Volt februárban egy olyan hétvége, amikor tavasz volt, szinte. Ez pont akkorra esett, amikor véletlenül nem volt senkinek sem meccse, se semmi egyéb elfoglaltsága, így egy kis időt rá tudtunk szánni arra, hogy végre elmenjünk, és lássunk egy kis természetet magunk körül. Hogy szívjunk egy kis friss levegőt, hogy lássunk színeket.
Nem mentünk messzire, mert azért annyi időnk nem volt, hogy egy egész napot kirándulásra szánjunk, pedig de jó is lenne, csak a Dera-szurdokig autóztunk, ott a nagy parkolóban leparkoltunk, és már szinte ott is voltunk az ösvény elején.
Szerencsénkre épp olyan időszak volt, hogy a patakban vígan csörgedezett a víz, a parton már tavaszias meleg volt, de a korábbi fagyok nyomai még igencsak látszódtak, a patak teteje be volt jegesedve, és a víz jégalagutakat vájt magának.
A régi megrongálódott hidakat már kicserélték, de még így is találtunk olyan szakaszt, ahol farönkökön és köveken kellett átugrálni a fiúk nagy örömére. Ez nagyon tetszett nekik, még ha nem is vallanák be soha, mert micsoda nagy palávert csaptak, hogy ki kellett mozdulni otthonról! Marci botokat úsztatott lelkesesen Milán duzzogott egy kicsit, de amúgy minden ment a maga jólmegszokott módján :-)
Szóval a Dera-szurdok igazi gyerekparadicsom, ha egy rövidke, de annál kalandosabb, izgalmasabb sétát szeretnénk tenni.
Visszafelé felmentünk a szurdok fölé a hegygerincre, és úgy sétáltunk vissza az autóhoz.
Nagyjából két órát töltöttünk el, de olyan nagyon jó volt :-)
De klassz, legalább olvasni jó volt róla, ha már idén még mi nem voltunk sehol. Valami folyton közbejön... :(
VálaszTörlés