Visegrádi szánkózás

Az új év első hétvégéje nálunk is szép nagy havazást hozott, de szombaton évzáró-évnyitó focibuli volt, így akkor nem tudtunk menni szánkózni, csak vasárnap.
Máté már valamikor októberben, amikor még verőfényes napsütés volt, már akkor azt kérdezgette, hogy de ugye, hogy majd télen megint elmegyünk Visegrádra szánkózni. Mondtam, hogy hát persze, de ahhoz hó is kell majd.
Hát lett hó. És karácsonyra szánkót is kaptak, vagyis bobot, mert már tavaly is nagyon kínlódtunk azzal egy darab szánkónkkal.
Pár éve, amikor csak úgy elindultunk a Pilis felé, hogy majd valahol szánkózunk, akkor véletlenül kötöttünk ki Visegrádon a bobpálya melletti lejtőn, és annyira nagyon bejött, hogy azóta mindig oda megyünk, ha szánkózható hó esik. Itt nincsenek olyan sokan, mint a hegy túloldalán a sípálya felőli oldalon, van viszont jó nagy parkoló, és hatalmas hegyoldal. A nagyok már tavaly is felmentek egész a tetőre, és onnan csúsztak, szerintem félelmetes magasról, úgyhogy idén már nem is volt kérdés, hogy a próbacsúszást is fentről indítják. Persze nem jöttek le egyben, mert féltávnál eleinte rendre felborultak, de aztán pár csúszás után már simán siklottak.

Ez a piros bob úgy megy, mint a veszedelem. Irtó félelmetes, pedig én csak félpályáról mentem vele egyet próbaképp. De a fiúk egyáltalán nem féltek. Sőt...:-)

A szemközti dombon lovasok és kutyák szaladgáltak. Én leginkább a látvány miatt szeretek ide járni. A környező havas hegyek, a szomszédos vár, olyan gyönyörű így behavazva.

Az, hogy most már mindenkinek lett külön szánkója, bár Marci egy idő után betársult Milánhoz,
nekünk meg megmaradt a faszánkó, az azért is jó, mert így mindenki tud egyszerre menni, és nem kell várni, míg a másik visszajön a szánkóval. Azaz, mindenki sokkal többször tudja megmászni a hegyet. :-) ami azért sokadjára már elég fárasztó.
Mikor már csak félig bírtak följönni, majd már addig se, akkor mondtuk, hogy na akkor legyen vége a szánkózásnak, úgyis eléggé átfagytunk már, és már kezdetek kicsit többen is lenni.
Búcsúzóul még mindenki siklott egyet a bobpályán. így indultunk hazafelé.

Milán meséli

Milán meséli hazafelé, hogy épp kik a barátai.
 - És a Bálint? Vele mi van?
- Ja, vele tegnap kicsit összevesztem, most nem a barátom.
- Min vesztetek össze?
- Áááá, csak azon, hogyha az udvaron találok egy labdát, akkor azt ő mindig rögtön el akarja venni. Nekem meg már elegem van ebből.
- És mondtad neki, hogy ne vegye el, ő meg megsértődött, vagy mi történt?
- Nem, összeverekedtünk.

Mit mondhatnék erre... nem ment még át maradéktalanul a konfliktuskezelés lecke.

Újévi újdonságok

Az új év első napjaiban az "új év-új padló" csapásvonalon próbáltunk haladni. Még karácsony előtt, mondjuk 23-án, és talán még 24-én is egy kicsit, elkezdtük lerakni odaát a padlót. Eleinte nem ment annyira fürgén, kellett némi idő, mire leporoltuk az emlékeinket tizenpárév távlatából, hogy hogyan is csináltuk ideát. Feri megnézett pár youtubevideót is a témában. Aztán mire belejöttünk volna, addigra abba kellett hagyni, mert mégiscsak karácsony, meg fadíszítés, meg valami ünnepi vacsi is kéne... utána meg elutaztunk. Szóval a folytatás átcsúszott az új évre. 

Egyelőre két szoba van majdnem kész, a szegőlécek még hiányoznak itt is, a hétvégén pedig elvileg pikkpakk ledobjuk a Máté szobájában is, és akkor már tényleg nagyon a végéhez közeledünk, már ami a munkákat illeti. 

Segítenek. Bár gyorsabban haladunk, ha nem teszik. :-)

Az évkezdés másik nagy híre, hogy Máté 3-án végre megkapta a várvavárt fogszabályzóját! Úgy volt, hogy már a szülinapja környékén megkapja, de akkor valamiért nem passzolt rendesen, és visszaküldte a doktornő, és legközelebb csak 3-án tudtunk menni. De ekkor minden klappolt, és azóta lelkesen hordja. 

Olyan szerkezet ez, hogy akkor van igazán értelme hordani, ha naponta egy 15-16 órát a szájában van, így nem csak éjszaka van vele, hanem napközben is hordja, amikor csak tudja. Nyilván evés közben nem, meg tesi órán, focin nem, de azért egész sokat bent van a szájában. Csak az első pár nap volt egy kicsit szokatlan, meg nyomott, meg feszített, de hamar hozzászokott, és most már egyáltalán nem panaszkodik. 

Aztán gondolom, amikor majd havonta húznak rajta picit, akkor majd megint lesz 1-2 nap kellemetlenség. 

Egyelőre nagy a lelkesedés, és most már pikkpakk kiveszi-beteszi, egyáltalán nem okoz gondot. Viszi a kis dobozkáját a suliba, és beleteszi, ha kiveszi. Szerencsére Máté nem olyan, mint Milán, aki még a fejére sem figyel oda, és ahol esik ott puffannak a dolgai, Máté ő ilyen szempontból elég megbízható, és vigyáz és odafigyel a dolgaira. Milánnak nem biztos, hogy a szájába mernék tenni egy ilyen többtízezres kütyüt, lehet, hogy már az első nap nem látnám viszont. Szerencsére az ő fogszabályzása még kicsit odébb van. Neki egyelőre a fogcserélődésére várunk már egy ideje, ami valahol megrekedt, de a fogdoktornő szerint ez még nem para, simán belefér, hogy vannak ilyen nagyobb szünetek a fognövések között. 

A vasfogú veszedelem. 

Ügetőszilveszter

Én már nem is tudom mióta, de évek óta minden évben felvetettem Ferinek, menjünk ki az ügetőszilveszterre, mert az biztos milyen klassz, meg én még sosem voltam. Ő meg mindig mondta, hogy ó neki nincs kedve, mert ő már volt egyszer régesrégen, és nincs ott semmi csak szaladgálnak a lovak körbe-körbe, és hideg van. Ő legalábbis csak arra emlékszik, hogy nagyon fázott. Persze volt egy csomó év, amikor nem nem is voltunk itthon szilveszterkor, meg amikor kicsik voltak a fiúk, akkor szóba sem jött. De én azért amikor csak lehetett szóba hoztam a dolgot :-)
Aztán idén megint szóba került. Egyrészt láttuk a Diego előtt a Kincsem Park mellett a hatalmas plakátot. Másrészt kiderült, hogy az iskolás társaságból is készülnek páran. És végül még csak hideg sem volt aznap:-) így aztán tényleg semmi akadálya nem volt, hogy menjünk.
Aznap délelőtt jöttünk vissza Szentesről, és a hazaérkezés, kipakolás, meg ez meg az végül addig húzódott, hogy a nyitó celebfutamokról végül csak lecsúsztunk. Az volt az előzetes terv, hogy a barátokkal majd a Pamkutyáék futamára kiérünk. ( a fiúk kicsit rá vannak kattanva Pamkutyáékra, de annyira durván, de azért ismerik őket, és ha eszükbe jut, akkor azért  előjön a deszpaszító nótájuk) De aztán ők félig lebetegedtek, mi meg megcsúsztunk az idővel, de  szerencsére, nagyon nem lengettük be ezt az eseményt a fiúknak, így nem volt ebből nyafogás. Ott meg egy másik barátnőmékkel találkoztunk, úgyhogy nem maradtak buli nélkül.

Ahogy mentünk hatalmas tömeg közlekedett velünk egy irányba, de szembe is sokan jöttek, és kicsit beparáztunk, hogy majd kilométeres sort kell végigállni a jegyért, mert nem vettünk előre jegyet. Sorbanállásban és várakozásban pedig nem vagyunk túl jók. De szerencsére nem volt semmi sor. Csak odalibbentem a kislányhoz, vettem jegyet, és már bent is voltunk.
Pont az ajtóban találkoztunk Alízékkal, akik évek óta kijárnak az ügetőszilveszterre, így gyorsan meg is mutatta, hogy hol és hogyan kell fogadni, és már kint is voltunk a lelátón.

 Amikor a karika formájú chips a legnagyobb buli :-)

Óóóó és nagyon izgalmas volt az egész, szerintem nagyon élveztük! Csak Milán keseredett el, mert az ő lovával pont sosem nyertünk, pedig volt hogy már majdnem nyert, de aztán a hajrában mégis lemaradt. ezen azért kicsit kibukott. Hogy ne legyen annyira elkeseredve újabb és újabb futamokon fogadtunk, hátha... de mindig pontígy járt.

A futamok közötti időt, meg amikor nem volt fogadásunk, azt a bulisátorban töltöttük, melegedve. Majd amikor jött a futamunk, akkor gyorsan kirongyoltunk a lelátóra, kiabáltunk egy sort, aztán vissza a sátorba.
Végül nyertünk valamennyit, de nyilván nem ezen gazdagodtunk meg.

