A harmadik

A tegnapelőtti világvége után tegnap estére helyrebillentek a dolgok.Ehhez az kellett hogy tegnap egész nap a nyakamon lógjon egy 8 kilós gyerek, mert amint nem az ölemben ült, és neadjisten ki kellett mennem, na akkor éktelen üvöltés következett, mintha legalábbis  világgá mentem volna és soha többé nem jönnék vissza. Nem tudom mi ez hirtelen nagy ragaszkodás, az utóbbi időben nem volt ez jellemző, főleg, mióta képes önálló helyváltoztatásra jön utánam bőszen. Most is jött, csak mellé üvöltött is. Aztán meglepetésként Feri igen korán hazajött, amiért nagyon hálás voltam.  És hogy kedvemre tegyen megcsinált pár dolgot, amit már mondogattam egy ideje, hogy meg kéne. Estére Máté is helyrebillent és fürdés után gond nélkül elaludt, és egy normál egyébredéses-könnyenvisszaalvós éjszakán vagyunk túl. 

És ma reggel ért a nagy meglepetés, mégpedig, hogy felütötte fejét a várva várt Harmadik fog! Mivel Máté nem szereti ha a szájában turkálok, ez csak az ő kiváltsága, így igen nehezen tudom szemügyre venni a változásokat fog ügyben, a pelusozáskor próbálok a megfelelő 43.5 fokos  szögben fölé hajolni és valamilyen módon megnevettetni a fiatalurat, közben koncentrálva arra, hogy ne álljon be a derekam, és belelesni a szájába. Kora reggel még nem láttam semmit, vagy csak nagyon álmos voltam még, aztán később, az első macis (by Cucka) pelus kivételekor már láttam valami kis fehérséget a jobb felső fog táján, ami azóta egyre csak nő, szinte látványosan percről-percre nagyobb. Én pedig örömtáncot lejtettem a szoba közepén, és rögtön hívtuk Apát, hogy közöljük a  nagy hírt.

Mellesleg telefonáláskor egy határozott addide-t véltem kihallani Manófőnök szóáradatából. Szóval kezdődik a követelődzés.Szép időknek nézünk elébe, azt hiszem:)