Lakásnézés

A tegnapi lakásnézés nagyon tanulságos volt. Szép lakásokat láttunk, de nem az amire vágyunk. De sokat beszélgettünk a sráccal, és azt hiszem ráérzett hogy mire van szükségünk. Nagyon furcsa volt nekem egy idegen házában bámészkodni, még sosem voltam voltam ilyen helyzetben. Olyan érzésem volt, mintha rajtakapnának vmi betörésen, vagy leskelődésen. Nagy furcsa érzés! Aztán azon gondolkoztam, hogy mennyire érdekes ez a város. Egy óra leforgása alatt voltunk egy csendes kertvárosi negyedben, fák, madarak minden ami kell. Aztán megcsodálhattuk a kommunizmus gyöngyszemeit, szép egymásba épített panelek sokasága. Aztán beérkeztünk a belváros ódon házai közé. Tovább menve átérünk a Dunán, megcsodálhatjuk a gyönyörű panorámát, ami tényleg valami csoda. Feljebb a Budai hegyekről nem is beszélve.

Az egyik lakásban amit megnéztünk két pici gyerek volt, a kisebbik (Bálint) szerintem még nem volt 1 éves, a nagyobbik (Bence) olyan 2-3 éves lehetett. Nagyon aranyos volt mind a kettő, és olyan buksijuk volt, mint a Ferinek. (Gyanús!) A nagyobbik nagyon jópofa volt, úgy vezetett körbe minket a lakáson mintha ő lenne a házigazda.

- Ez itt a mi szobánk. Ez az ágy az enyém, (és elkezd rajta ugrálni), a másik meg a tesómé, mert ő még kicsi. (rácsos ágy volt.)

Ugrálva az ágyon mutat a szekrény tetejére, hogy ott vannak a legóim. Mindenképpen meg kellett néznünk.

Aztán megmutatta, hogy az erkélyről a játszótérre lehet látni.

A Wc-ben meg lehúzta a Wc-t, csak hogy lássuk, hogy az illatosítóból jön ki a folyadék. Szóval nagyon vicces volt.

Összességében tovább keresünk.