Aztán már épp hazafelé készültünk, amikor Marci kifülelte, hogy van még kutyaverseny is. (agárverseny) ezen teljesen bekattant, hogy ő meg szeretné nézni a kutyákat is. Potyogtak az oroszlánkönnyei. Végül maradtunk, és megvártuk a kutyákat. Erre már nem fogadtunk igaziból, csak magunk között választottunk kedvencet. Volt egy Milán nevű eb, ( Jaytee Milán) és a címvédő kétszeres Kincsem Park Ügetőszilveszter győztes Booksy !!! ( magyarul Buksi) Na ezen annyit kacagtunk, és még azóta is emlegetjük.
Hát ezek a kutyák úgy futottak, mint a nyúl :-)
Milán győzött, így végre a miMilánunk lelkivilága is helyrebillent, és Buksi lett a második, ennek meg Marci örült nagyon. Kifelé jövet meg lehetett simogatni a kutyákat. Buksinak volt a legnagyobb rajongótábora :-) alig tudott szabadulni szegénykém a simogató kezek alól.

És ha már eddig itt voltunk, akkor már a záró tűzijátékot is megnéztük, és csak utána indultunk haza.

Itthon pedig már csöndesen és gyorsan telt el az évnek a hátralévő része. Éjfélkor gyorsan koccintottunk, aztán söpörtünk aludni.
Helló, 2019!

És akkor most már blogilag is lassan átlépek a 2019-be :-)

Még mindig tavalyról... Milánszülinap, strandolás

Szép nagy adag hó esett még nálunk is reggelre, egészen télies lett így az egész táj. A fiúk nem is akarták elhinni, hogy nagy hó van, mindenképp rollerrel akartak iskolába menni, hiába mondtam, hogy nem megy a roller ekkora hóban. Aztán persze mikor kimentek az ajtón tátották a szájukat, és belátták, hogy tényleg nem rollerezős az idő. Cserébe szép lassan elbandukoltunk az iskoláig, majd Marcival vissza az oviba. 

Nagyon vicces ilyenkor, hogy minden ház előtt megy a hólapátolás, az autó kiásása a hó alól, és csak úgy röpködnek a "jó munkát"-ok az utcán keresztbe-kasul. 

De mielőtt rátérnék az idei kalandjainkra van még pár képem tavalyról, meg volt ám Milcsinek szülinapja is, amit most nem Makón, hanem egy számunkra új helyen Gyopárosfürdőn tartottunk. De előtte még voltunk Ózdon is. 

 A fiúk a karácsonyfa alatt.

 A legnagyobb és a legkisebb :-)

 Egy tablettel és egy telefonnal sikerült csak egy kupacba terelni őket.

Ózdról rend szerint Szentesre autóztunk, ahol szűk körben ünnepeltünk, mert Fannikáék lebetegedtek. De azért volt torta, két szülinapos, és egy bónusz Marcinak, aki egyedüli szerencsétlenként  augusztusiként ilyenkor rendre kimarad a tortaosztásból, de most neki is jutott.egy szerencsemalacos :-)

Esti gyerekfuttatás a városban. Milán végül csak megkapta korábban a maga rollerét, így mind a hárman rollerrel suhanhattak. Kicsit elkombináltuk a karácsonyi-szülinapi ajándékozást, mert miután Máté rollert kapott szülinapjára, Marci sírva fakadt, hogy neki meg nincsen, pedig ő is ezt szeretne. Ezt meglovagolva ő rollert kapott karácsonyra, a nagyok meg egy-egy bobszánkót, arra számítva, hogy ha megyünk Ózdra, akkor majd ott hátha lesz hó, és akkor tudjuk vinni magunkkal. Milánnak pedig a születésnapjára szántuk a rollert, mert nyilván, ha már mindenkinek van, akkor neki is kell, ez nem kérdés. Volt is pityergés, amikor úgy gondolta, hogy neki nincs rollere. Végül nem bírtunk várni a születésnapjáig, és megkapta egy picit korábban. 

  9 gyertyás.

Bármennyire nem volt kedvünk az idén strandolni menni, nemigen lehetett lebeszélni a fiúkat róla. Viszont nem akartunk már sokadszorra Makóra menni, mert már ezerszer voltunk, és kicsit unjuk, másrészt nem volt kedvünk annyit autózni. Végül Gyopárosfürdő mellett döntöttünk, mert az csak fél órányira van Szentestől, van egy nagy csúszda, és Anitáék nagyon szeretik, szóval ők is ajánlották. Mi meg úgy voltunk vele, hogy ott még úgysem voltunk, azt a pár órát biztos jól el fogjuk tudni tölteni ott. 

Végülis tényleg jó volt. Bár a csúszdára az volt kiírva, hogy 120cm vállmagasság alatt nem tanácsos, a fiúkat nem lehetett volna lebeszélni róla, nézni meg nem nézte senki, hogy ki megy fel. Így aztán a nagyok csúsztak jópárat, és nagyon bejött nekik. Én azért féltem, hogy nagy lesz nekik, de meg sem kottyant nekik az egész. Számomra félelmetes, ahogy beledobja őket a végén a vízbe a sodrás, oda sem néztem inkább, hanem Marcival sodrófolyosóztunk.  

Mint minden strandon, itt is inkább nyáron van több lehetőség, a benti rész nem túl nagy, egy gyógymedence, egy kisebb medence meg egy nagyobb élményelemekkel, és kábé ennyi, de végül jól elvoltunk majdnem 3 órát. Szaunarész is van természetesen. 

A gyopárosi karácsonyfával :-)

Karácsony is volt

Keresem az okokat, és egyben a megoldásokat is, hogy miért vagyok ennyire elmaradva... Korábban sosem volt gondom azzal, hogy időt szakítsak a blogra. De jó ideje valamiért nem megy úgy, mint korábban. Egyelőre keresem a miérteket, de tényleg tanácstalan vagyok. Azt tudom, hogy nem lenne jó abbahagyni, nem is szeretném. Csak kérdés, hogy ha hetekkel meg vagyok csúszva, akkor az még mennyire lesz később hiteles. De mindegy is ez most, ezen majd elkattogok én, és majd igyekszem változtatni pozitív irányba.

De hogy el ne felejtsük, volt ám karácsony az idén is, meg karácsonyi műsor. Mátéék idén már nem készültek ünnepséggel. Nagy szívfájdalom volt ez nekem, meg neki is, nem is tudtuk ezt megemészteni. Nem is fogom szerintem. Kárpótlásul viszont így probléma nélkül részt tudott venni az évzáró focikarácsonyon, ami annyit tesz, hogy mindenki visz enni-innivalót, és egy kis félév értékelés után megy a zabálás. Szerencsére nekem nem kellett ezen részt vennem, mert mi Milán karácsonyi ünnepségén voltunk éppen akkor. Egyszer volt szerencsém egy ilyen évzárót végigasszisztálni, és hát... nem igazán értettem, hogy miért jó, ha mindenki egyöntetűen lemegy állatba, és úgy tömi magába a chipset meg az egyebeket, mint aki még sosem evett semmit. köszönöm, nekem ez már kicsit sok volt akkor. Máté egyben hazajött, a haverjáék vitték-hozták, és nekem ennyi elég is volt a buliból.

Milánék karácsonyi ünnepsége nagyon klassz volt. Egy bibi volt csak vele, hogy mivel sokan vannak, és kétszer is táncoltak benne, nem fértünk volna el a tanteremben szülőstől.testvérestől, így a tornaterem egyik végében volt berendezve a színpad. A tornateremben viszont nem volt túl meleg. Ezt leszámítva minden nagyon flottul ment.
Több jelenetet is előadtak, Milán az egyikben valami hordón kiabáló kisbíró volt, a másikban pedig maga volt a Didergő király.

Marciéknál is volt egy kis karácsony. Most, hogy egy igazán vegyes csoport a Marciéké, azaz vannak a visszamaradt nagycsoportosok, akiknek a fele régi Borókás, a másik fele régi Manó csoportos, és hozzájuk jöttek még az egész pici kiscsoportosok, így nagyon furcsa volt együtt látni a nagyokat meg a kicsiket. :-)

Aztán végre ez volt az utolsó nap. Pénteken nálunk már nem volt iskola, és ekkor nekiláthattunk az itthoni karácsonyi sütésnek is, mert szégyengyalázat, hogy egész addig nem készült el egy sütésnyi mézeskalács sem. Tényleg nem értem, hol csúszott el a dolog. Kárpótlásul rögtön dupla adagot sütöttünk, plusz utána én még egy szimpla adagot.

Közben karácsonyi dalokat hallgattunk, a fiúk meg énekeltek. az egyik legkedvesebb emlékem ez a közös sütés a karácsonyról.

Ja, és színházban is voltunk. A Diótörőt néztük az Erkel színházban. Bevallom, én még korábban szerintem sosem láttam a Diótörőt, még a történetét sem igen ismertem. Gondoltam még karácsony előtt, hogy megveszem mesekönyvben, hogy kicsit képben legyünk, mert nem voltam biztos benne, hogy a balettból majd át fog jönni a gyerekeknek a sztori. (meg nekem is) De a neten böngészve annyi féle könyv van, különféle feldolgozásban, hogy nem tudtam választani, a könyvesboltban pedig, amikor megnéztem a meglévőeket egyik sem fogott meg igazán. Nem szeretem a gagyi újradolgozásokat, az olyan könyveket, amikre ráhúzzák, hogy "irodalom gyerekeknek" vagy valami hasonlóval felcimkézik, és ez mintha feljogosítaná a kiadót/szerkesztőt, hogy minősíthetetlenül leegyszerűsítse az eredeti művet, és magyartalanul, lebutítva nyomnák az ember kezébe, hozzáteszem drága pénzért. Némelyiknek meg olyan förtelmes illusztrációi voltak, hogy húúú... Szóval nem vettem könyvet. De végülis nem is volt rá nagyon szükség, mert így is megértettük a történetet.
Félő volt még, hogy a gyerekeknek hogy jön majd át ez a táncos dolog, de a nagyok egész jól bevették, igaz, nagyon baráti hosszúságúak (rövidségűek) voltak a felvonások, így tényleg nem volt megterhelő. Marcinak kevésbé ment át, eleinte még csak-csak lekötötte, de aztán voltak keményebb percek vele, és a végére megint felvette a fonalat, úgyhogy végül egész jó lett az egész. És tény, hogy nagyon látványos, és csodás díszletek vannak. Marcit is leginkább az fogta meg.

 Fönt ültünk az erkélyen. Ott nem olyan eszeveszett drágák a jegyek, mint lent. (mármint erre az előadásra) És az Erkelben nagyon jó fent ülni, mert pár soronként van egy közlekedő, és akkor nem ül előttünk senki. De egyébként is nagyon jó fentről a rálátás a színpadra. Mi többször ültünk már itt fent, és sokkal élvezhetőbb volt, mint amikor lent próbáltunk úgy dőlni, hogy lássunk is valamit.

Furulyavizsga, fogszabályzó, Mátészülinap

Hogy időrendben haladjak, mindenképp meg kell említenem Milán első furulyavizsgáját. Ez épp a Luca-napi vásár napjára esett,úgyhogy első körben arról kellett megnyugtatnom, hogy nem fog lemaradni a vásárról, mert addigra vígan végzünk. a vizsga csak fél2-kor kezdődött, és először még iskolába is akart menni, mert nehogymár otthon kelljen neki pótolni a napi anyagot... nehogymár...
végül erről sikerült lebeszélnem, és Orsi néni is mondta neki, hogy nem lesz semmi komoly munka aznap, készülnek a vásárra meg a karácsonyra.
A vizsga természetesen jól sikerült. Milán már hetekkel ezelőtt is remekül fújta a vizsgadarabjait. Igazából már azon a szinten van, hogy akár kezdhetné az oboát is, de inkább jegeltük még egy darabig, hogy nőjjön még hozzá kicsit a keze, meg hogy ne veszítse el a lendületét, mert oboával nem fog azért minden dallam olyan flottul menni. Milán meg ugyebár nemigen szereti, és nemigen tudja kezelni a sikertelenséget. Szóval jobb még, ha egy darabig furulyázgat, abban jól tud haladni, és sikere van benne. Már a második könyvet vettem neki a furulyaórákra.

Kicsit csak amiatt izgultam kicsit, hogy nehogy elizgulja a dolgot, mert akkor képes, és elrontja. De szerencsére nagyon szépen fújta. ÍGY.

Aznap este, még a Luca-napi vásár után még Máténak időpontja volt a fogorvoshoz. Úgy volt, hogy aznap megkapja a fogszabályzóját. Máté nagyon izgatott volt miatta, és teljesen be volt zsongva. Igazából már hónapok óta ezen zsizseg, már fél évvel ezelőtt is nagyon szerette volna, ha kap, de akkor a doktornő javasolt még egy kis várakozást. Most végre úgy tűnt, hogy célegyenesben vagyunk, és hogy a szülinapját már fogszabályzóval tölti, de valamiért nem passzolt az elkészített fogszabi, hiába csiszolgatta jobbról-balról a doktornő, nem akart jó lenni,így mondta, hogy inkább csináltat egy újat, nehogy amiatt ne szeresse meg végül, mert itt nyom, ott dörzsöl. Majd január 3-án megyünk újra. Izgatottan várjuk.

Majd eljött Máté születésnapja, a 11-dik a sorban. Tavaly nem csaptunk nagy bulit, de idén nagyon rá volt indulva. De ekkora nagy fiúknak már olyan nehéz valami klassz dolgot kitalálni. Először egy bowlingozás volt tervben, de igazából nem kattantunk annyira rá. végül egy korcsolyázós-pizzázós partiban maradtunk.
Az igazi születésnapon persze iskola volt :-( Disznóság. Pedig olyan klassz lett volna, mert pont esett a hó aznap. Csinálhattunk volna bármit. Akkor is esett, amikor Máté született. :-)
Amíg a fiúk iskolában voltak, addig Marci összedobott a kertben egy kis hóembert.

Aznap mindkét iskolás mozinapot tartott, Milánék a Karácsonyi mentőakciót nézték, utána pedig Mátéék a Grincset. Mátéékhoz mi is csatlakoztunk. :-) 

Egy klassz rollert kapott. Arra apellálva, hogy ezzel majd  könnyebben tud egyedül közlekedni, ha elkezdi a zenekart.

Másnap délután tartottuk a korcsolyás bulit. A fiúk másfél órát koriztak a közeli jégpályán, ami ugyan nem túl nagy, de a városligetire kibumszlizni, sorbaállni, majd a tömegben kavarogni, na ahhoz végképp nem volt se kedvem, se erőm. Egy kis siklásra ez a kisebb pálya is pont jó volt, és itt legalább Marci is kipróbálhatta végre a korizást, és a végére nagyon ügyesen ment már. Döbbenet, hogy ezek a gyerekek milyen pikkpakk elsajátítják ezeket az új sportokat. Én meg még mindig csak úgy csinálok, mintha korcsolyáznék :-)
Képet most nem tudok erről az eseményről megosztani, nem is készült sok, az is igaz. De a gyerekek jól érezték magukat, volt egy 10-20 perc, amikor zajosabbak voltak talán, mint amilyenek lehettek volna, de az sem a mi hibánk volt, mert én szóltam a pincérnek, hogy rögtön a pizza után hozza a tortát, ők meg tök soká hozták. Szóval igazán nem mi tehetünk róla :-)
És mire ezt a terhet levethettük a vállunkról, addigra nyakon csapott a karácsony, amire semmit nem készültünk ezideáig, úgyhogy lóhalálában kezdtünk el ötletelni, hogy ki mit kapjon, én pedig villámtempóban próbáltam gyorsan beszerezni őket. Végül szerdára már majdnem minden meg is volt. Jöhetett a karácsony. :-) 

Pénteki

A múlt hét pénteken még nem gondoltam volna, hogy mára minden karácsonyi  ajándék kapun belül lesz. Egy része a szekrény aljában lapul, másik része a garázsban.
Múlt hét ilyenkor még gőzerővel Máté szülinapját ültük, amiről még mindig nem írtam, pedig buli is volt, haverokkal. Aztán mire ezt vasárnap estére kipipáltuk, akkor egy lélegzetvételnyi időre kifújtuk a levegőt, hogy aztán arcon csapjon a valóság, hogy a karácsonnyal bizony nemigen törődtünk eddig.
El nem tudom mondani mennyire utálom ezt a karácsonyi őrületet. Hogy ha nem vagyok eléggé előregondolkodó, márpedig nem vagyok az, és nem rendelem már meg november elején az ajándékokat, akkor bebuktam. Márpedig én novemberben még nem vagyok képes a karácsonyra gondolni, még akkor sem, ha az üzletekben telihangon éneklik a karácsonyi dalokat.
De most valahogy még a szokottnál is jobban meg voltam csúszva, úgyhogy hipergyorsasággal kellett  kitaláltunk, hogy kinek mit és honnan, majd újratervezni, mert onnan már nem hozzák ki, elmenni meg nem akarunk érte a világ végére, majd megrendelnünk, amit még meg tudtunk, majd kellő erőt gyűjteni ahhoz, hogy bemenjek egy plázába.
Végül 3 nap alatt 3 plázában sikerült mindenkinek ajándékot szerezni, igaz, sorbanállás közben kiolvastam egy könyvet, de még mindig jobb, mintha a hajam hullott volna ki. Minden bolt után azt mondtam, hogy több üzletbe már nem megyek be, soha biz ebbe az életbe, mert már a hideg is kiráz az emberektől, meg a műmosollyal elhadart boldogkarácsonyoktól. Hogy mi ebben a boldog....
Jó, értem, hogy ünnep, meg egyebek... de én mondjuk simán ellennék sajtostésztával vagy pizzával az ágyban feküdve 3 napot valami sorozatot nézve, nekem ahhoz nem kéne 3 féle sütemény, meg egy hét a konyhában.



Na de mindegy is, mert a mézeskalácstészta azóta a hűtőbe került, a zserbó pedig el is készült.
A bevásárlást is elintéztük még csütörtök délelőtt. És még fát is vettünk. Gyönyörűszépet. Igaz, helye az pont nincs, de majd kitaláljuk  még addig.
Pénteken délelőtt míg Feri kiautózott átvenni az ajándékokat, én kirongyoltam még a piacra. Minden rosszra fel voltam készülve, de végül nagyon hatékonyan és gyorsan végeztem. Délután még a könyvtárba is visszavittük a kiolvasott könyveket, hogy ne maradjanak nálunk a szünetre.
Szóval mondhatnám, hogy halleluja, de nem mondom... mert van még tennivaló, és futni sem voltam már jó ideje, ami most már meglehetősen hiányzik.
De ma színházba megyünk. ( szombat)
Aztán majdcsak idejutok az elmaradt bejegyzésekkel is.

Lemaradáspótlás 1. Suliváró, színház, vásár

Naaaagyon durván el vagyok maradva, és nincs mentségem... illetve lenne, de nem mentegetőzöm....
Az idén valahogy nagyon megcsúsztunk ezzel a decemberrel. egy kicsit a felújítás miatt is biztos, talán az ötlettelenség is közre játszott, és el is fáradtunk így decemberre. És miközben zajlottak a napok a maguk zsúfoltságával, hipphopp el is telt az idő.
Időközben Marci két suliváró rendezvényen is volt az iskolában. Számomra még mindig nagyon furcsa őt az iskolapadban látni miniiskolásként, pedig azért már benne van a korban. Nincs most bennem az a nagy izgalom, hogy húúú iskolás lesz a gyerek, mint korábban, inkább elszomorít a dolog, semmint lelkesít. Kicsit azért is vagyok ilyen szkeptikus, mert igazából egyik tanítónéni sem olyan átütő, hogy bátran merném azt mondani, hogy na ő legyen Marci tanítónénije. Mind a kettő aranyos, mind a kettő mosolygós, a napközisek is rendesnek tűnnek. Beszéltem szülőkkel mindkét negyedikes osztályból, hogy mi a véleményük, és mindenki szerette a maga tanítóját. Bennem valahogy mégis olyan bizonytalanság van. Marciból is próbálom kiszedni, hogy mit gondol, de ő mindig a foglalkozások milyensége alapján ítél, bár mintha a Marika nénivel jobban megtalálta volna a közös hangot. ( Persze én hajszálnyival a másik felé hajlok inkább, csak hogy nem legyen olyan egyszerű) Szóval nem könnyű, de van még egy kis időnk dönteni.

Legutóbb mézeskalácsdíszítés volt

Aztán egyik hétvégén színházban is voltunk, a Négyszögletű kerek erdőt néztük a Madáchban. Régebben is néztem már, hogy el kéne menni, akkoriban, amikor Mátéék ebből adtak elő részletet a suligálán, de akkor egy időben nem játszották, aztán nemvolt jegy, és most is véletlenül akadtam 4 jegyre. Igaz, nem volt annyira kimagaslóan jó helyen, de lecsaptam rá, és elmentünk. Kicsit aggódtam is előtte, hogy nem fogunk jól látni, de végül tudtunk úgy helyezkedni, hogy mindenkinek jó volt. Az előadás is jó volt, és a végén, amikor az a rész volt, amit Mátéék is játszottak, a Költőverseny, akkor kicsit bepárásodott a szemem, és csak arra tudtam gondolni, hogy milyen szuperek voltak akkor, ott, ők. Oldalra pislantva Máté is nagyokat mosolygott az orra alatt, és néha hallottam, hogy pusmogja a szöveget. Hát rég volt, elmúlt. Itthon azért megnéztem a róluk készült videót.

Aztán volt a suliban Luca-napi vásár. Előtte mindkét osztályban volt közös kézműveskedés. Milánéknál 2 délután, Mátééknál egy egész délelőtt. A kezdeti ötlettelenség után nagyon szép dolgokat sikerült végül összehozni, és nagyon büszke voltam, hogy az én két gyerekem standja igazán megállta volna a helyét bármilyen karácsonyi vásáron. Volt még 1-2 osztály, akiken ugyancsak látszott, hogy sokat dolgoztak vele, de volt olyan is, akik hát öööö.... kategóriások voltak inkább. Persze nem gond ez, csak úgy mondom.

ilyen, és még ilyenebb helyre kis fákat készítettünk az 5.b-ben. 

Máté, amikor varrni készül :-) tisztaanyja :-D

Milánék is sokmindennel készültek, pl. ilyen kissapkákat kötözgettek. 

Aztán volt Milánnak furulyavizsgája, amiről majd külön írok, meg voltunk fogorvosnál Mátéval, de ez is érdemelne egy külön posztot.
És ami még fontos, hogy Máténak szülinapja is volt!
Na ezzel is jövök majd még. Remélhetőleg hamarosan.
Addig is szép napot, jó készülődést, sütögetést, karácsonyi műsorozást, meg minden :-)

Mikulás kapcsán

Hogy Máté mennyire hisz-nemhisz még/már benne azt nem tudom, de mindenesetre van olyan jó fej, hogy nem oltja a kicsiket semmivel.sőt, mindenféle Mikulásos buliban benne van. 

