Hónapfordulós-havas

A hétvégén két említésre méltó esemény történt csupán, az egyik, hogy szombaton Milán 1 hónapos lett. Mindent tud, amit egy 1 hónaposnak tudnia kell, szerintem. Eszik is, alszik is, éjszaka ugyan még felébred egyszer-kétszer-háromszor, 3 után már nem számolom, pocakot fájlal, frontra érzékenykedik, de szeretjük. Ha jó napja van, akkor már van néhány óra, amit ébren tölt, felfedez, nézelődik, csodálkozik, és azt mondja hí, meg hű. Meg is értem, izgalmas világ ez, főleg egy izgága kétévessel fűszerezve. Súlya: 4120g. Foga nulla, haja kihullófélben. Még 56os ruhákat hord. Tejszagú.

A hónapforduló örömére szombat reggelre betemetett minket a hó. Így vagy 20 cm-es hóban ejtettük meg Milán első nyilvános sétáját. Egészen a sarokig jutottunk, mert nem gondoltuk, hogy ekkora a hó, és úgy emlékeztünk, hogy nagyobbak a kocsink kerekei. Így visszafordultunk, és míg Milek az eresz alatt sziesztázott, addig a többi fiú nagy erőkkel, illetve lapátokkal harcolt a hóeséssel, és próbálták a ház elejét járhatóvá tenni.Kisebb volt a siker, mint a lelkesedés:)

Díjat kaptam

Újra kering az éterben a kreatív blogger- díj, és idén Matusitól és Bernitől kaptam ilyet, köszönöm:) Tavaly is kaptam, akkor kicsit mások voltak a szabályok, de a kép még mindig látható az oldalsó linksávban.

Az idei új szabályok szerint 7 dolgot is meg kellene osztanom magamról a nagyérdeművel, de mivel egyszer már ennek is eleget tettem, és visszaolvasva az akkor leírtak még ma is helytállóak, így időhiányra hivatkozva nem írnék másik 7-et, pedig tudnék:)

Nem nevezek nevén senkit, akinek még nincs ilyenje, akkor az most kap tőlem, akinek kedve van felfedni magáról 7 dolgot, mindenképpen tegye meg:)

Tisztaságmániás

Néhány nappal ezelőtt Matyi hozta a porszívót, és mondta, hogy porszívózni kell. Én mondtam neki, hogy nem, most nem porszívózunk, mert.... mert csak...
Erre a szőnyegre mutatott és teljes komolysággal közölte, hogy:
- Mindenütt tosz (kosz) van!
---------------------------------------------------------------------
MA pedig magához vett egy nedves törlőkendőt, és módszeresen elkezdte feltörölni a padlót. Kérdeztem Tőle, hogy mit csinál, Matyi válaszol:
-Máté tatajít! Mindenhol tatajít (takarít)!

Pedig szoktunk takarítani.... TÉNYLEG!!!!!

Mai életképek

Az ebéd utáni szieszta: a fényképek gyors egymásutánban készültek abban a néhány percben, amikor sikerült egyszerre aludniuk, és én azt hittem ez még jó darabig így lesz... nem így lett... Milán felnyüszögött, majd mire elaltattam újra, addigra Matyi felébredt:)

És Matyi esete a sütőtöklevessel:

Az este hármasban

A nap legsarkalatosabb pontja ha egyedül vagyok már Mátéval is az esti fürdetés, elalvás időszaka volt, két gyerkőccel ez a pár óra még nagyobb kihívás lett. Fejben szépen elterveztem ám én mindent, hogy majd mit-hogy-mikor, és akkor minden szuper lesz... de hát ugye ember tervez, az élet pedig felrúgja a terveinket.

