2008. szeptember 25., csütörtök

A sors fintora

... hogy amikor nincs internetem, na akkor ezer dolog van, amit leírnék, de amikor végre megint van, akkor már nem jutnak eszembe mik is voltak azok, amik pedig eszembe jutnak azok így utólag már nem is annyira érdekesek, hogy leírjam. 
De:
Voltunk doktornéninél mázsáláson. Hivatalosan 7850g és 68 cm Máté. Szerintem a súlya nagyjából ennyi, bár épp teli pocakkal mentünk, hogy ne legyen probléma, a hossza szerintem nagyobb, legalább 70 cm, de mindegy, ez a hivatalos és kész. Máté a rendelőben kikezdett egy 2 évessel, és annak anyukájával illetve védőnénijével. Szerintem a kislány két copfja ragadta magával, mert mindenképpen át akart mászni hozzá a szomszédos pelenkázóra, hogy jól meghúzgálja azt. Persze nem engedtem. Látszólag beletörődött, és ekkor kezdett kokettálni az anyukával és a védőnénivel. Vigyázállásba vágta magát egy szál pelusban, mutatva izmos felsőtestét, és egyik kezét a magasba tartva nagyokat kiáltott, hogy hej, meg . Ez a póz egyébként mindennapos nála, és irtó vicces, amikor csinálja. Szóval így próbálta felhívni magára a figyelmet, mit ne mondjak sikerrel, és nyomatékosításképpen még dobbantott is egyet-egyet a lábával. Aztán bent a doktornéninél már nem volt olyan hejde nagylegény, pedig eddig nem volt sosem gond vele, de most szerintem megorrolt a doktornénire amiért a múltkor amikor beteg volt nem ő látta el, mert szabadságon volt, hanem az a zord bácsi, aki mellesleg nekem sokkal-sokkal szimpatikusabb volt.  Szóval egy kis nyűgösködéssel fogadta a sztetoszkópot, de aztán megbékélt, majd legközelebb csak akkor lett megint durcás, amikor nem rámolhatta szét a kartonos kupacot, ami az asztalon feküdt. De így legalább megmutatta a doktornéninek, hogy márpedig anya nem lódít, amikor azt állítja, hogy egy izgó-mozgó, felálló, kúszó-mászó, rosszcsontról beszél, akit Máténak hívnak.
Doktornéni mondott pár szót a hozzátáplálásról is, ami persze megint csak félig-meddig fedte azt, amit alig egy hete a védőnővel megbeszéltünk, de ezzel már nem is foglalkozom, mert kezdetektől fogva a védőnő irányelvei szerint haladok, és csalódás eddig még nem ért, eztán sem fogok másként tenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése