2018. december 6., csütörtök

Mikulás kapcsán

Hogy Máté mennyire hisz-nemhisz még/már benne azt nem tudom, de mindenesetre van olyan jó fej, hogy nem oltja a kicsiket semmivel.sőt, mindenféle Mikulásos buliban benne van. 
A minap, amikor jöttünk haza zeneóráról, és ahogy átvágtunk a trolimegállón ott parkolt egy szépen feldíszített Mikulástroli, és benne ült a Mikulás. Nem volt még szolgálatban, mert nagyon lefelé bambult, talán keresztrejtvényt fejtett, vagy a telefonját bindzsizte, ki tudja :-) de nem törődött velünk, vagy észre sem vett minket, akik a troli mellett nagyon megörültünk neki. Mire Máté volt olyan bátor, és bekopogtatott neki az ablakon. A Mikulás felnézett, összeintegettek, és mentünk tovább. 
Marci nagyon izgatott volt már a múlt héten is, a héten pedig már teljesen be volt sózva. Még a múlt héten, amikor menni kellett a fiúkért, aztán pedig a suliból focira talán, akkor bődületesen balhézott, hogy nem akar, meg miért, meg miért busszal, meg miért most, meg, meg, meg... szóval minden rossz volt. Mondtam neki, hogy jó, akkor beszélek a Mikulással, hogy figyeljen jobban oda, hogy vajon érdemel-e ajándékot Marci. Fel is hívtam!  Marci meg elkezdett sírni, hogy hogy lehet ilyen gonosz, hogy direkt azt akarom, hogy ő ne kapjon ajándékot. Potyogtak a könnyei. Végül még meg is sajnáltam, pedig tényleg kiállhatatlan volt! 
A héten aztán már nagyon izgult. Minden nap megkérdezte, hogy holnap jön-e a Mikulás. Kedden este úgy feküdt le, hogy amikor mondtuk neki, hogy holnap után jön a Mikulás, akkor azt mondta, hogy nem tudja, hogy fogja tudni kibírni még azt az 1 napot! 
TEgnap délután az első mondata az volt, amikor találkoztunk ovi után (Feri hozta haza), hogy Anya, holnap jön a Mikulás, és piros pólóban kell menni!) Annyira cukiiii ilyenkor, amikor ilyen kis szorgos, meg lelkes. 
Milán, aki mostanában eléggé kicsapongó magatartásilag és szófogadásilag, maga is érezte, hogy rezeghet itt a léc, ajándékügyileg. Valamelyik nap haza felé arról beszélget, hogy képzeljem el, hogy ismer olyan gyerekeket, akik kaptak már virgácsot a Mikulástól, és itt felsorolt pár nevet az osztályból, de hiába, mert ugyanúgy rosszak az iskolában, mint előtte, nem tanultak a dologból. És hogy milyen nagy szerencse, hogy ő még nem kapott, és nagyon reméli, hogy most sem fog, mert ugyan nem volt annyira nagyon jó, de mégiscsak 4-st kapott magatartásból, ami azért nem 3-as, ( ezzel "fenyegette" Orsi néni, hogy ha folyton jár a szája, akkor majd 3-st fog neki adni, de nekem megsúgta, hogy nem.) és a 4-es még nem annyira rossz, szerinte azért nem jár virgács. Mondtam neki, hogy de nem csak az iskolai magatartása számít ám, hanem az itthoni is, és mennyire érzi jónak, hogy hatszázhetvenszer szólok neki minden este, hogy mozduljon meg, vacsora, fürdés, nincstöbbtévé, satöbbi... erre csak egy bizonytalan hátigent tudott mondani. 
Amúgy benne volt a fejemben, hogy idén tényleg kapnak a csizmájukba virgácsot, csak elfelejtettem a boltban. Jobban mondva nem is láttam, mert annyira a Mikulásokra fókuszáltam, amiből ugyancsak alig volt valami választék, hogy elfelejtettem. Szerencsére. Mert azt mondja Milán, hogy ha ő kapna virgácsot a cipőjébe, hát akkor ő biztos sírva fakadna, és el lenne rontva az egész napja. Na bummm... Ezt meg csak nem akarhattam :-) 
Szóval nem kaptak virgácsot. 

Tegnap jövünk haza Milánnal suliból, mondom neki, hogy Orsi néni megoszott egy pár app-ot, amin lehetne a holnapi angol dolgozatra gyakorolni. Erre Milán felháborodva:
- Micsoda???? Nem képzeled, hogy cipőpucolás helyett én majd angolozni fogok???? Hát ezt felejtsd el!!!!

Végül angolozott és még a cipőpucolásra is jutott idő. 

Marci szerintem alig aludt valamit. Annyira be volt sózva. Hajnalban már fel akart kelni, hogy megnézze a cipőjét. 



 Milán fociskártyákat kapott.

A nagyfiú még nagyon álmos.

Marcikám 💓 Az a szerencséje, hogy ilyen kópé, mert nem tudok rá sokáig haragudni.
Végezetül:
Milán a suliba menet reggel: ( vagy 30 darab fociskártyát melengetve a zsebében)
- És képzeld el Anya, hogy az osztályban vannak, akik azt mondják, hogy nincs is Mikulás! De ezek tiszta hülyék ( én kérek elnézést)... ha nem lenne, akkor most honnan lenne egy csomó fociskártyám!!!!???

4 megjegyzés:

  1. Mindig elámulok, hogy Máté már mekkora... pedig ugye Réka is... bár rajta is elamulok rendszeresen. 😂😂

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is minden nap rácsodálkozom, amikor reggel az arcomba kapom a tömény langa Mátét. :-)

      Törlés
  2. :-) annyira, de annyira aranyosak tudnak lenni, ahogy hisznek, várakoznak, izgulnak, ugye?

    VálaszTörlés