Akik ritkán látják Mátét, mindig megjegyzik, hogy mennyit nőtt a
legutóbbi találka óta, és hogy már milyen nagy fiú. Igen, ez így van,
bár az én anyai szememnek sokszor nem olyan látványos a változás. Az
elmúlt napokban, hetekben azonban olyan mértékű fejlődésen ment át Matyi
mind testileg, mint beszédügyileg, mind szocializáció terén, ami még
engem is megfogott, és szinte percenként rácsodálkozom, hogy hogy lehet
az, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnt az én ölbematyim, és itt van
helyette egy sohamegnemálló, örökkéfecsegő, bohóckodó, önálló nagy
fiú.
Matyi kisebb korában nem volt épp társaságkedvelő. Ő inkább olyan bújós
volt, anyás, idegenektől sírva fakadós, nehezen oldódós. Néhány hónapja
még elképzelhetetlennek tartottam, hogy Matyiból ilyen vagány, vandál,
játszótérréme kisfiú lesz. De az lett. Hogy mikor vetkőzte le a
gátlásosságát, nem tudom. De mára már ő az, aki a testi kontaktust
keresi idegen gyerekekkel a játszótéren, odamegy, megsimogat,
érdeklődik. Itthon is egyre kevésbé van rám szüksége, persze jó ha ott
vagyok aa közelben, de elvan egyedül is, legtöbbször csak rohangál a
szobákban fel-alá, kezében mindig valami aktuális szerzeménnyel. És
közben be nem áll a szája. Persze nem igazi beszéd ez, csak amolyan
babanyelv, de aranyos, és van néhány "szófordulat", aminek már én is
tudom az értelmét, mint pl. az egu, edu, (elgurult, eldőlt) tikka,(ha valamit kinyit vagy becsuk, és csattan) bú, (jelen
esetben nem a tehenet jelenti, hanem mindent ami zúg, a porszívót, a
fűnyírót, a mixert, stb.) Szóval kezdjük egymást megérteni. Ő is egyre
jobban engem. Egyszerű "parancsokat" teljesít, ha akar, pl. kapcsold be a
tévét, hozd ide a zoknidat, dobd ki a szemetesbe, ilyesmi. Hogy a ne
mássz fel a kanapé karfájára, ne állj az asztal tetején, ne dobáld szét a
kölesgolyót, és ne locsold ki a teádat felszólításokat miért nem érti,
azt még nem tudom.
Összességében mégiscsak jó fej gyereket kaptam, akinek van saját humora,
de a miénket is érti, és nevet. Kedvence az elbújós-megkeresős játék,
és a fogócska, ha egyedül játszik akkor pedig a dobáljuk szét minél
jobban az összes játékot ami a keze ügyébe akad című. Ezt én kevésbé
szeretem.
A jó időre való tekintettel nagy kedvenc lett a kert, ebéd után már
hozza a cipőjét, veszi a sapkáját, és nincs mese, menni kell.
Kifulladásig kint vagyunk, elsétálunk vásárolni, majd játszótérre, ahol
órákon ár rohangál, csúszdázik, kismotorozik, kislánybabakocsit tologat,
ismerkedik, majd haza, és még a kertben nyomulunk, de még így is sírás
van, amikor be kell jönni, legtöbbször azért mert én már alig állok a
lábamon.
Elfáradt: (10 másodpercre kb.)
Hétvégén lezajlott Máté első bográcsosa. Matyi is nagy segítség volt, ő
volt az, aki lefoglalta a kutyát, és a melegre való tekintettel locsolta
az udvart.
Már ilyen nagy fiú:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése