Négy Matyiszáj

Ez az első olyan év, hogy Matyit igazából érdekli ez a Mikulás dolog, és érdekes, hogy teljesen magától jutott eszébe, és azóta elég sűrűn beszélünk róla. Megbeszéljük, hogy hogy mikor jön, hogy mivel jön, hogy milyen a ruhája, és legfőképpen azt, hogy mit hoz. Így azt is megbeszéltük, hogy a Mikulás csak a jó gyerekeknek hoz ajándékot, akik szót fogadnak, nem hisztiznek, stb...

- Ha jó leszek gitárt hoz Mikulás!

Hajtogatja egymás után, én pedig csak helyeslek.

Aztán hozzáfűzi:

- Neked meg fűnyíjót hoz! (mármint nekem) Ha jó leszel!

Jól megkaptam! Most aztán törhetem a fejemet, hogy érdemes-e egyáltalán jónak lennem:)

Hárman játszunk a nagyágyon, és Milán beleharap a vállamba. Megjátszott sértődöttséggel rápirítok:

-Irgum-burgum, beleharaptál a vállamba azzal a két fogaddal?????

Matyi persze rákontráz:

- Beleharaptál Anya vállába??? hmmm??? A KÉK fogaddal? Az fáj Anyának, tudod?

Sétához készülünk, Matyi mint mindig mostanában egyedül öltözik, de nem a sétálós-játszóteres nadrágját húzza, hanem az úgymond jobbat, a megjelenőset. Mondom neki, hogy vegye azt le, mert az nem játszótérre való, meg különben is ha elesik a motorral, akkor összekoszolja a térdét, vagy kiszakad a nadrág.

Hosszas rábeszélésre lecseréli az általam kijelöltre.

Én is elkezdek öltözni, húzom a farmeromat, mire Matyi:

-Te ezt a nadrágot veszed fel? Ezt? Amiben boltba voltál? És ha elesel Milán kocsijával nem szakad ki? Nem lesz koszos?

Délután narancslevet ivott, majd amikor később pisilni ment, csak ezt hallom a wc-ből:

-Anya, gyere, narancslevet pisiltem!

Felhívás

Égre-földre keresem a lentebb látható barna, húsvéttájban egy postashop-ban vásárolt plüssnyúl pontos mását (a kendőjének a színe eltérhet). Ha valaki rendelkezik esetleg egy ilyennel, esetleg látta már valahol és tudna bővebb információt adni a hollétéről, kérem ne tartsa magába, hanem jelentse nekem! A nyomravezetői díjban megegyezünk, de nagyjából BÁRMIT megadnék érte:)

Történt ugyanis, hogy mióta a fent nevezett Nyúl húsvét környékén beköltözött a háztartásunkba, azóta másodszülött tündibündi gyermekünk nem óhajt létezni enélkül a nyúl nélkül, sem éjjel, sem nappal. Ebből kifolyólag állapota kezd eléggé leromlani, pedig kb. feleannyiszor van mosva, mint ahányszor a külseje megkívánná, csak ritkán tudom megkaparintani a tulajdonosától, télen pedig még nehezebb lesz az mostazonnal szárítás.

Megjegyzem, háztartásunkban fellelhető még néhány plüssnyúl, többféle méretben, színben, de azok nem mentek át a nyálazhatósági- és fülmorzsolgathatósági vizsgán, így száműzve lettek. Szóval másmilyen nyúl szóba sem jöhet, csak kizárólag ez!!!!!

SEGÍTSETEK!!!!

Porszívóbetyárok

Semmi nem változik, avagy az élet megint ismétli önmagát:)

Élmények

Matyi, a tékozló fiú hazatért, épen, egészségesen, és boldogan. Bár az, hogy attól volt boldog, hogy a Papáéknál lehetett, vagy attól, hogy hazajött, nem derült ki. Mindenesetre nagyon jól sikerült az első bevetés, mind Matyi részéről, mind a nagyszülők részéről. számomra pedig kiderült, hogy tudunk, lehet, és kell egymás nélkül léteznünk.

Túl sok részletet nem tudtam meg. Pláne, hogy Matyinál most a leggyakoribb válasz egy kérdésre, a Nemtudom, legyen a kérdés bármi.

De azért egy-egy elejtett szóból kiderült, hogy a Mami borsólevest főzött neki, meg husit, hogy meséltek valami mesét, amiben a néni fütyült a kecskének (????, fogalmam sincs mi ez...), hogy voltak boltba, és vettek kolbászt, hogy a néninek a lottózóban úgy köszönt hogy kezét csókolom (ezt Papától tudom).

