10 hónap, kicsit másképp

10 hónapos. Hihetetlen! Már igazi nagyfiú. Olyan sok mindent írhatnék, hogy milyen okos, milyen ügyes (a legkisebbik ugrifüles), de valahogy most nem jönnek a szavak. Minden képesség és tudás eltörpül amellett, ami a legfontosabb, hogy egészséges. Hogy itt sertepertél a székem körül, és lerámol mindent ami csak a keze ügyébe kerül, mert megteheti, mert egészséges. Megállás nélkül fecseg, baba, dej-dej, apppa, ana, és még egy csomó mindent. Megteheti, mert egészséges. 

Napok óta csak Botondra tudok gondolni, aki még csak 7 hónapos, és egy szörnyű kórral küzd. Bármelyikünkkel megtörténhetne. Imádkozom érte. És imáim végén hálát adok az égnek, hgoy nem velünk történik mindez. 

Nehezen tudtam elaludni. Csak feküdtem az ágyban, néztem a plafont. Aztán Máté kiságya mellé kuporodtam és hallgattam ahogy szuszog. Békésen, nyugalomban. És imádkoztam. Hogy Ők is átélhessék még ezt. Hogy Ők is hallgathassák kisfiuk nevetését, sírását, szuszogását. 

Nem ismerem Őket. Személyesen nem. De mégis ismerősként gondolok Rájuk, hisz naponta velem vannak, olvasom kalandjaikat, örömeiket, és most bánataikat. Ha örültek, velük örültem, és most velük együtt sírok. 

Nem értem a világot, hogy történhet ilyen! Nem vagyok igazi hívő ember. Olyan vagyok mint olyan sok ember rajtam kívül, csak bajban fordulok  Isten felé, és könyörgök jóságáért! Remélem azért így is meghallgat! Remélem! 

 

És itt az én 10 hónaposom:

 

Szorult gyomorral

Szerdán megyek nőgyógyászhoz. A 6. hetes kontroll óta először. Pedig félévente kéne járnom, de nem eddig nem jutottam el. Egyszerűen nem tudom Mátét kire bízni. De még csak 2 hónapos csúszásban vagyok, talán nem harapja le a fejemet a doktorbácsi. 

Régóta rendszeres és sűrű vendége vagyok a nőgyógyászati rendelőnek, mégis mindig görcsbe rándul a gyomrom, amikor oda kell mennem. Most is így van, már három napja teljesen para vagyok. És ilyenkor elkezdek beképzelni magamnak mindenfélét, persze csupa rosszat, hogy miket mondhat majd az orvos, és felkészítem magamat, hogy ne érjen váratlanul. 

Most épp azt vettem a fejembe, aminek azért van némi valóságalapja, de mégiscsak túlzás előre beképzelni, hogy azt fogja mondani az orvos, hogy nem lehet több gyerekünk, legalábbis nem ajánl egy újabb terhességet. Nem tudom, miért gondolom ezt, nyilván az is benne van, hogy az elsőre is egy nagy kérdőjellel vártunk, aztán végülis probléma nélkül lezajlott minden, kivéve a legvégén a császármetszést, de az már tényleg nem érdekelt, hisz kezdetektől benne volt a pakliban. Miután a hasam kívül belül egy szita, a másodiknak eleve császárral futunk neki, valószínű programozottan, nem adva meg az esélyt a korábbi varrataimnak a szétnyílásra. Erről már beszéltünk korábban. 

Most mégis elfogott a félelem, hogy  valamit nem fog rendben találni.

Persze próbálom nyugatatni magam, és Feri is mondja, hogy előre ne parázzak már annyit. És igaza van, nem kéne. És abban is igaza van, hgoy így hogy már van egy Matyikánk, ha esetleg mégsem lehetne második, könnyebben elviselnénk. De hát mégis, na....

Ja és még rákszűrés is lesz, de ezzel már tényleg nem foglalkozom. 

Jó lenne már kifelé jönni a rendelőből holnap este!

Nem tétlenkedtünk

Ma Feri a kertben dolgozgatott és régi tervét váltotta valóra, mégpedig, hogy körbekeríti a virágágyásokat és letakarja fakéreggel. Itt kaptak helyet a krizantémok, amiket tavalyi helyükön megettek a csigák, és a levendulák. Szerintem nagyon szép lett, és még szebb lesz, ha majd még jobban kinyílnak a virágok.

