2009. június 23., kedd

Hajókirándulás-Procida

Számomra nem telhet el nyaralás hajókirándulás nélkül, még a Balatonon is muszáj legalább egyszer vízre szállnunk. Most sem történt ez másként. Nápolyból számtalan lehetőség kínálkozik, a választás mégsem volt olyan egyszerű. A menetrend első ránézésre nem volt túl turistabarát, viszonylag korán induló hajót nem akartunk, mert ahhoz korán kell kelni, akkor Matyit megint ébreszteni kell, akkor sietni kell a reggelivel stb... Aztán ott volt az árkategória, ami azért elég húzós volt magyar szemmel nézve. Sokáig a hírességek által is igen felkapott Capriban gondolkoztunk, majd azt egy kora délutáni induláshoz túl messzinek gondoltuk, a szigetet magát pedig a leírások alapján túl sziklásnak, ami megint csak nem egy babakocsibarát verzió lett volna. Választásunk így a Nápolyhoz legközelebb fekvő és egyben legkisebb, de szépségében egyáltalán nem utolsó szigetre esett, Procidára, ahol nem mellesleg a könyvünk szerint remek strandok találhatóak. 
A hajóút így is csaknem háromnegyed órát tartott, amit lehetőség szerint próbáltunk élvezni, csodáltuk a tájat, ha Matyi engedte, akit nem igazán kötött le a sziklás part látványa. Ő inkább túrkált volna a szemetesben, sétálgatott volna, majd kiszemelte az előttünk ülő cicababát, aki épp telefonált, és hangos halló-zásba kezdett. Persze amint kiszálltunk 10 perc múlva álomba zuhant, így gondoltuk, addig felfedezzük a szigetet,  és csak aztán fürdünk. A sziget valóban nem annyira turistákkal zsúfolt. Békésen bóklásztunk az amúgy elég meredeken felfelé vezető utakon, élveztük a csendet, a tenger illatát, a gyönyörű panorámát.
 
 
 
Mikor Matyi felébredt, akkor végre-végre a part felé vettük az irányt. Matyi gyorsan úszópelusba bújt, és türelmetlenül toporgott a víz szélén, hogy mikor megyünk már be.
 
 
Először bátortalanul nézte a lábát csapkodó hullámokat, majd egyre bátrabban merészkedett befelé, néha kiszemelt egy-egy kavicsot, amit mindenképpen ki kellett neki halászni a vízből. A víz egyébként meglepő módon melegnek tűnt, vagy  csak én számítottam hidegebbre. Szóval Matyi is nyugodtan belemehetett, és bele is ment, vidáman pancsolta a vizet kezével, lábával. 
 

Miután jól kiáztattuk magunkat hazafelé vettük az irányt. Matyi már út közben elaludt, majd átaludta a vacsorát, és úgy döntöttünk hogy nem keltjük fel, így RagacsMátéként, fürdés nélkül került ágyba, és aludt háborítatlanul reggelig. 
Egyébként az egész ottlétünk alatt úgy aludt mint a bunda, minden reggel úgy kellett felébreszteni 9kor, hogy ne késsük le a reggelit. Igaz, volt hogy este 11kor még bandázni lett volna kedve:) Mondjuk ekkor már túl volt egy 2 órás előszundin.
 
Tovább is van...mondjam még?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése