Lelki társ

Tegnap óta Máténak van egy lelki társa. Lehet, hogy régebb óta is megvan már, de csak most lettem rá figyelmes. Úgy hívják, hogy EDE. Mi nem látjuk őt, csak Máté. De elég sűrű vendég nálunk, mert folyamatosan hozzá beszél. Játék közben, evés közben , pelusozás közben, a telefonban is elmeséli, mi történt Edével. Sok kalandjuk lehet együtt,  legalábbis gondolom erről lehet szó, amikor megállás nélkül csak azt hallom, hogy ede, ede, ede, ede....

Az új szerelem

A hordozókendő. Olyan sokan dícsérték, ajánlották már, hogy néhány napja fejembe vettem, hogy nekem is kell egy. Elmondtam ezt a barátnőmnek, akik szerdán nálunk voltak, és felajánlotta, hogy kölcsön adja z övét kipróbálásra, mert az ő fia nem marad meg benne, és ha esetleg Máténak sem bejövős, akkor felesleges venni. Így is történt, elhozta, és tegnap rávetettem magamat a netre, megkötési technikákat keresni, mert az útmutatót azt sajnos nem találta meg. Egyelőre egyfajta megkötést találtam, és próbáltam ki tegnap, és azt kell mondjam, tökéletesen bevállt. Máté szörnyen élvezte, először ki sem akart szállni belőle, és nekem is nagyon jó érzés volt, szinte nem is éreztem Máté súlyát. Úgyhogy valószínű veszek egyet magamnnak, csak még utána kell néznem a méreteknek, hogy mekkora is kell valójában. 

Én mindig azt gondoltam, hogy én nem vagyok az a kendős fajta, de tegnap rájöttem, hogy ez nem típus kérdése. Egyszerűen jó és kész. Már nagyon várom, hogy élesben is kipróbáljuk Matyival az utazás eme formáját. Szerintem mindkettőnknek nagy élmény lesz. 

 

Így festünk mi hármasban, Matyi én, és a kendő:

 

Barátkozás

Mátét nem nagyon nevezném szociálisnak. Valószínű, hogy ez annak a következménye, hogy sokat vagyunk kettesben, a családban is Ő az egyedüli gyerek, (még), és mivel ezideáig nem nagyon komálta a babakocsit, (lásd előző bejegyzés), így nagyon messzire sem merészkedtem vele. Most viszont, hogy mozgathatóbb lett, ezt ki is használjuk, és már többször voltunk barátkozni, illetve fogadtuk mi is kis pajtásainkat.Eddigi találkozások alkalmával máté nem volt éppen aktív,leginkább az én 20 cm-es körzetemben elmolyolt valamivel, de szeme sarkából azért mindig figyelte azt a bizonyos másikat. 

Tegnap vendégül láttuk kedves barátnőmet, és 1 éves múlt kisfiát. És csodák csodája, Máté nem csak a karjaim közül figyelte az idegen betolakodót, hanem követte őt mindenhová, megküzdött a játékaiért, fecsegett, magyarázott, egyszóval barátkozott. 

Lehet, hogy tényleg most kezd el igazán kisfiúsodni és most már tényleg nem vagyok neki elég? Mindenesetre aranyosak voltak nagyon, bár nagyon érződik az a 3 hónap különbség kettejük között, mind méretben, mint fejlődésben. Hihehtetlen, hogy milyen sok mindent megtanulnak a ygerekek 3 hónap, vagy még rövidebb idő alatt. El sem hiszem, hogy pár hónap múlva Máté is úgy fog szaladni, mint Dávid most, hogy nem csak kiveszi a sütifalójából a formákat, hanem bele is teszi, és még egy csomó minden van, amit Dávid már tud, és csinál, de Máté még nem. Szóval izgalmasak lesznek az előttünk álló hónapok is.

 

És néhány kép a két kópéról:

 

Ilyen egy 2 gyerekes anyuka?

 

 

Máté csendben tűrte, hogy Dávid forgassa a széken, mit tűrte? szinte elvárta:) Szerencsére Dávidnak nagyobb móka volt a pörgetés, mint a székben ülés, úgyhogy teljes volt az összhang.

 

 

Labdajáték:

 

 

És elszabadultak az indulatok:

 

Sétálunk

A séta Mátéval sosem volt egy egyszerű dolog. Sosem jöttem rá, mi az oka annak, hogy utálta a babakocsit, hiába próbálkoztam mindennel, hogy neki jobb legyen, nem segített semmi, és mindig hatalmas sírással kezdtük és végeztük a sétát, közben pedig volt egy röpke alvás.