Odaáig nem is volt semmi gond, hogy Matyi megvacsorázott, majd épp elkezdte a kádban a lubickolást, amikor Milek jelezte, hogy ez így baromira nem frankó, és ő éhes, de neki most azonnal!!!! És éktelenül üvöltött. Gondoltam, amíg Matyi kiáztatja magát, addig adok neki egy kis tejecskét, amivel elhárítjuk a fenyegető éhhalált. Hogy Matyit se tévesszem szem elől,  a szennyestartóra kuporogtam... nem volt ezzel gond, egész addig, amíg Matyi jelezte, hogy ő bizony már kijönne, és szépen ki is pakolta a játékokat ahogy azt kell, és még a vizet is leengedte, szóval nem volt mese, ki kellett venni. Ez persze Milánnak nem tetszett... így villámtempóban kezdetem Mátét öltöztetni, aki persze szokás szerint nem azt a pizsamát akarta felvenni, ami épp soron van... (ez minden este műsoron van, hogy csak a robotosban hajlandó aludni, és meg kell győzni, hogy jó lesz ma az autós is, esetleg ha épp sima csíkos van, akkor pedig ő maga a robot) Milán eközben egyre fületsértőbb, tőle még eddig sosem hallott hangerőt és hangszínt ütött meg... komolyan dezsavűm támadt, mert Matyi anno órákon át képes volt így, ebben a formában dobhártyaszaggatón üvölteni... túléltük, és még a hallásunk sem károsult nagyon.

Szóval megvolt Milek belépője:) Persze aztán kapott még enni, és innentől már szinte sétagalopp volt az este, Milán a jobbomon, Máté a balomon harcolt az álommanókkal, majd Matyi feladta a harcot, Milán még kitartott, és végül az ölemben érte utol az álom. 9-kor már mindketten szuszmákoltak.

És egy egész korrekt éjszakán vagyunk túl, mert Matyi fél 8-ig a saját ágyában húzta a lóbőrt, és Milek is csak fél 3-kor kelt először, igaz utána már óránként felébredtem, mert elkezdett küzdeni a pocakjával, és ilyenkor nyög, szuszog, szörtyög, kínlódik, de közben ő alszik... én nem tudok. De hát így szép az élet!

Premier

Most, hogy ma délután édeshármasban maradtunk a fiúkkal egészen kedd délelőttig, kiváló alkalom volt, hogy kipróbáljuk a hordozókendőt. Először nem nagyon tudta szegény, hogy mit akarok vele kezdeni, mármint Milán, aztán mikor végre belevarázsoltam, akkor már tetszett neki szerintem. Sitty-sutty el is aludt benne.

Matyi pedig újra felfedezi a bébikorában önszántából kihagyott gyönyörűségeket, és  most éppen az utazóágyban randalírozik, amiben kiskorában nem volt hajlandó 3 percnél tovább bezárva lenni( akkoriban azt reméltem jó lesz járóka helyett) most pedig belevackolt takaróval kispárnával, és percenként kikiabál, hogy "Anya, Máté alszik!" Olyat is játszottunk, hogy én bedobtam a lufikat, ő meg próbálta gyorsabban kidobálni, mint én be. Jó móka volt:)

Végülis nekem mindegy, hogy melyik gyerekem van benne, mert elvileg azért raktuk össze, hogy hátha ott biztonságba lehet helyezni Mileket néhány percig, de ha Máté költözik bele, hát nekem úgy is jó. Addig amíg rá nem jön, hogy tud kimászni onnan.

Régen

Néha, nem túl sűrűn, eszembe jutnak azok az idők, amikor még csak ketten voltunk:

Azok a csendes esték, délutánok, amikor meleg plédbe burkolózva a fotelbe kuporodtam egy bögre finom meleg teával és egy jó könyvvel.

Amikor este gond nélkül meg tudtunk nézni egy egész filmet, és még a hangerőre sem kellett figyelni.

Azok az unalmas, esős vasárnapok amikor egész nap ki sem keltünk az ágyból, pizzát rendeltünk, és egy vödör pattogatott kukorica társaságában néztük egymás után az éppen kedvenc sorozatunk részeit.

Mintha már ezer éve lett volna....

Nem voltak azok a napok feltétlenül jobbak, mint a mostaniak, egyszerűen csak mások voltak....

De egy nyűgös, hisztis, pocakfájós, éjjelnemalvós nap után most is jól esne egy-egy ilyen semmitnemcsinálok-osat beiktatni....

