyírásban, szóval
mindenben, a lényeg, hogy kint legyen, és legyen feladata. Aranyos,
ahogy jön-megy. A legjobban én mégis azt szeretem, amikor a Fiúk
kettesben vonulnak ki hétvégente délelőtt a kertbe. (Ez jó alkalom arra,
hogy odakészítsem az ebédet, vagy csináljak ezt-azt, amit Matyival
képtelenség, pl. felmosni a konyhában) Matyi úgy követi az apját
mindenhová, mint egy kiskutya. Persze okoz néha némi kárt is, de ez
benne van a pakliban, bár ilyenkor nem olyan nagy az egyetértés. Én
pedig csak hallgatom őket bentről, néha kilesek a teraszról, mi is
történik. Így történt ez ma délelőtt is. Én főztem, ők kertészkedtek.
Most pedig a két kis dolgos mélyen szundít a szobában:)
Esténként, ha Apa időben ér haza, akkor van, hogy az udvaron várjuk,
vagy megérkezés után még járnak egy kört, hogy minden rendben van-e. (
eközben én ugyancsak a konyhában tüskénkedem vacsorakészítés címszóval)
Ilyenkor ha Matyinak kedve van, becsúszik egy kis foci is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése