Zengőtúra

Hazaérve a Mecsekből gyorsan bedaráltak a hétköznapok... Rettentő hosszúnak tűnt az előző (nekünk) 2 napos munkahét után a múlt heti 5 napos. Hát én már szerdán is úgy éreztem magam, mint aki a krumpliföldre jár minden nap kapálni. Egész héten arra készültem, hogy majd feltöltöm a mecseki képeket a gépre, rendezgetem, nézegetem, és hogy majd az milyen jó lesz. 

Aztán persze itthon már javában tavasz van, nyílnak a virágok, a fák, és bent a munkahelyi telephelyen egy szajkópár kezdett fészket rakni az étkező ablaka előtti fára. Most nagyon izgulunk, hogy nehogy a hülye varjak elriasszák őket, nagyon kíváncsiak vagyunk a kisszajkókra :-) 

A fényképrendezgetéssel még ugyan nem vagyok teljesen készen, de azért a mecseki ottlétünk első teljes napján, 16-án megmásztuk a Zengőt, a Mecsek legmagasabb csúcsát. 

Marci nagyon lelkesen vágott neki a túrának, amikor előző este terveztük, hogy mi legyen a napi program a felírtak közül, akkor nagyon rákattant a Zengőre. De egyébként csodamód senkinek nem volt ellenvetése, igaz, tudták, hogy ez egy túrázós nyaralás lesz, de igazából az dobott sokat a hangulaton, hogy iskola helyett kellett most kirándulni.  :-) Így már mindjárt más lett a gyerek fekvése, ugyebár :-D 

Mivel a szállásunk Hosszúhetényben szinte a hegy lábánál feküdt, így teljesen autó nélkül vágtunk neki a távnak, amit az előrejelzések szerint izzasztó emelkedőkkel tarkított közepesen erős 12 km-nek vártunk kaputól kapuig.

Elhaladtunk Hetény vezér szobra előtt....

Majd a faluvége után találkoztunk a Kőmorzsoló óriással... aki a baranyai mondavilág egyik jelképes alakja. A legenda  szerint lisztté morzsolja a legnagyobb sziklát is. 

Püspökszentlászló felé haladtunk, és a patak mentén már fel-feltűntek a félhegyoldalniy medvehagymamezők. 

Püspükszentlászló nagyon különleges település, mégpedig azért mert nem lehet autóval bemenni a faluba, csak engedéllyel. A falu elején erre egy üdvözlőtábla is felhívja a figyelmet, hogy ez bizony ez csendes falu, van itt egy elvonuló ház is. 

A falu a török idők után teljesen elnéptelenedett, és csak a 18. században, amikor a pécsi püspük nyaralókastélyt építettetett ide, akkor kezdett újra benépesülni. A kastély még nem volt nyitva, nyitásig csak csoportok látogathatják előzetes bejelentkezéssel, de kívülről, kerítésen keresztül is nagyon impozáns. Körülötte van a püspöki arborétum. Biztos az is megér egy misét :-)

Ahogy elhagytuk a falut Marci szárnyakat kapott. Való igaz, hogy a szép napos erdei út nagyon futásra csalogató volt, de mi tartalékoltunk, Marci viszont jól előrehaladt. 

Egy nagyobb kereszteződés után kezdett el erőteljesen emelkedni a hegyoldal. Ez az utolsó etap már a kilátóhoz vitt. Jóóóó meredek volt, de Marci még sem itt sem fáradt el, mindenkit alaposan lerázva, nagy előnnyel, elsőkét ért fel a csúcsra. 

A kilátó, és a lábánál egykori Zengővár romjai. Nem sok maradt belőle, mondhatni néhány kőrakás. 

A 22 méter magas, 7 emeletes kilátó egy régi geodéziai torony köré épült. A régi torony jól látszik az új belsejében. 

Ott egy Marci :-)

És a csúcson is egy Marci :-) 

Eléggé para volt a feljutás amúgy, mert hosszú-hosszú átlátszó lépcső vezetett fel a kilátó tetejére. 

A távolban a pécsi Misina-tető a jellegzetes tévétoronnyal. Ahol tavaly júniusban már jártunk. 

Lefelé másik úton mentünk a hegy déli oldalán, de az erdő ezen az oldalon is gyönyörűséges volt. A madarak csiripelése végigkísérte az utunkat. Nemcsak itt, hanem az egész 5 nap alatt. Milyen jó, hogy a 2000-es évek elején  sikerült megakadályozni a Nato -lokátor építését, és így a maga természetességében csodálhattuk az ébredő erdőt . 

A hegyoldalban, mikor már szinte hazaértünk, egy fakitermelésbe botlottunk. Információs táblán megtudtuk, hogy itt nem tarvágás van, hanem csak ritkítás, de így is olyan fura, hogy olyan szép nagy fákat pakolt a traktorszerű markoló a platójára. 

Innen már pikkpakk visszaértünk a szállásunkra. Kellemesen elfáradva, de hogy, hogynem, mindenkinek nagyon tetszett a kirándulás! 

Tavasz a Mecsekben

 Úgy kezdődött, hogy maradt valamennyi pénz a szép kártyámon, amit májusig célszerű elkölteni, aminek a legjobb módja, ha úgymond elnyaraljuk. Eltavaszoljuk.

Úgyhogy gyorsan lefixáltuk ezt a márc közepét, amikor egyébként évek óta el szoktunk menni valamerre. A legemlékezetesebb ilyen márciusi pihenésünk a zempléni volt, mert ott ért minket az isten háta mögött a covid lezárás.

Úgyhogy két desztináció merült fel nagy gyorsan, hogy menjünk vissza a Zemplénbe, hiszen hagytunk ott is még megnézendőket bőven, vagy a másik a Mecsek, amibe tavaly, mikor Pécsen voltunk szerettünk bele. 

Végül a Mecsek lett most a befutó. Gyorsan ki is vettük a csüt-pénteket, így 5 naposra duzzasztottuk az 1 napos szünetet. 

Hosszúhetényben, a Zengő lábánál találtunk egy klassz vendégházat, reggelivel, és jó bázisnak tűnt. Az is. 

Az indulásba belecsúszott egy kis hiba, mégpedig az, hogy már bőven Budán jártunk, amikor a Trófea mellett elsuhanva eszembe jutott, hogy egyvalamit hagytunk otthon, a hűtőben az előző este megfőzött csilisbabot, hogy ünnepnap is legyen mit ennünk vacsira. Úgyhogy gyors megfordulás, irány haza, csilisbabot magunkhoz vettük, és újraindultunk 🙃

Szerencsére az M6-on egyszerűen nem tudunk úgy jönni, hogy bárki más is lenne rajtunk kívül 🤔 nem kellett nagy dugóval számolnunk. 

 A vendégházunk. 

Azt már előre láttuk, hogy márc. 15én nem lesz kirándulóidő. De nem bánkódtunk rajta cseppet sem, mert az időjáráson igazán nem tudunk változtatni, viszont tudunk olyan programot kitalálni, hogy ne zavarjon a jeges hideg.

Szerencsénkre a pécsváradi várat aznap már kinyitották, így megérkezés után arra indultunk, hogy egy újabb várat pipálhassunk ki a listánkon. 

Ami nem is igazi vár, hanem monostor, amit még az államalapítás környékén alapítottak a bencés szerzetesek. 

Egy nagyon szuper és élvezetes vezetést kaptunk egy nagyon kedves nénitől. Sok érdekességgel vegyítette a tényeket, mindezt nagyon izgalmasan adta is elő. Tényleg nagyon jó volt! 

Rettenetes hideg volt, nem volt jó kint lenni, úgyhogy amikor a múzeumokban végeztünk, nem sok időt töltöttünk kint. Jöttünk haza megenni a csilisbabot😊

Még a februári tavaszban

Volt februárban egy olyan hétvége, amikor tavasz volt, szinte. Ez pont akkorra esett, amikor véletlenül nem volt senkinek sem meccse, se semmi egyéb elfoglaltsága, így egy kis időt rá tudtunk szánni arra, hogy végre elmenjünk, és lássunk egy kis természetet magunk körül. Hogy szívjunk egy kis friss levegőt, hogy lássunk színeket. 

Nem mentünk messzire, mert azért annyi időnk nem volt, hogy egy egész napot kirándulásra szánjunk, pedig de jó is lenne, csak a Dera-szurdokig autóztunk, ott a nagy parkolóban leparkoltunk, és már szinte ott is voltunk az ösvény elején. 

Szerencsénkre épp olyan időszak volt, hogy a patakban vígan csörgedezett a víz, a parton már tavaszias meleg volt, de a korábbi fagyok nyomai még igencsak látszódtak, a patak teteje be volt jegesedve, és a víz jégalagutakat vájt magának. 

A régi megrongálódott hidakat már kicserélték, de még így is találtunk olyan szakaszt, ahol farönkökön és köveken kellett átugrálni a fiúk nagy örömére. Ez nagyon tetszett nekik, még ha nem is vallanák be soha, mert  micsoda nagy palávert csaptak, hogy ki kellett mozdulni otthonról! Marci botokat úsztatott lelkesesen Milán duzzogott egy kicsit, de amúgy minden ment a maga jólmegszokott módján :-) 

Szóval a Dera-szurdok igazi gyerekparadicsom, ha egy rövidke, de annál kalandosabb, izgalmasabb sétát szeretnénk tenni. 

Visszafelé felmentünk a szurdok fölé a hegygerincre, és úgy sétáltunk vissza az autóhoz. 

Nagyjából két órát töltöttünk el, de olyan nagyon jó volt :-) 

Meghatározó olvasmányaim 1. rész

Nem vagyok az a nagy csatorna-követő, van néhány podcast, amit főzés közben szoktam hallgatni, Kadarkai Endre beszélgetéseit például nagyon szeretem, meg D.Tóth Kriszta Elviszlek magammal sorozatát is meg zsoktam nézni, amikor olyan emberrel beszélget, aki számomra érdekes. Továbbá 1-2 booktuberre fel vagyok iratkozva, de őket nem hallgatom rendszeresen, csak épp, amikor kéne még 10 perc "valami", akkor elindítom egyik-másik könyves élményeit.

Az egyik ilyen könyves csatornára készült mostanában egy videó a könyvmoly 40. születésnapja alkalmából, hogy 40 év-40 könyv, azaz eddigi életének meghatározó olvasmányai. Ez inspirált arra, hogy leginkább magam miatt megpróbáljam összeszedni, hogy rám mely könyvek voltak így vagy úgy hatással az eddigi életem során, mert több említett könyvnél felsikkantottam magamban, hogy húúú, tényleg, ez nekünk megvolt, ezt én is hogy szerettem, stb...

Szóval megpróbálom összeszedni, visszagondolni, hogy mely kötetek voltak az én meghatározó olvasmányaim. 

1. A legeslegelső nagy emlékem a Jó éjszakát, TV maci! lapozó. Akkoriban még minden esti mese előtt-után a tévémaci volt a felvezető, levezető. Szerintem a kor ikonikus alakja volt a Paprikajancsival együtt, amolyan nyolcvanas évekbeli celeb. A könyv itt lapul a polcom hátulján, nincs túl fényes állapotban, inkább sallangosnak mondanám, egy csinos kék szigetelőszalaggal van a gerince megerősítve, de semmiképp nem válnék meg tőle. 

2. Aztán ugyancsak a kisgyerekkorom kedvence volt a Süsü a sárkány. Iskolás még nem voltam ugyan, de a tévében ment a bábjáték, és hallgattuk bakeliten, így a köynvet is kívülről fújtam, igaz a sorok máig Bodrogi Gyula és Sztankai István, Hűvösvölgyi Ildió és Csákányi László hangján szólalnak meg, a dalokat még most is el tudnám éneklni.  Ez is itt figyel a polcomon. 

3. A másik ilyen mese természetesen a Vuk volt. Természetesen ezt is rongyosra néztem és olvastuk, olyannyira, hogy ebből máig is szoktam idézgetni, ha úgy hozza ki a lépés. Pogány Juditot azóta már már több filmben, és színpadon is láttam már, nekem az ő hangja örökkre Vukkal lett azonos. 

4. Aztán már iskolás koromban az egyik nagy kedvencem volt a Csipike az Óriástörpe című könyv. Emlékeimben úgy él, hogy imádtam a törpe kalandjait, és számtalanszor újra- és újraolvastam. Már felnőttként, amikor már a gyerekekkel könyvtárba kezdtünk járni, akkor rögtön megpillantottam a polcon, és ki is vettem. Sajnos felnőttként hiába kerestem benne azt, ami kisgyerekként megfogott. Valahogy nem jött át. Ettől függetlenül a gyerekkoromnak mindenképpen meghatározó emléke lett. 

5.Amikor már tudtam olvasni, de még nem tanultunk oroszt az iskolában, akkor nagy élvezettel olvastam Pöttyös Panninak azt a kötetét, amiben vendégségben (?) volt náluk Szovjetunióból egy lány, Tamara (?) Két mese volt a könyvben, az elsőben bárányhimlős volt Panni, innen kapta a Pöttyös Panni nevet, a másikban volt az szovjet kislány, és tanították egymást oroszul-magyarul. Innen tanultam meg az első orosz szavaimat. Babuska, gyevocska, blincsiki szpasziba, és hasonlók. A könyv a nagymamáméknál volt, amikor ott voltam, mindig elővettem, talán még anyukám könyve lehetett. Sajnos ez már nincsen meg. 

6. A másik ilyen nagyszülőknál levős könyvem a Mirr Murr a kandur volt, ezt is sokszor olvastuk közösen, amjd egyedül is, és a tévében is ment, amikor Halász Judit mesélt a kisfiának. 

majd folytatom. 

Marcifarsang

Bár már vége van a farsangi szezonnak, de azt még gyorsan leírom, hogy a múlt pénteken volt Marciéknál az iskolai farsang. Náluk úgy van, hogy az osztályban van a beöltözés és a buli, nem olyan nagy össznépi iskolai, és a gyerekek titkos szavazással döntik el, hogy kinek a jelmeze tetszik nekik a legjobban. 

Minden évben nagy kihívás (nekem), hogy egy olyan jelmezt találjunk ki, ami viszonylag egyszerűen összedobható, és nem igényel túl nagy kreatívságot. Idén azt találtam ki, hogy lehetne Marci foofpanda futár, mert van nekem egy klassz foodpandarózsaszín esőkabátom, és gondoltam egy kartondoboz beburkolásával még én is meg tudok birkózni. Marci meg beleegyezett. Úgyhogy ez lett az idén. 

Kapott még egy bukósisakot a fejére, meg bevitte a rollerét, és tadam... kész is volt. A dobozát megtöltöttük mindenféle finomsággal, ahogy egy jó futárnál lenni szokott. 

ÉS!!!! Hogy hogynem, Marci lett az első! Rettentő boldog volt, mert még sosem nyert :-) 

Sajnos otthon, előző este nem készült kép, az iskolai meg kicsit homályos, amikor meg egyedül áll, akkor meg pont a hátizsákját nem látni, de azért iderakom. 

Rövidhírek

-Már a múlt héten is feltűnt, hogy 5 órakor már nincs sötét, sőt egészen világos van. Ezen a héten ehhez a délutáni világossághoz kellemes napsütés is társult.

-Hétfőn végre az utolsó szülőit is kipipáltam. Rég volt már ilyen, hogy mindenkién voltam + egy szmk-n is, általában egyiket-másikat ki szoktam hagyni. Leginkább azért, mert egy időben vannak. Most nem volt ilyen, így kifogás sem volt 😊

-A nagyoknak a múlt pénteken volt farsang, Marcinak most lesz. Olyan teher nekem minden évben, pedig már csak Marci öltözik be. Ráadásul ilyentájban szoktak le is betegedni, úgyhogy mondtam is bent a munkahelyen még januárban hogy úgy tervezzük a napokat, hogy lehet, hogy februárban betegeskedés lesz.

Aztán persze borult minden az alkatrészcsere miatt, és a 2 héttel ezelőtti munkát csak a héten tudtuk elkezdeni. Persze, hogy Milán tegnap délután úgy jött haza, hogy fájt nagyon a feje, és mikor 6kor hazaértem aludt, mint a bunda. 

Feri itthon maradt vele, és szerencsére délutánra már kutya baja se volt. Egy jó nagy alvás jót tett neki.

- Marcinak holnap iskolaszünete lesz.

- Annyira hiányzik már a tavasz és hogy ki lehessen mozdulni!  Már annyira nem vagyok néha képben, hogy hétfőn olyan könyvet hoztam el a könyvtárból, amit már olvastam. Nem szoktam ilyet csinálni. Ha valamit előreláthatóan többször is el akarok majd olvasni, azt inkább megveszem. Na mindegy is... Szerencsére azért nem maradtam olvasnivaló nélkül 😉

-tegnap Marcinak ott maradt az edzésen az iskolatáskája. Persze ez csak reggel derült ki, amikor kereste, hogy eltegye az uzsonnáját. Úgyhogy gyorsan összekapták magukat ( Feri meg Marci), autóba pattantak, és a gimi udvarán kezdték a napot, hogy összeszedjék a táskát. 🙉 

- Hétvégén szokás szerint futsal és/vagy edzőmeccs volt/van/lesz.

- két hete a pennyben készre főzött mirelit sztrapacskát találtam. Annyira megörültem neki, hogy 3 napig azt ettem odabent ebédre. Azóta mindenki rákattant a sztrapacskára 😂

-Ma végre kellemes időben, javarészt világosban tudtam futni 1 órát délután. Rég volt már olyanra példa, hogy hétköznap értékelhető mennyiséget tudtam futni. Remélem most már jön a tavasz ✌️

A remény

 ... hal meg utoljára, ahogy mondani szokás... hát valahogy így vagyunk mi is a felvételis papírok beadása előtt. 

A matekot sajnos elég rendesen elszúrta Marci, ami csak azért bosszantó mert mellette írt egy egészen tűrhető nyelvtant. Így most leginkább arra apellállhatunk, hogy szóban meg tudja győzni a másik oldalt, és /vagy hogy Milán farvizén esetleg be tudhat még evezni. Állítólag számít az oda járó nagytestvér, egy hasonló cipőben járó anyukával beszélgettem a múltkor. Milán osztálytársának(barátjának) az anyukájával. Majd kiderül. 

Igazából a kezdeti csalódottság után egy teljesen nihilista állapot lett úrrá rajtam, és nem tudok már se haragudni, se szomorúnak lenni, lelkesedni meg pláne nem, mert már belefáradtam abba, hogy csak jár a szám, csak jár a szám, és senkit sem érdekel, helyettük meg ugyebár nem tanulhatok meg semmit, max. hajtogathatom életem végéig, hogy gyakoroljanak, tanuljanak. Nem csak Marcira értendő, mindegyiknek meg van a maga stiklije. 

Mindegy, megyünk tovább, ezt most már végigcsináljuk, aztán majd lesz, ahogy lesz. 

Kicsit mélyponton vagyok most, kevésbé, vagy egyáltalán nem vagyok motivált nagyjából semmi iránt, amiből nem tudom milyen módon lehetne kikeveredni. 

Otthon a szokásos köröket futjuk minden áldott nap, a munkahelyen most inkább papírozás van, év elejei archiválás, és a nyár elejei ogyi auditra való felkészülés, meg turbópumpa csere, de az sem megy simán, de ha egyszer meglesz, akkor talán már IGAZI munkát is csinálhatunk :-) de igazából ezek nem érintenek olyan mélyen, mert ezektől nagyon jól távol tudom tartani magam lelkileg. Sokkal jobban zavar, hogy egyébként is ritkán jut időm mondjuk futni, de amikor jutna, akkor is vagy zuhog az eső, vagy rettentő hideg van. Ez már jobban megvisel. 

Egyelőre elérhetetlen távolságban látom csak a tavaszt, és olyan jó lenne valahová elmenni pár napra, de még arra sincs időm, hogy egyáltalán lehetőségeket keressek, szóval marad a nyafogás, és a nihil. És még havat sem láttunk, mert a hétvégi focimeccsek miatt esély sincs arra, hogy városon kívülre menjünk hóélményért, nálunk meg ugye nem esik. Marad a hideg, és a szürkeség, ebből kell még kihozni a maximumot még vagy 2 hónapig. 

A focistáim ma délután az Ajax-Mtk U19-es bl-meccsre mennek. Hát nem pont meccsnézős idő lesz most este, és bár háromszor bíztam rájuk, hgoy öltözzenek fel rendesen, és vigyenek párnát, nem tudom mi fog ebből megvalósulni. Marci a múltkor simán hazajött a csuromvizes edzőruhájában edzésről, fel sem merült benne, hogy át kéne venni. Folyt is utána egy hétig az orra. Úgyhogy kíváncsi leszek, hogy a jövő héten hány gyerek lersz otthon betegen. :-)