KópéCsirkék

És újra hétfő! A hétvége igen jól telt, Szentesen voltunk. Furcsa ilyenkor visszajönni a zsúfolt fővárosba a vidéki nyugalom után. Elgondolkoztam, vajon milyen lenne az életem ott vidéken. Elképzeltem, ahogy biciklivel intézem a ház körüli teendőket. A vidéki város a nyugalom csöppnyi szigete számomra. Mégsem tudom, hogy el tudnám-e hagyni a budapesti nyüzsgést, minden jó és rossz oldalával együtt. Régen el sem tudtam volna képzelni, hogy Pesten éljek. Most le sem tudom képzelni, hogy máshol. Néha jó dolog belevegyülni a tömegbe, ahol nem ismer senki, ahol nem foglalkoznak azzal, hová mész, és miért, esetleg kivel. Ez egy vidéki kisvárosban elképzelhetetlen lenne. Furcsa dolgokat művel az élet! Mindaz, amit régen annyira gyűlöltem, most a lételememmé vált. És  mi jöhet még ezután?