Azt az álomképemet, hogy én majd vidáman sétálgatok a gyönyörű, mosolygós gyerekemmel a tavaszi napsütésben hamar lerombolta. A végén már annyira elfajultak ezek a hisztik, hogy öncélú sétálgatásba bele sem kezdtem, csak akkor tettem babakocsiba, ha feltétlenül menni kellett valahová, vásárolni, postára ilyesmi, egyébként pedig vagy a teraszon, vagy a kertben levegőztünk. Egy-egy ilyen utunk alkalmával én már indulás előtt tiszta ideg voltam, mert tudtam mi vár rám, és annyira utáltam már a rámszegeződő lesajnáló vagy épp szemrehányó tekinteteket. 

Aztán egyszercsak Máté elkezdte élvezni a sétákat. Ez kb. 1 hónapja történt, éépen egybeesett az első lehulló falevelek megjelenésével. Magam sem hittem el, hgoy amikor beültettem, bekötöttem, kimentünk a kapun, és még mindig némán, vagy épp vidáman fecserészve ücsörgött a helyén, nem kívánkozott ki, nem csapott hisztit, egyszerűen csak ült, és bámészkodott. Én pedig annyira örültem, hgoy szinte könny csordult a szemembe. Azóta volt már sok jó nagy sétánk, és ha el is kezdett nyűgösködni akkor egy piskótával el lehetett hallgattatni.

Feri szerint a Matyi biztos későn érő tipus, és csak most érett meg a babakocsizásra. Hát lehet. Nem tudom. Az is lehet, hogy a lelki cérna, ami minket összeköt, az mostanra nyúlt annyira, hogy az a 30 cm ami elválaszt minket egymástól ilyenkor az már nem távolság. Szóval nem tudom az okokat, sem arra, hogy eddig miért nem szerette a kocsit, sem arra, hogy most miért tűri. Most egyelőre élvezem az új helyzetet, és igyekszem minél jobban kihasználni. Kár, hgoy lassan az időjárás nem fogaj engedni a hosszú sétákat. De addig mi csak megyünk-megyünk-megyünk....

7 dolog

Egy újabb blogjáték, melyre most Vikci kért fel, mégpedig, hogy osszak meg Veletek 7 dolgot magamról. Én örökké bajban vagyok az ilyen játékokkal, mert úgy gondolom elég nyitott könyv az életem, és nemcsak a blog miatt, egyébként is ami a szívemen a számon, de teszek egy próbát, hátha tudok még újat mondani.

Nos:

 

1. Örök kételyeim vannak az anyasággal kapcsolatban. Még mindig nem tudom, kellően megérettem-e erre a hatalmas feladatra, pedig Máté lassan 1 éves lesz. A kezdeti pánikom azért már jócskán leapadt, és ahogy Máté nő úgy válok én is Anyává.

 

2.  Szeretek utazni, bárhová, de ha ez tengerpartra és repülővel történik, hát akkor talán az álmaim netovábbja. De imádom a hegyeket is, főleg ősszel, kizárólag autóval szerpentinen felmenőset, de egy kellemes sétával a jó levegőn is megelégszem.

 

3. Internet, Barátok közt, és Helyszínelő függő vagyok. Internet nélkül már nem élet az életem, a BK-ból ha csak egy mód van rá nem hagyok ki egy részt sem, Helyszínelőből van olyan rész, amit már vagy 10-szer láttam, és a Grissom-os széria a kedvencem, plátói szerelem fűz Gil Grissomhoz.

 

4. Azt már mindenki tudja, hogy reggeli kávé-függő vagyok, ha nem kapom meg ébredés után 5 percen belül, az egész napom tönkre van menve. a kávézás egyébként hobbi is, imádom a hangulatos kávézókat, nyáron egy jeges kávéval, télen egy forró csokival.

 

5. Szeretek süppedős fotelban ücsörögni egy jó könyv társaságában, egy bögre meleg teával magam mellett. De napsütéses időben a teraszon ücsörögve is elvagyok a fent említett könyv és a tea társaságában.

 

6.  Szeretem a társaságot, az embereket magam körül. Szeretem a zajos szórakozóhelyeket, a füstös kocsmákat, a csendes borozgatásokat, de szeretek egyedül is lenni, (ez az ami ugyancsak régen volt már, és soká lesz újra), amikor belemerülök egy kád forró vízbe, és nem kell sietnem, aztán megnézek valami csajos filmet, aztán lásd. 5.pont. 

 

7. Végül, amire egyáltalán nem vagyok büszke, de nem tudok megváltozni: sokszor hisztis vagyok és türelmetlen, ilyenkor semmi sem jó, nem lehet a kedvemre tenni, semmi sem tetszik.

 

Ennyi! 7 embernek kéne továbbadnom a feladatot, de az már nagyon olyan lenne, mint egy rossz köremail, úgyhogy nem adom tovább senkinek, és továbbadom mindenkinek, aki szeretné Velünk megosztani 7 titkát.

Két újabb

Máté két napja elég nyűgösködős volt, de nem volt annyira vészes, hogy ne lett volna kezelhető. Aztán tegnap este végre bepillantást engedett a szájába és két pici hólyagocskát láttam. Úgyhogy ez volt az ok mindenre. Persze még nincs vége a dolognak, még nem törtek át teljesen, de ma reggel már jobban látszódtak, mint tegnap este. Lehet, hogy van egy harmadik fogacska is, de azt egyáltalán nem hagyja megnézni. Amiről most szó van az a felső metszőfoga, a jobb oldali, ( a bal már kint van) és a mellette lévő oldalsó metszők. Ebből látom az egyiket, a bal oldalit, hogy már kint van a csücske, de a másik oldalon nem látok rendesen, de mintha ott is lenne egy kis csíkocska. Hogy alul mi a helyzet, azt a jó ég tudja, ott egyáltalán nem látok semmit.

Szép lassan 5 fogúvá cseperedik a kis manóm. De az is lehet, hogy 6 fogúvá:)

Vadasparkban

Máté az utóbbi időben élénken elkezdett érdeklődni az állatok iránt. A kertünkben kóborló cicák után már régóta kurjongat, aztán a  HuncÚréknál töltött múltkori délután olyan lelkesen simogatta a cicát, majd hozzá is bújt, hogy úgy gondoltuk jó móka lesz, ha elmegyünk a budakeszi vadasparkba

bemelegítésképpen egy későbbi állatkertlátogatásra, amit most még kicsit korainak gondoltunk. Máté persze megint a megérkezésre aludt el, így a madarakkal kezdtünk, amit Ő egyébként sem értékelt volna még nagyon, be kell valljam én  tartom sokra őket, de azért megnéztük. Máté valószínű megérezte, mikor kell felébrednie, mert pont akkor nyitotta ki szemét, amikor a madarak zárásaképpen egy pózoló sast csodáltunk meg, irtó mókás volt, ahogy feszített a fényképezőgépek előtt, még a szárnyát is kinyitotta, és körbe is fordult, mint egy igazi modell. Máté persze hozta a nyápic formáját és megijedt tőle.

De aztán tovább mentünk a szarvasok és egyéb nagyvadak irányába, és ezt már Ő is sokkal jobban élvezte.  Persze a nyugalom egyik kulcsfontosságú tényezője a piskóta volt, aminek mindig ott kellett lennie a kezében. És ott is volt, de azt már csak akkor vettem észre mikor itthon nézegettem a fényképeket.

Máténak nagyon tetszettek a szarvasok, érdeklődve figyelte őket,  meg a kicsit nagyobb gyerekeket is, akik füvet nyújtogattak nekik. Ő a piskótájával kínálta  az őzikéket, szerencsére ők nem kértek belőle.

Hazafelé beültünk egy étterembe, enni valami meleget, mert az idő azért elég csípős volt, igaz, később már kisütött a nap. A szomszéd asztalnál valamilyen öregdiák találkozó lehetett, 3 öregúr és 3 öreg hölgy képviseltette magát. Matyi persze rögtön kokettálni kezdett az egyikkel, majd mire befejeztük az evést, már az egész asztaltársaság vele volt elfoglalva, és őérte ujongott. Máté persze élvezte, hogy középpontban van. Deszertként még magába bolondította a pincérfiút és a pincérlányt is. Búcsúzóul az idős asztaltársaság olyan jókívánság halmazzal bombázott le bennünet, hogy az kitart egy darabig, kaptunk isten áldásától a jó egészségig mindent.

