Zűrös nap

Tele van a hócipőm! Nem elég, hogy hogy egész nap le sem ülök, és teljes identitászavarban szenvedek, mert azt sem tudom, éppen ki helyett dolgozom, 2 fülemen 3 telefon, még kell, hogy elkezdjenek felülről csesztetni . Na mindegy, mindig ez van! Jó lenne másik munka után nézni, csak hát előbb fel kellene venni azt a lakáshitelt. Az igazság az, hogy lusta vagyok a munkakereséshez, holott tudom, hogy ez így nem pálya. Ami itt tart az csak a kollégák, jól lehet velük együtt szidni a rendszert. De hát hosszú távon a közös felháborodás nem nagy perspektíva. Mindig azt gondolom, hogy a munkaadói pofátlanságnak is van határa, aztán csalódnom kell, újra és újra, hogy ez az egy határtalan a világban. Egyszerűen nem is értem, hogy ezek az embereknek nevezettek, hogyan tudják békés álomra hajtani a fejüket? Gondolom megveregetik a saját vállukat, hogy ez az, megint kiszúrtam egy szerencsétlennel. Rúgjunk bele még egyszer abba, aki már egyébként is a földön fekszik. Hát számomra ez nem nagy dicsőség! Na mindegy! Azt hiszem eléggé le vagyok épülve ahhoz, hogy a világmegváltó gondolatok nem fognak tolongani az agyamban. Kezembe veszek este egy jó könyvet, és az talán kikapcsol! Hajrá!