Szóval jól érezte magát:) Olyannyira, hogy lehet, hogy a héten megint lesz rá lehetőség, hogy 1 napot ott töltsön, míg Apa dolgozik egy közeli városban, és már most be van sózva. És most már nekem sem lesz olyan nehéz, mint most volt:) És tagadhatatlanul nekem is jót tett egy kis távollét, hogy kicsit újraértékeljem a kapcsolatunkat, ami az utóbbi időben eléggé konfliktusokkal teli volt. Most egy kicsit jobban megy a hisztikezelés, a tolerancia, és ez mindannyiunknak jó.

A jövő hét pedig megint kánaán lesz Matyinak, mert jön Klári mama:)

Addig pedig kihasználjuk a jóidőt, és még az is lehet, hogy ma állatkertbe megyünk. Majd meglátjuk.

Elvan-elvagyunk

Tegnap délután, miután már olyannyira skizofrén állapotba kerültem, hogy séta közben figyelmeztettem magamat a villamossíneknél, hogy "óvatosan", majd felszedtem egy falevelet, és hangosan megjegyeztem, hogy milyen szép, (tényleg az volt), gondoltam itt az ideje hogy sutbadobjam az elhatározásomat, hogy nem hívom fel, és felhívtam. Remekül volt, épp hogy csak odavetett a telefonba egy puszit, és már ment is... Jó volt hallani, hogy nincs vele gond. Kicsit féltem, hogy előad egy-egy hisztit, de aztán magam is rájöttem, hogy ott ahol minden úgy van akkor Matyikirályfi mondja, ott aztán nincs miért hisztizni. Bezzeg itthon!!!!

Néha ugyan eszébe jutottunk, de leginkább Milánt emlegette:)

Milánnak is hiányzott, szerintem. Olyan kis gyámoltalan volt, és bár egy ideig élvezte, hogy szabadon tűzoltóautózhat, de aztán csak céltalanul bolyongott a lakásban, még a konyhába is kinézett. De szerintem neki is jót tett egy kis nyugi, mert fél 8kor már békésen aludt, ami nemigen szokott előfordulni, ha a megszokott felállásban vagyunk itthon. És mivel Matyinak kimaradt a déli alvása, mert nem sikerült elaludnia, így az ország másik felén már ő is fél 7kor bealudt, vacsi után, fürdés előtt, és húzta a lóbőrt ma reggel fél 7-ig:)

Ma már nekem is jobb kicsit. Amikor reggel a Dömötört kellett Milánnak énekelni már nem  gyűlt könny a szemembe a második sornál:) És ha az előnyös oldalát nézem, akkor hihetetlen energiák szabadultak fel bennem, mert tegnap még gyerekszoba ablakot is pucoltam,  és kiolvastam egy könyvet is amíg Milki a teraszon szunyókált délután. Szóval pihenésre is jut idő. Ma pedig már rendben van a konyha. Már csak a fürdőszoba van hátra. Meg sok játék Milánkával.

Érdekes, hogy mikor Matyival ketten voltunk akkor egész más volt, mint most, két gyerek után megint csak ketten lenni Milánnal. Most érzem, hogy 1 gyerekkel minden sokkal egyszerűbb, könnyebb, gyorsabb, mint kettővel. És mivel a szervezetem már két gyerekre van beállva, így 1-el tiszta nyaralás az élet, és tényleg mindenre van időm, megerőltetés nélkül.

Úgyhogy kiélvezzük még ezt a mai napot, ami csak a miénk Milkussal, estére pedig már itthon lesznek a Nagyok is:) Azért már nagyon várom ám őket:)

Szundifőnök:

1 gyerekes

Ma reggel 7 órától holnap estig kicsit újra az egy gyerekesek táborát erősítem, Matyi ugyanis Apával és a céges autóval, ami fontos, (pedig még típusra is ugyanolyan mint a miénk, Apa autója, de hát mégiscsak más), szóval így édeshármasban Apával és az autóval Szentesre mentek Papáékhoz. Néhány napja már beszéltük Matyival, hogy majd mi lesz, hogy majd ketten mennek Apával, és hogy majd szót kell fogadni, meg hogy az indulás napján korán kell majd kelni.

A korán keléssel nem volt semmi gond, sőt... fél 6 után picivel már ott nyüzsgött az ágyban, és a legfontosabb 2 dolog az volt, hogy mit vesz fel, (mert már tegnap megbeszéltük, hogy a nadrágszíjas farmerét majd csak ma veszi fel, nem pedig a játszótérre), a másik meg hogy van-e a céges autóban perec.

-És van céges autóban pejec? Van? Van?

-Majd teszünk bele.

Erre kipattan az ágyból, hogy na akkor öltözzünk!

Teljesen be volt zsongva:) Olyan aranyos volt, hogy szinte már sajnáltam, hogy én nem megyek velük. Na de rögtön bevillant a szemem elé egy nyugodt nap képe, nyugodt reggelivel, alvó Milánkával, elmaradt házimunkapótlásokkal, (pl. az Alpokot lassan megszégyenítő vasalnivaló felszámolása mind egy szálig), és relatív sok csönddel. És akkor már tudtam hogy jó lesz ez így.

Persze azért minden percben gondolok Rá. Hiszen először és mindezideáig utoljára akkor voltunk egymástól távol, mikor Milán született, idestova 9 és fél hónapja. Szóval eléggé részei vagyunk mi egymásnak, és Milán is érzi, hogy valami nem a megszokott módon halad, mert a reggeli öltözésnél pl. csak a SehallselátDömötör-re nyugodott meg, amit Matyi megnemunásig tud hallgatni, majd énekelni egész nap, hogy SoseláttaDömötör butavolt hatökör, és a reggelire várakozás közben pedig csak az Egyszer egy királyfi felelt meg, én pedig azt vettem észre, hogy úgy éneklem neki, mint ahogy Matyi szokta, a hihihihahaha-kat jó erősen megnyomom, és a Matyi által beleköltött szavakat is használom, pl. be kéne öltözni kocsisi (új) ruhába:)

Hiába no, akármilyen zajos, nyughatatlan, olykor szófogadatlan, mégiscsak hiányzik a kis büdös:)

Update 13.00.:

Kész vagyok a vasalással. Milán a második körét alussza éppen. Csönd van. (és hullaszag). Fura. Bármi van, mindig eszembe jut, hogy mit mondana erre Matyi, vagy épp mit csinálna, és amikor Milánnal mindentmegevőset (birkózás) játszottunk a nagyágyon, akkor már majdnem könny is csordult a szemembe, mert ezt a játékot Matyi is nagyon szereti, mi több ő az értelmi szerzője.

Nem vagyok normális... még fél napja sincs, hogy elment!!!

Másrészről pedig jó. Jó mert haladok a dolgommal. Jó, mert kicsit csakmiketten vagyunk Milánnal, jó mert már nagy szükségem volt egy kis nyugira. És jó, mert Matyinak egészen biztos jó dolga van a nagyszülőknél, és neki is jó egy kicsit távol lenni tőlem, tőlünk, hogy egy kicsit megint csak az övé legyen minden figyelem.

És eddig még nem hívtak hogy haza akarna jönni :)))

Sünhegyek

A nyulak mellett nagy kedvencek még mostanában nálunk a sünök. A rajongás valahol ott kezdődött, amikor elkezdtünk, elkezdtem  gesztenyéből bábukat gyártani. Hamar kiderült, hogy ez inkább nekem elfoglaltság, mintsem Matyinak, mert egyedül nem tudja a pálcikát beleszúrni a gesztenyébe. Aztán azt találtam ki, hogy előre gyártok neki egy csomó lyukat egy jó nagy gesztenyébe, és akkor már tud egyedül is sünit csinálni. Na innentől kezdve aztán minden sünis lett.

Van sünink gesztenyéből, több is:) meg persze a mindenhol ránkmosolygó gesztenyebabák:)

Van sünink gyurmából, egy különös Matyi által kitalált és legyártott tüskés szörny társaságában:

Aztán persze van tenyérfestős sünink:

És ezzel párhuzamosan pedig hallgatjuk és meséljük Sün Balázs történetét, aki Matyinak csak Süngajázs:

A mi őszi nyuszink

A 21.század Bartos Erikáját szerintem egy kisgyerekes szülőnek sem kell bemutatni. Nekünk is van tőle a Annapetigergőnk, bevallom én nem igazán szeretem, idegesít a szereplők nevének folyamatos ismételgetése, de ha Matyi kedve úgy hozza, akkor szoktunk belőle olvasni. Matyinál pedig nem alakult még ki az egy-egy könyvhöz való ragaszkodás, ha olvasni/olvastatni támad kedve, akkor akár 100szor is képes ugyanazt elmondatni velem.

Na de vissza... sokkal inkább kedvelem és szeretem a verseskönyvét, amit viszont gyakran előveszünk. A sok kedvenc vers között természetesen ott van a nyuszis is. Én már régesrégen várom a levélhullató őszt, és terveztem, hogy majd mi is csinálunk egy ilyen nyuszit.

Hát az ősz  eljött, és mi lelkesen gyűjtöttük is a leveleket, majd préseltük őket, majd válogattuk,  Matyi lelkesen ragasztózott mindent, és végül elkészült a mi őszi nyuszink.

Update:

Matyi időközben elkészítette a saját nyusziját is, teljesen egyedül, mindennemű segítség nélkül. Íme: (szerintem ez egy fekvő nyúl:))

Négykézlábasok

Mégiscsak hasonlítanak rám a fiúk:)))

Éhenkórászok

Avagy ki tud legalább 10 dolgot felsorolni azok közül, amit a hűtőben tartunk? Na jó, ez csak költői kérdés. De csak azért mert a nyertesnek nem tudnék értékes nyereményekkel szolgálni:)