 

Én eközben a konyhában tettem-vettem, és ez lett belőle, kacsasült, párolt káposztával és tepsis burgonyával.

 

Máté pedig eközben hol a szobában, hol a konyhában játszott, és rendetlenséget csinált. Így mindenki kivette a részét a napból.

Normafánál

Kihasználva a jó időt, a hétvégét, és azt hogy nem volt semmisürgős, fontos dolgunk nyakunkba vettük a várost, és kimentünk a Normafához.  Régebben, Máté előtt viszonylag sűrűn jártunk ide, meg a környékre sétálgatni, túrázgatni. Most viszont már régen nem voltunk, utoljára tavaly télen, amikor Máté még pocakban volt, és a kirándulásunk egyik célja az volt, hogy mielőtt megszületik Manó és szobafogságra leszek ítélve még lássak havat, másrészt, hátha a kis sétától majd elindul kifelé, mert már nagyon türelmetlen voltam. Szóval ekkor voltunk itt utoljára, nagy hó volt, és kisgyerekes családok babakocsit tologattak, vagy a totyogósokkal szánkóztak, síeltek, mi pedig csak néztük őket,  és tudtuk, legközelebb már mi is hárman jövünk ide. Ez a legközelebb ma jött el.

Nagyon jó volt kicsit a városból kimozdulni. Szó, mi szó, Mátéval azért nem járunk be olyan nagy területeket, hogy minden nap nyújtson valami újat, a környező utcákat már az utolsó porszemig ismerem, a kutyák már ismerősként köszöntenek, ránk pillantva már csak unottan morognak, nem ugatnak. Szóval néha-néha jó azért messzebbre merészkedni, még ha az a messzi, nincs is olyan messzi.

Ahogy vártam, a táj most is nagyon szép volt, imádom a sárguló faleveleket, a fák minden színben pompázó fogyó koronáját. szeretem a falevelek ropogását a talpam alatt, a szép gesztenyéket , makkokat, szóval az egész őszt. Ilyenkor olyan színes a természet.

Sétálgattunk, nézelődtünk, Máténak is tetszett az újdonság, mert a szokásosnál tovább bírta a babakocsiban. Aztán mikor kikéredzkedett, akkor aztán volt kurjongatás :) Nagyon aranyos volt. Aztán letelepedtünk egy plédre, ettünk rétest, Máté felfedezte a világot, aztán mikor már nagyon fáradt volt hazaindultunk.

Állítólag jövő vasárnapig marad a jó idő, jó lenne a jövő héten is beiktatni egy kis kiruccanást.

És néhány kép ami ma készült:

Babapiskótázik:

Apa nyakában virgonckodik:

Piknik:

Őszi színek:

Együtt:

Fintorog:

Az elmúlt hét képekben

Tesómmal:

Unokatesómmal:


Ez a nyelvnyújtogatás az új divat mostanában:


Sétára készen: 

A világító-zenélő telefon maga a csoda:


Egy kedves barátnőm meglátogatott bennünket:


Balerináskodik a teraszon:

Mögöttünk a hétvége

Olyan, de olyan rövidek a hétvégék. És olyan , de olyan sok mindent szeretnék, kéne, lenne muszáj csinálni. Jó volt, hogy pénteken nem volt Feri dolgozni, így kicsit előrébb jutottunk háztartásügyileg, és egy kis pihire is volt idő. Szombaton elintéztük a bevásárlást, de mérges voltam, mert egy csomó mindent nem tudtam megvenni, amit akartam, mert egyszerűen nem volt. CSak kifelé jövet jutott eszembe, hogy na ja hónap eleje van, fizetésosztás, segélyosztás, meg mit tudom én, szóval ezért volt a tömeg, és az üres polcok. Szerencsére Máté viszonylag jól viselte, most már mindig a bevásárlókocsiban utazik, és onnan mindig szebb a világ, mint a babakocsiból. Felavattuk az új autóülést, nagyon szuper volt, csak még szoknom kell, hogy fordítva kell beletenni a gyereket, nehogy véletlenül arccal az ülés felé kössem be. De Máténak nagyon tetszett az újdonság, és szerintem kényelmes is volt neki, mert némi nézelődés után békésen elaludt. 