A minap, amikor jöttünk haza zeneóráról, és ahogy átvágtunk a trolimegállón ott parkolt egy szépen feldíszített Mikulástroli, és benne ült a Mikulás. Nem volt még szolgálatban, mert nagyon lefelé bambult, talán keresztrejtvényt fejtett, vagy a telefonját bindzsizte, ki tudja :-) de nem törődött velünk, vagy észre sem vett minket, akik a troli mellett nagyon megörültünk neki. Mire Máté volt olyan bátor, és bekopogtatott neki az ablakon. A Mikulás felnézett, összeintegettek, és mentünk tovább. 

Marci nagyon izgatott volt már a múlt héten is, a héten pedig már teljesen be volt sózva. Még a múlt héten, amikor menni kellett a fiúkért, aztán pedig a suliból focira talán, akkor bődületesen balhézott, hogy nem akar, meg miért, meg miért busszal, meg miért most, meg, meg, meg... szóval minden rossz volt. Mondtam neki, hogy jó, akkor beszélek a Mikulással, hogy figyeljen jobban oda, hogy vajon érdemel-e ajándékot Marci. Fel is hívtam!  Marci meg elkezdett sírni, hogy hogy lehet ilyen gonosz, hogy direkt azt akarom, hogy ő ne kapjon ajándékot. Potyogtak a könnyei. Végül még meg is sajnáltam, pedig tényleg kiállhatatlan volt! 

A héten aztán már nagyon izgult. Minden nap megkérdezte, hogy holnap jön-e a Mikulás. Kedden este úgy feküdt le, hogy amikor mondtuk neki, hogy holnap után jön a Mikulás, akkor azt mondta, hogy nem tudja, hogy fogja tudni kibírni még azt az 1 napot! 

TEgnap délután az első mondata az volt, amikor találkoztunk ovi után (Feri hozta haza), hogy Anya, holnap jön a Mikulás, és piros pólóban kell menni!) Annyira cukiiii ilyenkor, amikor ilyen kis szorgos, meg lelkes. 

Milán, aki mostanában eléggé kicsapongó magatartásilag és szófogadásilag, maga is érezte, hogy rezeghet itt a léc, ajándékügyileg. Valamelyik nap haza felé arról beszélget, hogy képzeljem el, hogy ismer olyan gyerekeket, akik kaptak már virgácsot a Mikulástól, és itt felsorolt pár nevet az osztályból, de hiába, mert ugyanúgy rosszak az iskolában, mint előtte, nem tanultak a dologból. És hogy milyen nagy szerencse, hogy ő még nem kapott, és nagyon reméli, hogy most sem fog, mert ugyan nem volt annyira nagyon jó, de mégiscsak 4-st kapott magatartásból, ami azért nem 3-as, ( ezzel "fenyegette" Orsi néni, hogy ha folyton jár a szája, akkor majd 3-st fog neki adni, de nekem megsúgta, hogy nem.) és a 4-es még nem annyira rossz, szerinte azért nem jár virgács. Mondtam neki, hogy de nem csak az iskolai magatartása számít ám, hanem az itthoni is, és mennyire érzi jónak, hogy hatszázhetvenszer szólok neki minden este, hogy mozduljon meg, vacsora, fürdés, nincstöbbtévé, satöbbi... erre csak egy bizonytalan hátigent tudott mondani. 

Amúgy benne volt a fejemben, hogy idén tényleg kapnak a csizmájukba virgácsot, csak elfelejtettem a boltban. Jobban mondva nem is láttam, mert annyira a Mikulásokra fókuszáltam, amiből ugyancsak alig volt valami választék, hogy elfelejtettem. Szerencsére. Mert azt mondja Milán, hogy ha ő kapna virgácsot a cipőjébe, hát akkor ő biztos sírva fakadna, és el lenne rontva az egész napja. Na bummm... Ezt meg csak nem akarhattam :-) 

Szóval nem kaptak virgácsot. 

Tegnap jövünk haza Milánnal suliból, mondom neki, hogy Orsi néni megoszott egy pár app-ot, amin lehetne a holnapi angol dolgozatra gyakorolni. Erre Milán felháborodva:

- Micsoda???? Nem képzeled, hogy cipőpucolás helyett én majd angolozni fogok???? Hát ezt felejtsd el!!!!

Végül angolozott és még a cipőpucolásra is jutott idő. 

Marci szerintem alig aludt valamit. Annyira be volt sózva. Hajnalban már fel akart kelni, hogy megnézze a cipőjét. 

 Milán fociskártyákat kapott.

A nagyfiú még nagyon álmos.

Marcikám 💓 Az a szerencséje, hogy ilyen kópé, mert nem tudok rá sokáig haragudni.

Végezetül:

Milán a suliba menet reggel: ( vagy 30 darab fociskártyát melengetve a zsebében)

- És képzeld el Anya, hogy az osztályban vannak, akik azt mondják, hogy nincs is Mikulás! De ezek tiszta hülyék ( én kérek elnézést)... ha nem lenne, akkor most honnan lenne egy csomó fociskártyám!!!!???