2023. február 8., szerda

A remény

 ... hal meg utoljára, ahogy mondani szokás... hát valahogy így vagyunk mi is a felvételis papírok beadása előtt. 

A matekot sajnos elég rendesen elszúrta Marci, ami csak azért bosszantó mert mellette írt egy egészen tűrhető nyelvtant. Így most leginkább arra apellállhatunk, hogy szóban meg tudja győzni a másik oldalt, és /vagy hogy Milán farvizén esetleg be tudhat még evezni. Állítólag számít az oda járó nagytestvér, egy hasonló cipőben járó anyukával beszélgettem a múltkor. Milán osztálytársának(barátjának) az anyukájával. Majd kiderül. 

Igazából a kezdeti csalódottság után egy teljesen nihilista állapot lett úrrá rajtam, és nem tudok már se haragudni, se szomorúnak lenni, lelkesedni meg pláne nem, mert már belefáradtam abba, hogy csak jár a szám, csak jár a szám, és senkit sem érdekel, helyettük meg ugyebár nem tanulhatok meg semmit, max. hajtogathatom életem végéig, hogy gyakoroljanak, tanuljanak. Nem csak Marcira értendő, mindegyiknek meg van a maga stiklije. 

Mindegy, megyünk tovább, ezt most már végigcsináljuk, aztán majd lesz, ahogy lesz. 

Kicsit mélyponton vagyok most, kevésbé, vagy egyáltalán nem vagyok motivált nagyjából semmi iránt, amiből nem tudom milyen módon lehetne kikeveredni. 

Otthon a szokásos köröket futjuk minden áldott nap, a munkahelyen most inkább papírozás van, év elejei archiválás, és a nyár elejei ogyi auditra való felkészülés, meg turbópumpa csere, de az sem megy simán, de ha egyszer meglesz, akkor talán már IGAZI munkát is csinálhatunk :-) de igazából ezek nem érintenek olyan mélyen, mert ezektől nagyon jól távol tudom tartani magam lelkileg. Sokkal jobban zavar, hogy egyébként is ritkán jut időm mondjuk futni, de amikor jutna, akkor is vagy zuhog az eső, vagy rettentő hideg van. Ez már jobban megvisel. 

Egyelőre elérhetetlen távolságban látom csak a tavaszt, és olyan jó lenne valahová elmenni pár napra, de még arra sincs időm, hogy egyáltalán lehetőségeket keressek, szóval marad a nyafogás, és a nihil. És még havat sem láttunk, mert a hétvégi focimeccsek miatt esély sincs arra, hogy városon kívülre menjünk hóélményért, nálunk meg ugye nem esik. Marad a hideg, és a szürkeség, ebből kell még kihozni a maximumot még vagy 2 hónapig. 


A focistáim ma délután az Ajax-Mtk U19-es bl-meccsre mennek. Hát nem pont meccsnézős idő lesz most este, és bár háromszor bíztam rájuk, hgoy öltözzenek fel rendesen, és vigyenek párnát, nem tudom mi fog ebből megvalósulni. Marci a múltkor simán hazajött a csuromvizes edzőruhájában edzésről, fel sem merült benne, hogy át kéne venni. Folyt is utána egy hétig az orra. Úgyhogy kíváncsi leszek, hogy a jövő héten hány gyerek lersz otthon betegen. :-) 

3 megjegyzés:

  1. Drukkolok, hogy sikerüljön bekerülni a vágyott gimibe!

    VálaszTörlés
  2. Drukk, drukk, nagytesó tud számítani, pontegyenlőség esetén mindenképp, de lehet, még jobban is.

    VálaszTörlés