Vasárnap meglátogattak minket, de legfőképp Mátét a szentesi nagyszülők.  Máté jó fej volt, szerintem most már kezdi a kis buksijában helyre tenni az embereket, és már emlékszik a ritkábban látott rokonokra is. Meglepetésként Máté kapott egy névnapi tortát Júlia nénitől, (mert azóta még nem találkoztunk személyesen) ami csak este derült ki hogy névnapi, mert akkor bontottuk ki teljesen a csomagolásból. Bár Máté még nem ehet ilyen tortát, de megörökítettük az örömét. 

Aztán délután jött tesóm meg unokatesóm, itt lesznek most pár napig, Feri meg Milánóban.  Úgyhogy most három férfiemberrel vagyok összezárva, Feri szerint ez jó lecke, milyen egy nagy család, két felnőtt férfiemberrel. Lehet rájuk főzni, az biztos. 

Máté most megint láztalan, két éjjel volt láza, azóta semmi. Viszont már érzem a fogacskáját, hogy csikar, szerintem ez volt a gond. Nem tudom, hogy mi lehet az oka, hogy ezek a felső fogak ilyen nehezen akarnak felszínre bújni. Az alsó kettő olyan könnyen kijött neki, ezekkel meg már olyan régen küzd. Jó lenne most pár nap nyugi, remélem megadatik. Az éjszakánk most egészen jó volt, mondjuk 1-ig kicsit nyűglödött Manó, (nem tudom az okát), de aztán mélyen elaludt, mert nem ébredt csak 6kor, evett, aztán csak 8kor keltünk fel. Reggeli után fél 10kor visszaaludt, és még minidg alszik. Én meg várom hogy felébredjen, mert van egy csomó zajos dolgom, amihez eddig nem tudok hozzáfogni, míg Ő alszik.

Fogas kérdések

Máté ugyan még nem bővelkedik fogakban, egészen pontosan két egész és egy fél foga van, de mikor még nem volt neki egy sem, már akkor érlelődött bennem  a kérdés, mikortól kell és legfőképpen hogyan fogmosásra szoktatni egy pici gyereket.  Nálunk a fogmosásnak rituáléja van, de inkább csak Ferinél, aki mániákus fogmosó. Meg is van az eredménye. 

Aztán a múltkor rákérdeztem a védőnéninél mit tegyek, mert hát mégiscsak van két foga a gyermeknek,lehet, hogy nem is lesz több, legalább ezt a kettőt óvjuk meg a romlástól.  Azt mondta, hogy vegyek amolyan gumifogkefét, aminek nincs sörtéje, és ezt adjam oda neki,a legjobb, ha mindig fürdés közben kapja meg, mert így össze tudja majd kapcsolni a dolgokat. Ez külön jó lesz neki, mert ez állítólag (én már semmiben nem hiszek) segíti a fogak kibújását is. Fogkrém még nem kell, mert azt úgyis csak megeszi, és az meg nagyon nem jó, mert mindenféle bajt okoz. (Bár emlékszem én, hogy tubusszámra nyomtuk magunkba öcsémmel a Gabit, és a Hófehérkét, és már akkor is azt mondták hogy betegek leszünk tőle, de mi rá se hederítettünk, ettük tovább. Persze tudom én, hogy ez nem jó, és ma már felnőtt fejjel nem is eszem a fogkrémet én sem.) Szóval nem kell neki se sörte, se fogkrém, meg hát ugye még köpni sem tud. 

Ezt a csodafogkefét ma végre sikerült beszerezni, mert ahol eddig kerestem ott nem volt, ahol pedig volt, ott meg csak ma voltunk először azóta.  Máté azóta bőszen rágja, mert megkaparintotta a szatyorból, és nem engedte el, hiába mondtam neki, hogy majd fürdéskor megkapja, szóval megszerezte és rágja, csikorgatja, láthatóan tetszik neki az újdonság, és végre valami amit legálisan a szájába vehet, és nem szólnak rá, hogy "ne vedd a szádba" . De egyelőre mind a két végét rágja, felváltva, még nem döntötte el, melyik a jobb. Remélem tényleg segít a fogzásban! Jó lenne holnap reggel egy komplett fogsorral ébredni!