Videók

Ma, amikor Matyi Milán mellé telepedett az ágyon levideóztam őket, majd feltöltöttem a gépre a videókat, akkor észrevettem, hogy pont ma 1 éve is csináltam egy videót Matyiról. Érdekes volt visszanézni, olyan kis picike volt még, persze a mai Matyihoz képest, íme:

És a mai kétfiús:

megjegyzés: amikor úgy néz ki, mintha ki akarná nyomni a szemét, akkor nem, nem a szemét nyomja ki, csak az orrát fricskázta meg:)

Matyival kint, Milánnal bent

Matyi nagy hóimádó lett ezen a télen, tegnap is teljesen megkergült, amikor meglátta, hogy esik a hó. Ilyenkor először csak áll az ablakban, és kurjongat, hogy esik a hó, majd közli, hogy ki kell menni, és már hozza is a csizmáját, veszi a sapkáját. Nincs mese, menni kell. Így tegnap sétáltunk egy hatalmasat, tapostuk a havat. Matyi leginkább a járda szélén jött, a legnagyobb hóban, ott ahová ellapátolták a járdáról a havat. Néha alig bírt benne menni, majdnem a nyakáig kellett emelnie a lábát.

Mivel tegnap nem tudtuk a lapátját kipróbálni, mert hát hóesésben nem lapátolunk havat, így ez a projekt mára maradt. Matyi nagyvidáman ragadta magához a lapátját, és dolgozott serényen. Még hóembert is építettünk, igazi répaorral:) Vagyis inkább én építettem, Máté csak az instrukciókat osztotta lapáttal a kezében, mert attól azért nem akart megszabadulni semmi pénzért.

Milek ezekből a havas bulikból rendszerint kimarad, és a szoba melegében Mamával marad, és vagy alszik, vagy pocakot fájlal. Tegnap este elővettük a nyugifotelt, ami Máténak annyira nagyon bejött, hogy hónapokig szinte csak ebben ücsörgött. Annyira nem bírtunk létezni nyugifotel nélkül, hogy amikor vidékre utaztunk, akkor a fotel is értelemszerűen jött velünk, anélkül nem is indultam volna el. Az első próba Milánnak is nagyon bejött, kis hintáztatás után, amiben Matyi is nagy segítség volt, még a hinta-palintát is énekelgette neki, Milek bealudt.

Aztán lassan előveszem a kendőmet is... eddig a sebem miatt nem mertem... nagyon kíváncsi vagyok, hogy szeretni fogjuk-e, vagy hogy leszek-e elég ügyes és kitartó, hogy megszerettessem Milánnal.

Rövid hírek

Matyi kezd megbarátkozni a gondolattal, hogy az a kis csomag, ami vagy az ágyon, vagy az ölemben lelhető fel leginkább, most már végérvényesen velünk marad. Egyre kevesebb a fizikai bántalmazás, és egyre több a távolból szemlélés, esetleg odabújás, puszilgatás. Persze vannak még félreértések, de alakulunk. Azt mondjuk még mindig nem érti miért nem tud Milán ide-oda fordulni  Matyi kénye-kedve szerint.

Igazából szerintem magam sem hittem benne, hogy Milekkel megúszom pocakfájás nélkül.... nem úszom meg.... néhány napja brutálmódon képes szenvedni, leginkább éjszaka. De úgy néz ki a mi ágyunkat  valami gyógyító aura veszi körül, mert előbb-utóbb ott legalább megnyugszik, rövid időre, így valamennyit én is tudok aludni két görcsös szenvedés között.

A sors tréfája velem, hogy mire az Milán végre megvívja az éjjeli harcát, és végre fél óránál többet aludhatnék egyhuzamban, ez olyan 6 fél7 körül van, addigra Mátét kidobja az ágy, és indul a nap. Még bírom.... aztán előbb-utóbb ezen is túl leszünk, és akkor majd jöhetnek a fogzásos éjszakák....

Matyi időközben tökélyre fejleszti a beszédet, szinte mindent mond, mondatokban beszél, tárgyesetet, birtokosesetet, és felszólítómódot is használ. Számomra ez még mindig hihetetlen:) Persze nem mond mindent helyesen, és mond vicceseket, és papagájkodik, úgyhogy meg kell gondolni miket beszélünk előtte, bár a tv-nek is visszabeszél...

Milán ha nem eszik, nem alszik, és épp nem fájlalja a pocakját, akkor tágranyílt szemekkel kémleli a világot maga körül, ó-ra formálja a pici száját, és grimaszkodik. Egyébként meg hízik mint a kölyökgólya, a szombati mérlegelésen 3640g-ot nyomott, azaz két és fél hét alatt kicsit több mint 600g-ot szedett magára.

Matyi 11.7 kg-t nyom, merthogy minden Milán mérésnél őt is le kell mázsálni feltétlenül.

Én pedig fogyok, most nagyjából ott tartok, ahol Milán előtt tartottam.