Képekben:

Itt még alszik:

Itt már vidáman piskótázik:

Szarvast néznek:

Megkínálja a piskótával a szarvast:

Huncutul néz, de persze itt is tele van a szája:

És a mostanában tökélyre fejlesztett mátéfintor:

Álmaim

Cuckától kaptam a felkérést, hogy osszam meg Veletek álmaimat az elkövetkező 1, 2 és 3 évre. Nos kicsit bajban vagyok, mert nincsenek nagyratörő álmaim, de lássuk csak!

1 év múlva: 

Máté közeledik a 2 éve felé, és az idővel haladtával rosszcsontsága exponenciálisan nő. Sétáink alkalmával taposómotorjával megállíthatatlanul száguld a játszótér felé, én pedig kényelmes tempóban követem őt a babakocsival, amiben békésen szundikál a legkisebbik Mészáros, egy tündéri kislány. A kellemes őszi napsütésben a játszótéren várjuk haza Apát, Máté falevelet és gesztenyét gyűjt neki, amiből hazaérkezvén bábukat és képeket alkotunk közösen. Este boldog mosollyal térek nyugovóra, hisz másodszülöttem menetes mindenféle gyermekkórtól és békésen alszik reggelig, én pedig másnap is élvezem a kétgyermekes anyukák boldog életét. 

2 év múlva:

Máté 3 éves, másodszülött közeledik az 1-hez.  A mindennapi életünket a móka és a kacagás tölti ki. A két hetes tengerparti nyaralásnak köszönhetően kipihent és fitt vagyok. Jobb formában vagyok mint valaha. Lakásunkat egy nagyobbra cseréltük, kétbeállós garázzsal, hogy én is be tudjak állni a Feritől kapott kis városi autómmal, amivel a gyerekeket fuvarozom babaúszásról, játszóházba. A házhoz persze kert is tartozik, amit szép zöld fű borít, már el vannak ültetve a tavszi hagymások. A kert végében lugas, és egy nagy családi hinta, ahol a kellemesen meleg őszi estéket töltjük. 

3 év múlva:

Máté már igazi nagyfiú, 4 éves. Másodszülött bölcsibe készül, mert én végre megtaláltam álmaim családbarát munkahelyét, ahol napközben a tudománynak élek, de mindig időben el tudok indulni a gyerekekért, sosem ők a legutolsók az oviban/bölcsiben. Máté a kis háromkerekűjével teper hazafelé, mi csajok gyalog követjük. Másodszülöttnek két copfba van a vörös haja, csinos masnival összefogva, és hazáig fecseg mindenféle csajos dolgokról.Jól érzem magam a bőrömben, frizurám van és csini ruhám.  Jól tudok lavírozni a családanya, a jó feleség és dolgozó nő szerepei között.  Anyagi helyzetünk megengedi, hogy nyáron nyaraljunk, télen teleljünk, Teljes az összhang. Teljes az életem!

E heti

Nem szoktam horoszkópokat olvasgatni, most véletlenül mégis elolvastam a tévéújságban lévőt. Azt mondja, ezen a héten könnyen megfázhatok, ha nem öltözök fel rendesen. (mintha csak az anyukámat hallanám:) Aztán idézem: Ne kapkodjon, kúrálja ki magát...., feküdjön, igyon sok hársteát, és pozitív gondolatokkal fejében aludjon sokat.

Na ezek közül csak a hárstea van meg, a többi no comment:)

A nap többi része

A zenebölcsiből rögvest Hunor pajtásunk felé vettük utunkat, és egy újabb kellemes napot töltöttünk el együtt. Aranyosak együtt nagyon,  és biztos sokat tanulnak is egymástól, bár szerintem inkább csínytevéseket. Koruknál fogva, ( 2 hét előny Hunornál) Nagyjából ugyanazok a dolgok foglalkoztatják őket, így nagy egyetértésben tudták rázni és ütögetni szegény Dörzsi ketrecét, rángatni a lámpazsinórt, meg ilyesmi. Aztán mindkét rosszcsont röpke nyugovóra tért, Hunor nem is olyan röpkére, Mátét pedig szinte a macska oldalára borulva érte utol az álom. 

Kellemesen elfáradva tértünk haza, be kell valljam, hgoy teljesen elszoktam a városi tömegközlekedéstől, és egy-egy ilyen út alkalmával annyi impulzus és "élmény" ér, hogy most tudnék aludni én egy órácskát. De Máté persze pörög, szóval alvásról szó sem lehet.