 

Félszemmel oldalvást pillantva látom, hogy Máté a gumifogkeféjét épp a virágföldbe tunkolja, azt hiszem eljött az ideje, hogy közbelépjek.

Autósülés

Mivel Máté délelőtt teljesen tünetmentes volt, és mivel Feri ma délután itthon volt, kaptunk az alkalmon, és elmentünk hogy elköltsünk egy csomó pénzt, mégpedig autósülésre. Ugyan az eddigi hivatalosan 9 kg-ig jó, és attól Máté még 1 kilónyira van, viszont a hossza miatt már igencsak szükséges volt a csere. Mondanom sem kell, hgoy a lehetőségek kimeríthetetlenek,egy a fontos, hogy az ember tömött pénztárcával érkezzen. Még szerencse, hogy a múltkor sikerült Mátéval kipróbáltatni és nekem is szemügyre venni a barátnőmék új ülését, és nagyon tetszett. Máté is kényelmesen belefészkelte magát, és ők is nagyon dícsérték. Szóval megnéztem a neten, meg még egy pár másikat, ami hasonló árkategóriába tartozik, és mivel nem igazán értettem, hogy mitől jobb egyik a másiknál, így úgy gondoltam hogy erről már hallottunk jókat, akkor miért ne választánánk ezt. Közben persze teljesen beleszerelmesedtem. És ma végre megvettük ŐT. Még nem szereltük be, de már nagyon várom, hogy holnap felavassuk és vele menjünk a hétvégi bevásárlásra. 

Mi volt ez?

Tegnap, mikor a délutáni alvásából felébredt, meleg volt a buksija.38.3-at mértem. A lázcsillapító kúpokat a múltkor otthonfelejtettük anyunál.  A doktornénivel írattam fel másikat, de még nem váltottuk ki. Tegnapig. Szerencsére 19-ig nyitva van a sarki gyógyszertár, így háromnegyed 7-kor még nem voltnagyon késő elszalajtani oda Ferit. Éjszaka viszonylag nyugodtan aludt, én kb. óránként felébredtem és megnéztem a homlokát meleg-e, nem volt az. Ébredés óta kétszer mértem a lázát, de semmi. Kérdem én, mi volt ez a tegnap este? A doktornő ma 8-10-ig rendelt. De mivel nem volt reggel semmi baja, és egyébként is reggeli után újra elaludt, nem mentünk el. Persze megint hétvégére betegszik meg, mint minden normális gyerek. Emlékszem anno, mi is a tesómmal állandó vendégek voltunk az ügyeleten. Szóval találgatok, esetleg megfázhatott, és amiatt. Néha ugyan tüsszög néhányat, de nem folyik az orra, meg semmi komoly megfázós tünetet nem észleltem. Meg hát ugye lehet a foga miatt is, mert hát ugye minden bajnak a fogak az okozói. Nem tudom, de most kutya baja, kíváncsian várom, mit hoz a hétvége. 

Régi-új szokás

Mikor Máté még nagyon picike volt, olyan 2-3-4 hónapos, már nem emlékszem pontosan, minden délután 4-5 óra körül még elvonult aludni egy nagyot. Kezdő anyaként a lelkesedésem nagyobb volt, mint a fáradtságom, így az így kapott szabadidőt én tévézéssel vagy olvasással töltöttem el. Aztán Máté nőtt, és az alvási szokásai már sokadszorra változtak meg ezideáig mindig csak a nemalvás felé, röpke pihenőket beiktatva napközben, amik semmire sem elegendők. De most kb. egy hete újra hódolni kezdett régi szenvedélyének, a délutáni alvásnak.És lehúz majdnem 1 órát. És most, hogy már nem vagyok annyira kezdő anyuka, és már a fáradságom sokszor nagyobb, mint a lelkesedésem, különösen néhány fogzásoséjszaka után, jól esik odabújni mellé az ágyba, ésbecsukni a szemem, ha nem is sokat, de egy kicsit. 

Így töltődünk fel estére, hogy mosolygósan, vidáman várjuk haza Apát, készítsük a vacsorát, ésatöbbi... ésatöbbi.