Ez már tényleg a vég

Már csak az A és a V hiányzik az iskolásoknak a Vakációból. :-) Még két nap, Marcinak még 3, és véget ér az idei tanév. Mondhatnám, hogy elröpült, és az igaz lenne, és mondhatnám azt is, hogy az utolsó hetek nagyon nehezen teltek el. A gyerekeknek porcikájuk se kívánta már a reggeli kelést, az iskolában levés, a dolgozatokat meg pláne nem. Amióta meg nyárias meleg van különösen nem érzik már magukénak az iskolát. De még két nap, és ez már tényleg csak levezetés.
Milánék tegnap voltak a Budakeszi Vadasparkban. Reggel mentek, délután jöttek, és azt mondta egész jó volt.

Máté is hazatért délután a 4 napos kirándulásából, hullafáradtan, morcosan, lebarnulva, kullancsmentesen, de tele a lába a sebhelyekkel, csikarásokkal, de legfőképpen egyben van. Eddig még nem sokat mesélt, minden szót úgy kellett belőle előrángatni. Viszont megevett egy púpos tányér csilisbabot vacsorára, megnézett egy Charly-t, és reggel úgy  kellett lelket verni belé, mert egyszerűen nem mozdult az ágyban.

Fényképezett is.  Azt hittem majd a kis pajtásait fogja fényképezni, de nem, sokkal inkább a látnivalókat fotózta. Egynémelyik kép egész szépen is sikerült. Még végül érdemes lesz megcsináltatni azt a régi gépet. :-)

Mátékám képei:

Látkép a faluból

Ipolytarnóci ősfa maradvány

A faluban János bácsinak van egy jókora vadászgyűjteménye, amit megmutatott a srácoknak.

Vaddisznóláb volt a késnek a fogója. Elég durva, szerintem. 

a 300 éves fánál

Kilátás a vártól

Szóval egyben van a család. Marci is hazajött Barcelonából. 😂Mondjuk ő már vasárnap este itthon volt.

Szombaton vettünk a fiúknak új biciklilakatot. Vagyis csak Milánnak újat, Marcinak eddig nem is volt. Jaaaaaa, merthogy Milán pénteken elhagyta a kulcsot a táskájából. Vagy legalábbis nem találtuk, pedig égre földre kerestük, még Orsi néni is visszajött az udvarról, de semmi. Ráadássul ez pont az a lánc volt, aminek a pótkulcsa is eltűnt valahol. ( az mondjuk nem kizárt, hogy még meglesz itthon valahová becsúszva.) Szóval ott álltunk péntek délután a suli előtt, és nem tudtuk kiszabadítania  biciklit. ( Eszembe is jutottál, PopianyuErika 😉) Elég pácban voltunk, mert a portás bácsinak nem volt semmifelé szerszáma, az iskolai karbantartó meg már rég hazament. Orsi néni végül előkapott egy fogót a fiókjából, hogy hátha azzal majd boldogulunk, de nem akart engedni az a buta lánc. Jött a portásbácsi, majd ment, majd megint jött, és végül csak sikerült szétkalapálnia az egészet, és végre haza tudtunk jönni.
Szóval szombaton kaptak egy újat. Marci rém boldog volt. ( milyen kis dolgokkal lehet neki örömöt szerezni. :-) )
Vasárnap jön a szokásos "holnap lesz óvoda?" kérdés.
- lesz.
- Jajjj, ne már, miért lesz óvoda, nem megyek, utálom, stb...
Majd kicsit elgondolkodik.
- És biciklivel megyek?
- Igen, mehetsz azzal.
- Akkor viszem az új biciklizáramat!
- Jó, vihetjük.
- Hurrááááááá, képzeld Milán holnap lesz óvoda, és viszem az új biciklizáramat!!!! Dejóóóóó!!!!!
Mondanom sem kell, hogy másnap, amikor az ovi előtt lelakatoltuk a biciklit, és befordultunk az ajtó felé, már megint rákezdte, hogy nem akar óvodába járni.... Minden csoda csak 3 napig tart. Marcinál meg csak 3 percig. :-)

Máté osztálykirándul, Marci meg Barcelonában :-)

Futottunk néhány plusz kört, mire véglegesítődött, hogy mikor, és hová is mennek kirándulni az idén. Tavaly csak 1 napos kirándulás volt, reggel mentek, este jöttek, de idénre Angéla néni egy 4 napos tábort tervezett. Először úgy volt, hogy Szandaváraljára mennek 4 napra, majd úgy, hogy Szilvásváradra 3-ra, végül visszatértünk az eredeti tervhez, csak egy nap csúszással. De mindegy is. a lényeg, hogy több kör vita és levelezés volt, hogy mi legyen-hogy legyenekről. 

Végül péntek reggel indultak a suli elől, nagy izgalomban. Jókora pakkja lett Máténak, mert ágyneműhuzatot is kellett vinni, de végül csak beleszuszakoltunk mindent a táskába. Igaz, a nagyobbikba, mert a kisebbikbe nem fért bele. 

Úgyhogy ímmár 2 és fél napja nélkülözzük Mátékámat, ami persze nagyon furcsa, és hiányzik is nagyon, és folyton emlegetjük, és várjuk, hogy estefelé kapjunk egy kis híradást, hogy mi újság. Mariann néni esténként rövid összefoglalót küld a napról, néhány képpel megtoldva. Telefont nem vihettek a gyerekek, de fényképezőgépet engedélyezett Angéla néni, és Máté is megkapta a régi leharcolt gépünket, ami vérzik ugyan pár sebből, de még működik. Kíváncsi vagyok nagyon, hogy mit fotózgat vele Máté :-)

Mariann néni képeiből néhány:

Reggelinél

Ipolytarnócon a banda

Hollókőn 

Én először úgy gondoltam, hogy kibírjuk ezt a pár napot, és nem telefonálok neki, de Máté ragaszkodott hozzá, hogy de, de hívjam mindenképp, így abban maradtunk, hogy akkor egyszer majd hívom, vagy szombaton vagy vasárnap, amikor sikerül. Végül tegnap hívtam, mert gondoltam, hogy lesz mit mesélnie, mert szombatra volt tervezve a nagy kirándulás, amikor busszal Ipolytarnócon és Hollókőn voltak. 

Mátét természetesen a focipályáról kellett összeszedni:-) De nagyon örült, hogy hívtam, és lelkes volt nagyon, azt mondta minden szuper, és hogy Hollókőn vásároltak egy csomó mindent. ( Izgi :-) ) Olyan sok mindent biztos nem, mert egységesen 2500 ft-ot vitt mindenki, de édes volt,a hogy mondta. 

Nagyon várjuk már haza, üres nélküle a ház, és olyan céltalan minden. 

Mátén felbuzdulva Marci is elkezdte telepakolni a kisebbik félrerakott táskát a maga kis holmijával még csütörtök este. Mindent rakott bele, ami fontos, pólókat, farmert, focicuccot, pizsamát, kispárnát, egy törölközőt, 2 liter tejet, és egy alkoholmentes sört, biztos ami biztos, és kijelentette, hogy ő meg Barcelonába fog utazni. Ráhagytuk. 

Megyek péntek délután érte az oviba, és jön Éva néni nagy mosolyogva, hogy hallom holnap Barcelonába utaznak! Én meg csak nézek kerek szemekkel, hogy mi van??? Mire leesett, hogy Marci itt a ludas. Sajnos ki kellett ábrándítanom Éva nénit, hogy nem utazunk sehová, bár úgy lenne! Mondta, hogy MArci egész nap ezt hajtogatta, és olyan meggyőződéssel mondta, hogy holnap mennek repülővel, és már össze is van pakolva, hogy ők meg elhitték :-) Ugyanezt végigjátszottuk bent az öltözőben is a dadus nénivel. Ő is tudott a mi barcelonai utazásunkról. 

És ezt a játékot Marci azóta is játssza. :-) A táskájából veszi fel a ruháit, és időnként emlékeztet, hogy ő most Barcelonában van. Nagyon vicces. 😂✈

Marci rövidek

A június eleje sok egyéb iskolás, ovis elfoglaltság mellett a befőzésről is szólt. Miután az eső jól leverte a bodza egy részét, a maradékot sebtiben leszedte Feri, és már készült is belőle a bodzaszörp. Aztán jött a meggy, amiből lett lekvár is meg Máté kívánságára egy kis szörp is, és még a fagyasztóba is jutott. És hát ott áll a kert közepén az a nyomorult cseresznyefa, aminek a tetejéig nincs ember, aki fel tudna menni, és egyébként is minden évben olyan kukacos, és nem is szeretik a gyerekek annyira.
Vasárnap délután viszont annyira kínlódtak a fiúk, hogy már azt sem tudták hová dőljenek, hogy mondtam nekik, hogy ha van kedvük, akkor szedhetnek egy kis cseresznyét, kizárólag az alsó ágakról, amit probléma nélkül elérnek. Na erre felcsillant a szemük, és két perc múlva már a helyeken osztozkodtak, hogy ki hol szedje.
Marci a csúszda tetejére állt, és úgy ügyeskedett, a nagyok kicsit vagányabban, felmásztak a fa aljáig.

Szedtek is jó két zacskóval. Marci nagyon boldog volt.

Kérdem tőle, hogy mit csináljak neki ebből a csodaszép cseresznyéből, amit szedett.
Mire Ő:- Almás pitét. - vágta rá gondolkodás nélkül.

Hát...öööö.... nem sikerült. Cseresznyés pitét csináltam.

----------------------------------------------------------------------------

Ülünk az autóban. 
Milán:- Marci, el tudsz számolni tízig hibátlanul?
Marci:- Persze, 123456789 Tíz!
- Ügyes vagy, Marci! És 20-ig el tudsz számolni hibátlanul?
- Persze! 123456789 Húsz!- vágta ki magát Marci. 

--------------------------------------------------------------------------
Tipikus napi párbeszéd Marcival.
- Anya, holnap milyen nap van?
- Szerda. 
- És lesz ovi?
- Persze, hogy lesz.
- Óóóóó, jajjjj, nem akarok oviba menni! Utálom az óvodát! Nem érdekel, nem megyek oviba! stb, stb, stb. 
Reggel folytatódik a duzzogás.
- Nem igazság, hogy minden nap kell oviba menni! Utálom az óvodát, nem akarok óvodába járni, jajjj, miért kell menni!!!!
Délután megyek érte. 
- Jajjj, miért jöttél ilyen korán??? Miért pont most jöttél! Nem akarok még hazamenni!
Elérünk a sarokig.
.- És holnap lesz ovi?
- Lesz. 
- Jajjjj, miért???? Nem akarok oviba járni, nem jövök többet, nem érdekel, nem jövök... satararasatarara.

Suligála 2017

Idén is volt suligála. Mátéék tavaly nagyon meghúzták, és nagyon penge műsort adtak elő, úgyhogy nagy volt a kihívás. :-) Nem volt ugyan sok idejük a készülésre, durván 2 hét. Május közepén az anyák napi műsor után, ami ugyancsak parádés volt, és már áradoztam is róla egy sort, szóval ez után kezdtek el készülni a gálára.
Hogy Milánék mivel készültek, az egy nagy duzzogás során derült ki, mégpedig úgy, hogy ő nem akar kacsa lenni. De nem mondott semmit, csak ült, és duzzogott, de azt se tudtuk, hogy mi a műsor, hogy az valami színdarab, vagy tánc, vagy ének, vagy mi... Aztán szavanként sikerült kihúzni belőle, hogy az angol tanítónénijükkel készülnek, mert Orsi néni nem is lesz ott a gálán, mert épp fellépése lesz akkor a néptánc csoportjával a csíksomlyói búcsúban, és egy angol dalt fognak előadni. Mármint Milánék, nem Orsi néni.
Aztán kiderült, hogy Marciék aznap egész napos kirándulásra mennek a Városligetbe. Ez először kicsit kétségbeejtett, hogy húha, akkor bizonyára szét lesz esve délutánra Marci, és akkor nem biztos, hogy nem szedi atomjaira a suligálás előadást. De aztán eleresztettem ezt a problémát, gondolván, majd lesz valahogy.
Mentem is Marciért délután, és jól felszerelkeztem mindenféle rágcsálnivalóval, arra készülve, hogy majd csak ennivalóval lehet befogni a csőrét. Nagyon kis cuki volt egyébként, látszott rajta, hogy nagyon fáradt, bár volt a ligetben egy kis pléden szundikálás, de olyan kis fecsegős és bújós volt, tökcuki. 💖
A gálát Mátéék keringője nyitotta meg. Ezt táncolták anyák napján is, de azóta még sokkal ügyesebbek lettek, és Máté is olyan sokat fejlődött. Sokkal légiesebben mozgott, nem volt olyan szögletes. És hát olyan nagyon szépek voltak mindannyian!
Nekem meg folyton sírnom kell, ha látom őket táncolni, pláne keringőt, pláne erre a zenére....

Még előadás előtt készült. Nehezen lehetett összeterelni őket, volt is vigyorgás. Máté és a táncpartnere.

Marci nem sokkal a kezdés után odafeküdt Feri lábára, és eléggé csukogatta a szemét, és fél pillanat alatt elaludt. :-) Szinte csak a végén ébredt fel, szóval nem volt vele semmi baj.

Milánék valamikor középtájon kerültek sorra, a 3.b-s zenészek és az énekkar után. Szerintem nagyon aranyos kis dal volt, amit megkoreografáltak, igazi kis elsősöknek való. És bár Milán eléggé unott kiskacsa volt, és csak módjával követte Anikó néni instrukcióit, miszerint riszálja majd a farát, és csapkodjon a szárnyával, amikor ő a soros, de hát Milán nem szeret annyira szerepelni, mint Máté, belőle hiányzik az a fajta színészi véna, ami Mátéban megvan, de azért aranyos volt, és jól meg is dicsérgettük. Sőt még mások is mondták, hogy milyen aranyos kiskacsa volt :-)

Milán a 2. kacsa.




Aztán már majdnem a legvégén jött Mátéék színdarabja. Ekkora már csak a legkitartóbbak maradtak, persze a 3.b-seken kívül. ( Amit egyébként nem értek, és nem is tudok tolerálni, hogy miért van az, hogy tömegével hagyják el a szülők a termet, mihelyst "leszerepelt" a gyerekük. Szerintem ez baromi illetlenség, és végtelenül ciki. Mi tavaly is kivártuk a végét, pedig akkor Mátéék viszonylag az elején szerepeltek. Erről egyébként kedvem lett volna írni egy levelet az 1.b-s csoportba is, de inkább magamban tartottam a dolgot....)

Mátéék a Négyszögletű kerek erdőből adtak elő egy részletet, a versíró versenyt. És annyira ügyesek voltak!




Egyszóval Mátéék, és Angéla nénivel és Marianna nénivel megint kitettek magukért.
Nagyon szuper délután volt.

Hazafelé eléggé el voltunk fáradva, de azért a troliról leszállva még elnyaltunk egy jutalomfagyit. A szereplők megérdemelték, mert ügyesek voltak, Marci meg ügyesen aludt. :-)

Marci évzárója

Tavaly szerintem kicsit később volt ez a buli, bár vissza nem kerestem, hogy pontosan mikor, de volt bennem egy olyan érzés amikor másfél hete hozta Marci a meghívót az évzáróra, hogy mi van???? Évzáróóóóó????? Máris???? Valahogy annyira besűrűsödött minden így a hónap végére, hogy nem nagyon hiányzott még ehhez egy Marciévzáró, de hát mindegy, megoldottuk. Volt idő, amikor az ilyen összejövetelekre mindig sütöttem valami finom sütit, de az utóbbi időben már nem ez volt az első rendezvény, ahová én is a sablonos ropi-dobozos keksz-üdítő kombóval állítok be lelkiismeretfurdalás nélkül. Ha van időnk előző nap együtt boltba menni, akkor max. a gyerekek választhatják ki, hogy milyen italt vegyünk. Ide jutottunk. :-)

Szóval az évzáró. A tavalyi nagyon emlékezetesre sikerült, mégpedig azért, mert Marci teljesen bojkottálta a szereplést, és az egész műsor alatt az ölemben ült hüppögve. Történt ugyanis, hogy még az ovi előtt elrongyoltam az iskolába, és mire onnan visszaértünk, addigra a szülők nagy része már ott téblábolt a folyosón, Marcit pedig a zsákja alatt leltem meg sírva, hogy őhozzá már biztos nem jön senki. Ebből a lelkiállapotából aztán már nem sikerült kibillenteni. 

Úgyhogy idén nagyon igyekeztem, hogy ezt elkerüljük. Nem volt könnyű dolgom, mert 3/4 4-ig Máté hangszeres szolfézsórája volt, amin ott kellett lennem, utána villámtempóban rohantunk le a 3.b-be összeszedni Máté holmiját, majd le az 1.b-be összeszedni Milánt. Máté aznap nem akart fociedzésre menni, fáradt volt, így hárman tekertünk az ovi felé. 

Marci, csakúgy mint tavaly, most is a zsákjánál gubbasztott, de most nem miattam aggódott, hanem amiatt sírt, hogy ő nem akar énekelni. Mondtam, hogy nekem mindegy, mit csinál, csak ne sírjon, a többit meg beszélje már meg az óvónénivel. Végül megvigasztalódott, és aranyosan levonult a többiekkel a tornaterembe, és csinálta amit kellett, körjátékok, ilyesmik, de énekelni valóban nem énekelt egy hangot sem. Talán csak a legvégén, egy icipicit. :-)

A gyerekek egyébként a Nagytakarítás a Napnál című mesét játszották el. Marci fekete felhő volt :-) 

Aztán énekeltek és körjátékoztak még egy kicsit, abban már jobban részt vett ő is. Tetszett neki a színes szalaggal integetés, miközben azt énekelték, hogy napsugár, ó napsugár, úgy szeretlek nagyon.

A délutánt pedig egy kis evés-.ivás zárta.
Hogy jövőre már nagycsoportosok lesznek, arról egyszerűen nem akarok tudomást venni, még akkor sem, ha Marci terveim szerint ráhúz még egy évet.

Máté hegedűvizsgája

Szerdán 11.45-re volt kiírva a hegedűvizsga. Éppen ebédidőben. Angéla néninek előző nap jeleztem, hogy Mátét 11-kor el kell vinnem a suliból, mire ő fellelkesülve mondta, hogy jó, akkor még előtte megírják a matek dolgozatot. Húúúhaaa, gondoltam, kemény napja lesz szegény Mátékámnak! Az is volt.
Mentem is a 3. óra után, feltelefonáltam Angéla néninek, hogy akkor küldje Mátét, ott várom a portán. Csak azt hallottam a telefonban, hogy " Máté, itt van anya, akkor add ide a dolgozatodat!". Azt mondta Máté, hogy a két oldalas dolgozatot csak 2 gyerek tudja órán belül befejezni, neki is hiányzott még 3 feladat, de állítólag majd befejezheti valamikor. De hogy mikor? Vagy remélem arányosan fogja Angéla néni osztályozni.

Mikor odaértünk a zeneiskolába, akkor mondta a hegedűtanár, hogy sajnos csúszás van, és legalább egy fél órával később tudunk csak kezdeni. Nem volt jó az az 1 óra várakozás, mert meleg is volt, éhesek is voltunk, izgultunk is, és mire bekerültünk a terembe, addigra a vizsgáztató néni is már nagyon ment volna, mert eléggé pörgetősre vette a figurát.

Máté sajnos nem is hozta a legjobb formáját, az első darabjának az első felét eléggé el is rontotta. Már eleve hamisan kezdett, és nem tudom miért nem javított, szerintem nem mert, pedig előtte mondta a bácsi is, meg a néni is, hogy nyugodtan javítsák a hamis hangot, ha hallják, hogy rossz. Máté nem javított, és csak kábé a felénél sikerült visszatalálni a kottához. A hull a pelyhest viszont már jól játszotta, talán ezért is nem szúrta le nagyon a néni, csak figyelmeztette, hogy figyeljen arra, hogy ne kapkodjon, inkább lassabban játsszon, odafigyelősebben, és akkor tisztábbak lesznek azok a hangok. De amúgy meg azt mondta, hogy látja ő, hogy ügyes gyerek. :-)
Végül az aznapi produkciójára "csak" 4-est kapott, de a szolfézs ötösével együtt 5-st fog kapni a bizonyítványába.

Beszéltem aztán a hegedűs bácsival, aki bár kicsit morcos volt, hogy Máté kicsit elkapkodta a vizsgát, mert hiába tudja ő, hogy órán Máté töksokszor nagyon szépen elhúzta már a darabokat, ezzel nem lehet takarózni. De alapvetően elégedett volt az éves teljesítményével, és továbbra is lát Mátéban lehetőséget. Jövőre még jobban fog majd menni a közös a munka, mert úgy érzi, nagyjából kiismerte már Mátét, és majd próbálja ő is úgy motiválni, hogy az Mátét hajtsa.
Addig még fogunk találkozni, és nyári házi feladatot is fog kapni Máté, nehogy az legyen, hogy 2 hónapig porosodik a hegedű a szekrény tetején, aztán kezdhetnek előlről mindent szeptemberben :-)

Hát így történt. Innen rögtön rohantunk vissza az iskolába, és szolfézson újra eljátszotta Máté a vizsgadarabjait, mondanom sem kell, hogy sokkal jobban és szebben, mint 1 órával korábban. Na de sebaj. Ebből is levonjuk majd a tanulságot, és próbálunk majd rajta javítani a jövőben.

Gyereknapos ovis játszóterezés

Mélylevegő... kifúj....

Ezzel tudnám a legjobban jellemezni a múlt hetünket, amiben aztán minden volt, betegség, gyógytorna hétfőn, suligálás főpróba kedden, hegedűvizsga szerdán, ugyanezen a napon a záró szolfézsórán is hangszeres napot tartottak, így ott is jelen kellett lenni, délután pedig Marci évzáró műsora, pénteken pedig suligála. Közben persze voltak év végi dolgozatok, matek, szövegértés, az egyik osztályban, írás, olvasás a másikban, Marciék pedig sorra programoznak, fagyiznak, játszótereznek, városligeteznek, szóval nem unatkoztunk egyáltalán. Csúnyán el is vagyok csúszva a dokumentálással. 😟Jól jött már a hétvége, és hogy 3 napos, az még jobb. A gyerekek, főleg az iskolások már teljesen szét voltak esve. 

Hogy időrendben haladjak... hétfőn az ovisok gyereknapot tartottak és elmentek fagyizni. Ha  nem készült volna fénykép, akkor is tudtam volna, hogy Marci csokisat választott, mert a trikóján szépen végig volt csorgatva :-) 

Nagyon vicces volt, mert Milánnal éppen akkor jöttünk haza a gyógytornáról, és pont megállt a megállóban a villamos, amikor Marciék ott voltak a fagyizó előtt. 

De ezzel még nem ért véget a napjuk, mert innen a játszótérre mentek, és jól kifárasztották magukat.

De a legnagyobb kaland az az volt, hogy nem volt jó a kút a játszótéren, a gyerekek viszont a nagymelegben alaposan kimelegedtek. Az óvónéni pedig ásványvizes kupakban porciózta ki azt a fél liternyi vizet, ami nála volt. A kisfecskék pedig csak tátották a szájukat. :-)
Marci aztán egész délután úgy járkált a kertben, hogy egy vizespalackból kupakba töltögette a vizet, és úgy itta.

Hazafelé, elfáradva.

Kirándulók

A múlt héten minden gyerek kirándulni volt.
Nagy ilyenkor a készülődés, és nemcsak azért mert aznap nincs óvoda/iskola, vagy csak részlegesen, mert az iskolások csak fél napot voltak távol, mert nekik majd júniusban lesz egész napos kirándulásuk, hanem legfőképpen azért, mert ilyen alkalmakkor mindig kapnak kis üveges kubut, amit máskor nem szoktunk venni. Egyrészt mert hiperdrága egy fél lityi ebből a cuccból, hárommal szorozva meg plánesőt, másrészt szerintem brutálédes, és tök fölösleges szimpla hétköznap ilyen cukros vacakot inni. De kiránduláskor valamiért ez dukál, hogy hogy alakult ki ez a hagyomány, már nem emlékszem. Ezt most még megfejeltük egy chipicao croissanttal, ami szerintem egy borzadály, és az egészségtelen ennivalók nonplusultrája, de kiránduláskor mindent lehet :-) és jól össze is lehet rajta veszni, és sírni miatta, mert az egyik zacskóban nem volt anry birds-ös korong, a másikban meg lányos volt, szóval tényleg megéri azt a 129 ft-ot. És hát Marcival voltam a boltban, és ő válogatta össze a kirándulóspakkot.

Marciék csütörtökön voltak a budakeszi vadasparkban. Hatalmas emeletes busszal mentek, és ráadásul ők ültek felül, szóval nagy volt a kaland. Marci olyan kis izgatott volt, már napokkal előtte kérdezgette, hogy mikor mennek kirándulni, és előző este teljesen be volt sózva. Hozta a kis hátizsákját, hogy akkor pakoljunk össze együtt, nehogy reggel elkéssünk.
Hogy milyen volt a kirándulás, és mit láttak, arról nem sokat tudtam meg. Marci nem egy nagy mesélő. Még szerencse, hogy készült pár fénykép, és hogy van még egy kis emlékem a vadasparkról, pedig jó rég voltunk, és így célirányosan tudtam Marcit kérdezni, amire ő rendre, "Igen, persze!" választ adott.
Szerintem klasszul érezték magukat. fáradtnak mindenesetre fáradt volt este, úgy elaludt 8 órakor, mint a pinty. :-)

Marci és a várvavárt chipicao :-)

Milánék pénteken a repülőtérre mentek a másik első osztállyal. Az iskola egy része ilyenkor a sportágválasztóra megy, Mátéék is voltak kétszer is, de Orsi néni nem akart ennyi hebrencs elsőssel oda menni a tömegbe, ami érthető, így ezt találták ki a másik tanítónénivel.
Megnéztek egy pár gépet, gondolom azokat, amiket most kitelepítettek a repülőgép parkból, mert azt felújítják, vagy átalakítják, vagy nem tudom, aztán meg a kifutópálya mellett néztek meg egy föl és egy leszállást.
Orsi néni lőtt ugyan pár képet, de mivel eleve mindenki egyenzöld pólóban volt, a könnyebb felismerhetőség végett, plusz mindenkinek föl kellett venni egy neonzöld láthatósági mellényt, így nagyjából minden gyerek tökegyforma lett, és én csak 1 képen véltem felfedezni Milánt. :-) Azon is csak oldalról. Utólag mesélte, hogy ja, hát persze, mert ő véletlenül levitte magával az italos flaskáját, amit nem lett volna szabad, és egész idő alatt azt rejtegette.

Ott van Milán, fekete térdnadrágban. 

Mátéék pedig a Természettudományi Múzeumban voltak, de csak az állandó kiállítást nézték meg. Nem is lett volna idő többre. Így is több időt töltöttünk ott, mint ami be volt tervezve.

Fafajták

Fejformák

Ősember

Szárazföldek mozgása interaktív tábla

Rejtvényfejtők

Mátéék pedig igazán kimaxolták ezt a múezumosdit, mert szombat délelőtt Angéla néni a régész szakkörösekkel a Nemzeti Múzeumba ment, ahol a régészet napja alkalmából különféle rendezvények, programok voltak, és ennek keretén belül egy miniásatáson vettek részt a gyerekek. Ehhez megkapták a kellő felszerelést, a homokozóból ki kellett ásni a darabokat, azt hiszem 10-et, mindezt dokumentálni kellett, felírni, lefényképezni, nem tudom még... és végül kaptak egy tiszteletbeli régészdiplomát. Nagyon boldogok voltak :-) Biztos klassz volt! Máténak nagyon tetszett.

Szelet fogtunk a Velencei-tónál

Vasárnap nem indultunk korán haza, nem akaródzott. Bár éjjel a szél mellé dörgős eső is érkezett, délelőttre már megint csak a szél maradt. De a napon olyan jó meleg tudott lenni! A fiúk letoltak még egy kör focit a pályán, aztán tanakodtunk, hogy mi legyen. Veszprémben nem akartunk megállni ilyen szélben, ott egyébként is mindig fúj, így végül a Velencei-tó mellett maradtunk.
Régebben, a Balaton felé menet mindig megálltunk Gárdonyban. Kávéztunk, sétáltunk egy kört, aztán mentünk tovább. Amióta gyerekekkel utazunk, ha csak lehet nem állunk meg sehol. Ha szerencsénk van, akkor pont mire a tóhoz érünk, akkor éppen pihengetnek, alszanak, kár lenne kizökkenteni őket, inkább megyünk, hogy minél előbb odaérjünk.
A Velencei-tó és környéke hosszú ideje fenn van már a listámon, hogy fel kellene fedezni. De valahogy mindig kiesik. Máté listáján, (igen, mert neki is van listája :-) ) fenn van egy tó körbebiciklizés, amit tervezünk is már gondolati síkon egy ideje, de évről-évre nagyobb bennünk az elhatározás, egyszer talán meg is érik. Bennem volt még korábban egy tó körülfutási vágy is, a vágy mondjuk most is megvan, csak a kondícióm romlott le azóta :-) Szóval vannak terveink a tóval, dögivel.
Mindezekből most semmit sem valósítottunk meg, de az, hogy megálltunk egy kicsit, és bámészkodtunk csak megérlelte bennünk a gondolatot, hogy egyszer majd több időt kellene erre a vidékre fordítani.
Most csak annyi jutott, hogy megálltunk Agárdon, azt remélve, hogy valahol majd le tudunk menni a partra, hogy megnézzük a vizet. Végül a kikötőnél sikerült ezt megtennünk.
Nem volt nagy tolongás, volt viszont jó nagy szél, a gyerekeknek jó erősen kellett fogniuk a kakaós csigájukat, nehogy kikapja a kezükből.

Besétáltunk a stégen, mert nekünk nem volt elég szeles a part. :-)

A szörfözők viszont nagyon élvezték a szelet. Volt belőlük jónéhány. Olykor bele is borultak a vízbe.

Aztán Máté elkezdte a csigás zacskóját lobogtattatni a széllel, és ez annyira tetszett mindenkinek, hogy végül mindenki zacskóba fogta szelet.

 Aztán meg várták, hogy kicsapjanak a hullámok.

Ilyen alkalmakkor jövünk rá mindig, hogy milyen kevés dolog kell a gyerekeknek, hogy jól érezzék magukat, egy kis viharos szél, egy zacskó, és víz, és elvannak, mint a befőtt. Még most is ott állnának a parton a zacskóikkal és várnák a hullámokat, ha tehetnék :-D

Sétáltunk még egy kicsit, és arrébb, a popstrandon túl, ( ami így bezárva, világosban, emberek nélkül elég siralmasan festett) még egy kört futottak a fiúk hullámkergetésben.
És találtunk egy hattyúcsaládot is .

Bébihattyúk

Bár nagy volt a szél, de jó idő volt. És annyi, de annyi biciklis volt, hogy most megint nagyon kedvet kaptunk, hogy belevágjunk végre ebbe a biciklitúrába.

Innen már pikkpakk itthon voltunk. Szerencsénk volt, mert jól időzítettünk, és a délelőtti lezárásoknak már vége volt, a délutániak meg még nem kezdődtek el.
A listánkra pedig felkerült Sukoró és Pákozd térsége. Láttunk ott magasodni egy kilátót, és arborétum is van, meg nemzeti emlékhely, meg ingókövek, amiket szeretünk :-) Szóval egyszer csapunk majd egy nagy túrát!