Siker

A tegnapi napot végül eredményesen zártuk. Matyi reggelije után elmentünk az okmányirodába, gondoltuk megnézzük mi az ábra, aztán legfeljebb elmegyünk a visegrádi utcába. Kértünk egy sorszámot, de mivel úgyis szünet következett meg még 12-en voltak előttünk, így elmentünk tescoba. Vettünk meggymagozót, meg napernyőt, meg műanyagszéket, meg lekvárhoz, befőtthöz való dolgokat.Aztán visszamentünk. A fényképes sorszámunk már lejárt, de nem volt baj, és még 6an voltak előttünk. Gondoltuk az már nem olyan sok, kivárjuk. Hát sok volt, kb. egy órát kellett várnunk, szerencsére Matyi nagyon jól tűrte, csak ppont akkor aludt el, amikor már az előttünk levőt hívták be. Így a fotózáshoz fel kellett ébreszteni. Nagyon gyagyás volt, mert nem akart felébredni, csak dőlt a buksija jobbra-balra, de aztán nagy nehezen sikerült, persze a kép gyagyás lett, kicsit bamba arcot vág rajta, és tátva van a szája, de aranyos.

Itthon pedig várt a röpke 6 szatyornyi meggy. Ebből este 3 szatyornyit sikerült kimagoznom, addig Feri foglalkozott Matyival. És ez még csak az egyik fa, a másikhoz még hozzá sem nyúltunk. Magozás közben eszembe jutott, hogy miért van még mindig a kamrában a tavalyi lekvárból is. Hát ezért. Mert már rá sem bírok nézni a meggyre. Pedig osztogatjuk ám bőséggel. Azt hiszem fagyasztok is le belőle. Tegnap bedobtak egy saturn katalógust, és 0%os thm-el lehet hűtőket venni. Mondtam Ferinek, hgoy akkor venni kéne egy nagyobbat, aminek mind a két raktere nagyobb picivel. Tervezzük egyébként, szóval nem csak egy kósza ötlet. De Feri szerint egy külön fagyasztó kéne. Persze van benne igazság, csak az a baj, hogy a konyhába nem fér be 2 hűtő, így azt le kéne vinni a pincébe, vagy a mosókonyhába. Az meg már elég macera, főleg télen. Egyelőre nem döntöttünk.

Fél siker

Feri ma csúsztatott, és el akartuk intézni az okmányirodában Matyi útlevelét. Persze nem sikerült, mert kiderült, hogy ma csak előjegyzésesek vannak, menjünk vissza holnap. Kicsit még aggódom a holnap miatt is, mert Matyi még nem tud önállóan ülni karfa nélküli széken, de remélem hogy hátulról azért lehet majd tartani. Már csak az a kérdés, hogy milyen arcot fog vágni. az biztos, hogy mókás lesz.

Azért nem volt teljesen haszontalan a nap, mert elvittük a fényképezőgépet a szervízbe. Először egy hozzánk közelebbibe mentünk, de onnan elkültek bennünket, hogy az újabb gépeket (a miénk 3 éves, nem gondolnám annyira újnak) csak a Somogyi Béla utcában javítják a Blahánál. Ez az egy hely van az egész országban ahová a Canon gépeket lehet vinni. A fickó jól ráparáztatott bennünket, hogy a javítás bizony drága lesz, éppen a monopolhelyzet miatt. Átmentünk a Blahához. Mondtuk, hogy mi a baja, a nő nézegette, piszgálgatta egy szemöldökcsipesszel, nem sikerült neki, elvonult valami paraván mögé, majd visszajött, és közölte, hogy nagy szerencsénk volt, mert csak kiakadt valami, amiatt nem záródott be a szeme. Szerencsére nem kell cserélni. Egyébként a csere 4700 Ft-ba került volna, plusz gondolom a munkadíj. Így nem fizettünk semmit. És jó a gépünk.

Azóta itthon ülünk, bevackoltunk a leghűvösebbnek gondolt szobába, de még így is nagyon melegünk van, nekem legalábbis, de szerintem Máténak is. Már előre félek mi lesz velünk nyáron, mert tavaly is nagyon gáz volt itthon, amikor a szobában 38 fok volt, kint meg 40 akárhány.

Matyi kidőlt:

Hogyan tovább

Mivel Máté igazi Mészáros, ezért nagyon csúszik neki az alma és az őszibarack. A sütőtökkel sem volt probléma, de az nem gyümölcs, és az sajnos csak üveges formában elérhető mostanság, én meg mégiscsak jobbnak találom, ha frisset eszik Máté, és annak az ízét szokja meg. Felhívtam hát a védőnénit, akinek még több hét múlva esedékes a látogatása, hogy akkor mi legyen, maradja a jól bevált alma, barack összeállításnál, és ezeket váltogassam, vagy vihetek bele valami újdonságot. Azt mondta, ha Máténak ennyire bejönnek az alapok, akkor nyugodtan léphetünk egy szinttel feljebb, azaz keverhetek az alapokhoz egy-két szem meggyet, vagy pici körtét, egy-két karika banánt, és kipróbálhatjuk a sárgarépát és a krumplit, hogy ahhoz mit szól a fiatalember. De szigorúan egyszerre csak egy változtatást hajtsak végre, és azt egye 3-4 napig.

Mivel újra itt a meggyszezon, és nálunk két meggyfa is ékesíti a kertet, igaz az egyiket már két éve halálra ítéltük, azóta annyit terem hogy tavaly a fél munkahelyemet elláttuk meggyel, szóval gondoltam a meggy lesz az első újítás. Óvatos duhajként két szemet paszíroztam bele az almapüréjébe, És megette. Szerintem szerette is. Úgyhogy a meggyet is kipipálhatjuk.

Az idén is sok meggyünk van, de mag tavaly csak lekvárt tettünk el, idén befőttre is készülök, jó lesz majd a meggyes rétesbe.

 

És így szedtük a meggyet:

 

Vasárnap

Hogy mi történt Matyival tegnap, nem tudom, de rá nem jellemző módon olyan tündérien viselkedett, hogy szinte már kételkedni kezdtem abban, hogy valóban az én Mátém-e ő vagy elcserélődött. Délelőtt itt voltak a nagyszülők,és kicsit aggódtam, hogy megint sírással fogja őket fogadni, de nem, most fülig ért a szája, és nagyon barátságos volt. Hétvégén ha úgy alakul meg szoktuk nézni a hupikék törpikéket a tv-ben. Megállapítottuk, hgoy Matyi olyan mint törppicur, legalábbis úgy "beszél". Nagyon aranyos. Délután mi mentünk vendégségbe. Korábban írtam, hogy féltem Peti vanálságától, nem ok nélkül. A dackorszak kellős közepén nem igazán tudja elfogadni, ha nem körülötte forog a világ, minden figyelemnek rá kell irányulnia, és a figyelmet bármi módon képes kiharcolni magának, leginkább a randalírozással. A nagy figyelemfelkeltés közben sikerült a fényképezőgépünkben is kért tennie, valamihez odacsaphatta, mert a "szeme", ahogy én hívom, az a rész, ami be-és kikapcsoláskor kinyílik, és becsukódik nem működik. gondolom valami rugó kipattanhatott. Legalábbis remélem csak ennyi a baj, de majd elvisszük szervízbe. Nem örülnék, ha le kéne cserélni, még nászajándékba kaptuk. Akkor egy erős középkategóriás gép volt, most már azért annyi pénzért, amennyibe ez került lehet jobbat venni, de nekünk ez is teljesen jó volt, mivel csak hobbifotósok vagyunk. Szóval igen nagy az eszmei értéke. Annyit legalább elértünk, hogy most nyitva van a szeme, mert először zárva volt, és nem nyílt ki, így tudunk vele fényképezni. Szóval Peti kitett magáért, és szemmel láthatóan nem nagyon tudta tolerálni egy kisbaba jelenlétét, kicsit féltettem is Matyit, hogy majd megijed, de Matyi annyira jó volt. Gondolom az új hely is lenyűgözte, sokat bámészkodott, és egyáltalán nem volt nyűgös, igaz, elmentünk sétálni és séta közben aludt egy jót, de még hazafelé a kocsiban is vidáman fecsegett, pedig ekkorra már mindig eltörik a mécses. Összességében jó napot zártunk, a szívem tele volt gyönyörűséggel amikor ágyba kerültünk.

Más: A csoda még tart, szombatról vasárnapra virradó éjszaka, mikor Matyi olyan fél 12-kor a szokásos zokogásában tört ki Feri magától ölbe vette, a mellkasára fektette és úgy pihiztek. De még 10 perc nyugizás után sem akart Manó a saját ágyába feküdni, így Feri kiköltözött vele a nappaliba, egyrészt azért mert a kanapé karfáján jobban meg tudja támasztani a fejét, és így ő is tud egy kcsit aludni, míg Matyi a mellkasán piheg, másrészt, hogy lekapcsolhassuk a kislámpát a hálóban, hgoy én is tudjak aludni. Csak 3 kor kaptam vissza Manót, amikor már enni kért, de ilyenkor rögtön visszaalszik. Így sikerült kipihenni magunkat. Na de hogy meddig tart a csoda? Remélem nem csak 3 napig.

Kuglóf

Ahhoz képest, hogy először próbálkoztam a kuglófsütéssel egész jól sikerült. Bár az a 20 perc sütésidő, amit lespóroltam még belefért volna, de annyira féltem, hgoy meg fog égni, és már jónak tűnt. Jó is lett, nem maradt nyers, melegen volt a legfinomabb. Feri annyira dícsérte, hogy megkínáltam vele az ősöket is, szerintem ízlett nekik. Legközelebb már bátrabb leszek, és kivárom a kiszabott másfél óra sütést.

Frissen

Most, hogy csak kétszer kellett felkelni éjjel Manóhoz, (ha a 11 órát, és a reggel 6-t nem számolom az éjszakához) teljesen kipihentnek érzem magam. Olyannyira, hogy egy kuglófsütésre készülök. Még sosem csináltam, igaz sütőformám is csak a múlt hét óta van. A receptek tömkelegéből végül Farkasházi Réka vacsoracsatában sütött kuglófját választottam, olvasva igen-igen egyszerűnek tűnik, és nagyon dícsérték versenytársai a műsorban. Hát kíváncsi vagyok, hogy fog sikerülni.

Holnap jönnek anyósomék Matyinézőbe, ha jól sikerül nekik is felszolgálom majd. holnap délután pedig mi megyünk vendégségbe, na attól kicsit tartok, mert Peti (3 éves9, ha vendégeket lát belébújik a kisördög. És hát Matyi sem egy deákné vászna, szóval érdekes lesz.

Sütőtök

Matyi az almát és az őszibarackot gond nélkül elfogadta. Mondhatom azt is, hogy szereti, nagy élvezettel cuppogtatja, tátja a száját, és vigyorog evés közben, vagy mint egy igazi gurmand becsukott szemmel majszol és élvezi az ízeket. Gondoltam, itt az idő, hogy egy újabb merényletet kövessek el ellene, mégpedig a sütőtököt. Igazából az igazi ok az volt, hogy kifogytunk itthon a manóennivalóból,és mivel nem aludtunk már két napja nem éreztem magamban kellő erőt ahhoz, hogy nekivágjak a piacra gyümölcsöt venni és ez az üveg sütőtökpüré ott várt a sorára a kamrapolcon. Hát levettem, kivettem belőle egy kisebb adagot, megmelegítettem, és hajrá. szegény máté a szokott mosollyal tátotta a száját, és szinte már sajnáltam is, hogy nem azt kapja szegény, amire várt. Hát amit előadott, azt nem lehet leírni, látni kellett volna, szegényen végigfutott a hideg, és olyan fintort nyomott, amilyet még sosem láttam tőle. De kitartóan adtam neki tovább, és a végére szerintem már meg is szerette. De legalábbis megbékélt a sanyarú sorsával. Holnap folytatjuk a terrort:)

Második éjjel

Túl vagyunk az egymás után második átalvatlan éjszakán. Szó szerint. Máté vagy sírt, vagy nyűgösködött, és ha elaludt, akkor fél óra múlva újra sírva ébredt. Szóval tényleg úgy érzem, hogy egy szemhunyásnyit sem aludtam.

Este 101edszer is elmondtam F-nek, hogy mi az ami nem jó nekem. Persze megint mindent megígért, és hogy igyekszik, de tudom, hogy minden csoda csak 3 napig tart még nála is, és semmi nem fog változni.

Csalódottan

Hogy mennyi ideig kell zokognia a gyereknek, hogy életem párja, akivel közös jövőt, gyereket, családot terveztem felébredjen és a segítségét ajánlja (furcsán néz ki, így kell írni?) sosem fogom megtudni. De tény, hogy negyed 3-tól háromnegyed 5-ig hiába vártam. Ekkor részben elkeseredettségemben, részben fáradságomban, részben a Matyi miatti tehetetlenségemnek köszönhetően én is zokogásban törtem ki, ami már lehet hogy tényleg sok volt egy mélyen alvó férfiembernek is, mert megfordult, és megkérdezte, hogy "miért sírsz nyuszi?" Persze én voltam a hibás, hogy mért nem szóltam, hogy segítség kéne. Merthogy mindig szólni szoknam. Igen, mindig szólni szoktam, csak most már elegem van abból, hogy mindig szólnom kell, ha segíteni kell valamiben. Az örökös szólongatástól már házisárkánynak érzem magam, és lehet túl sokat akarok, de igazán jól esne néha ha önként jelentkezne, hogy vigyáz Mátéra, megfogja, felkel hozzá, stb... De nem, nálunk ez nem szokás. Több mint 5 hónapja nem voltam sehol Máté nélkül, pedig én is szívesen elmennék tornázni, maszíroztatni, vásárolni, fodrászhoz, vagy ezek olyan nagy dolgok lennének?
Tegnap este is mondtam neki 3/4 8kor hogy fogja már meg Matyit 10 percre, csak hogy kicsit becsukjam a szemem még fürdetésig, mert már nagyon fájtak a szemeim. Erre Ő: Én akartam becsukni a szememet addig! Na kössz! Igen tudom, hogy neki dolgoznia kell, és tudom, hogy ez mivel jár. De szerintem az sem kevésbé felelőségteljes feladat, amit nekem kell csinálnom, itthon. Én sem aludhatok ha fáradt vagyok, nekem is folyamatosan figyelnem kell a gyerekre, egyre jobban, ha nyőgös le kell kötnöm valamivel, ha sír meg kell nyugtatnom.

El vagyok keseredve. Mert nem ezt akartam. Nem így akartam. Azt gondoltam Matyi a MI gyerekünk lesz. De egyre jobban úgy néz ki a dolog, hogy ha jó akkor a mi gyerekünk, ha sír, akkor csak az enyém.

Sokszor volt már köztünk emiatt vita. Én szeretném, ha Ő jobban kivenné a részét a gyereknevelésből, Ő szerinte nincs itt semmi probléma, csak én vagyok túlérzékeny. Lehet. De nem leszek kevésbé érzékeny, ha azt érzem, hogy nem számíthatok rá.

Nem tudom, hogy mit tehetnék. Nem tudom, hogy meddig mehet ez így tovább. Nem tudom, hogy hosszú távon nem megy- e rá a házasságunk. Én próbálok toleráns lenni. Tényleg. Nagyon nehéz. De nem tudok hátralévő életemben minden gonddal egyedül megküzdeni. És nem is akarok. De amikor nagyon elkeseredek valóban megfordul a fejemben, hogy ha már így van, akkor lehet hogy egyedül mégiscsak jobb lenne, mert akkor legalább nem idegesíteném magam még őmiatta is.

Nem akartam panaszkodni, és sajnáltatni magamat sem, és gondolkoztam is, hogy írjak-e egyáltalán erről. de annyira tele van most a fejem hogy muszáj volt leírni. És igen, sajnos ez is az életem része.

Esti levegőzés

Most, hogy ilyen meleg volt az elmúlt napokban, minden este még fürdés előtt lementünk a kertbe. Egyrészt mert kint jobb idő volt, mint bent, másrészt ilyenkor már Matyi fáradt és nyűgö, és ezeket a kerti sétákat ő is nagyon élvezi, kicsit megnyugszik. Apa nyakában pedig különösen izgalmas az esti kerti túra.



És még három, ami nagy kedvencem.
Ez almaevés után:

Itt pizsamában, kipihenten:

És a fotel sarkában ücsörögve, természetesen segítséggel, a kép oldalán ott van apa vigyázó keze, ha valami történne: