2009. június 24., szerda

Pompei és a Vezúv

Ha Nápoly, akkor Vezúv, ha Vezúv, akkor Pompei. Ez akár egy mi jut róla eszedbe játék is lehetne. És igen, ha már Nápoly, akkor nem maradhat ki a vulkánnézés, és Pompei romvárosa sem. 
Mindkét úticél könnyen elérhető a városból induló magánkézben lévő , de olcsó vonattal, ami szerencsére elég sűrűn jár,  így nem gond, ha kicsit késésben vagyunk, ami nálunk mostanság rendszeresen előfordul. 
Bevallom, hogy engem ez a romos világ nem igazán hoz lázba, jobban szeretem a ép, szép házakat nézegetni, mint azt találgatni, hgoy vajon ez az oszlop mi lehetett itt valaha. De a lelkiismeretem nem engedte volna meg, hogy kihagyjuk ezt a történelmileg is jelentős romvárost a programunkból. 
Pompei-t, a Római Birodalom egyik leggazdagabb városát akkoriban a fényűzés jellemezte, voltak itt hatalmas udvarházak, fürdők, bordélyház, hatalmas főtér, és Amfiteátrum. Mígnem Kr.u. 79-ben a kitörő Vezúv mindent maga alá temetett, elpusztítva ezzel az egész várost, és annak teljes lakosságát.  A várost 7-8 m vastag hamuréteg fedte be, és csak az 1600-as években kezdődtek meg az ásatások, véletlenül a közeli folyó csatornázási munkálatai során akadtak rá a rég elfeledett városra. A munkálatok azóta is tartanak. Az eddig feltárt épületmaradványok, a bennük lévő mozaikokkal, falfestményekkel reális képet mutatnak arról, micsoda pompában éltek itt az emberek. (Wikipédia). Látható itt néhány holttest is, rémülettel az arcukon, imádkozó pózban, gyermekét védő várandós nő. Szörnyű volt látni. A leletek többsége a Nápolyi régészeti múzeumban tekinthető meg. 
Könyvünk egész napos programnak ajánlotta a romkertet, mi naivan azt gondoltuk 1-2 óra bőven elég lesz, hogy kielégítsük kíváncsiságunkat. Tévedtünk. Jó pár órát töltöttünk itt, pedig nem is néztünk meg mindent, amit illett volna. De a tűző napon, szinte semmi árnyékkal, a nagyköves utcákon babakocsival nem volt épp egyszerű a közlekedés, és eléggé lelassította a tempónkat. 
 
 
 
Matyi alvással indította a kirándulást, mi pedig ahogy tudtuk óvtuk őt a naptól. Amikor felébredt, akkor persze sétálgatni akart, tetszett neki a nagykavicsos terep, bár minden követ ki akart szedni az útból. Nem értette miért nem lehet. Majd a nagy lelkesedésben zakózott egy nagyot, amiből volt nagy sírás, felsértett fogíny, és vérzés. Eztán újra favorit lett a babakocsi. 
 
Megpihentek a fiúk:
 
A seb: nem nagyon látszik, de elég csúnya volt.
 
Napunkat a Vezúvval szerettük volna befejezni, de meghiúsult, ugyanis lekéstük az utolsó hegyre felvivő buszt. Így másnap itt kezdtünk. 
A Vezúv a maga több mint 1200m magasságával, és több mint 200m átmérőjű kráterével félelmetesen magasodik a város fölé, jelezve, hogy itt bizony ő az Úr. Tudósok és vulkanológusok napjaink egyik legveszélyesebb vulkánjaként tartják számon, mégpedig azért mert csaknem 3 millió ember él a környékén. Utolsó kitörése 1944-ben volt, nyomait még ma is látni a hegy oldalán. 1980-ban újra kitörni készült, de aztán nem tette, csak jelentős földrengéssel jelezte, hogy Ő bizony ébren van még, ne feletjsük el. Mára a fejlett technikának köszönhetően a pompei-i pusztításhoz hasonló talán elkerülhető, legalábbis emberáldozatok terén, hiszen valamennyire előre jelezhető, ha készülődik valami, és hatalmas evakuálási tervek vannak életben. Tudósok szerint 2100-ig számíthatunk egy újabb kitörésre. Persze ez csak számított adat, a természet és a hegy bármikor másképp gondolhatja. 
A hegyre egész évben fel lehet menni, Ercolano városából nagy ritkán megy fel busz, de vannak taxik, amik hasonló áron visznek fel, és meg is várnak odafent. A parkolótól még egy kb. 20 perc séta a kráter, ez ugyancsak fizetős, 6.5 euro-ért meg is lehet mászni a hegyet. Ezt a távot már csak Feri teljesítette, mi Matyival a parkolóban vártunk rá, és csodáltuk a Nápolyi-öbölre nyíló csodálatos panorámát. Babakocsival nem tudtunk volna felmenni, Matyinak lábon nehéz lett volna a terep, és nekem sem igen használt volna egy működő vulkán kráteréből felszabaduló kénes gáz. De hazafelé kárpótolva lettem, mert a repülőgépből gyönyörű volt a rálátás, és így én az egész krátert egyben láthattam.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése