Doktornéninél

Ma voltunk a féléves viziten. Okosan a legutóbb a rendelés végére kértem időpontot, így szinte nem is kellett várni, igaz 5 percet mi is késtünk, mert Máté persze ilyenkor alszik mint a bunda, és nem volt szívem felébreszteni, csak az utolsó utáni pillanatban. Matyi 7050g, és 66 cm. Súlyban nem gyarapodott olyan sokat, de ezt én a hatalmas mozgásigényének tudom be, viszont nő mint a répa, 6 cm-t nőtt másfél hónap alatt.

Volt a rendelőben egy igen-igen pici baba, bántás nélkül mondom, tényleg akkora volt mint egy kismacska, gondolom koraszülött volt, de nem tudtam meg többet, mert ők akkor mentek be, amikor mi érkeztünk, és utánuk mi jöttünk. De a kiszűrődött szavakból úgy tűnt minden rendben volt vele.

Matyi megint hős volt, valamiért nagyon szimpi neki a doktornéni, mert mindig mosolyog rá, most meg még fecsegtek is, nem is akart hazajönni.

Aztán bementünk még boltba, aztán pedig hintáztunk egy kicsit. Matyi már nagyon vakmerősködött, elengedett kézzel akart hintázni, persze nem hagytam, de egyre nagyobb sebességet követel. Szinte már lobog a haja:)

Krumplipüré újra

Eltelt egy hét, ezért gondoltam újra megpróbálom Mátéba varázsolni a krumplipürét. Most sokkal-sokkal hígabbra csináltam, mint a múltkor, szinte teljesen folyósra. És csodák csodája, Máté evett belőle. Na nem olyan eget rengető mennyiséget, szerintem pár kiskanálnyi lehetett összesen, de nem öklendezett, csak fintorgott, de hősisen ette. Aztán mikor már nagyon húzta az orrát, akkor nem kínoztam tovább, első körben ennek is nagyon örültem, (az élet apró örömei). Kíváncsi vagyok, ma mit fog hozzá szólni. Holnap jön a védőnéni, és megbeszéljük, hogyan haladjunk tovább.

Nem tudom, mi lesz a mai napunkkal, mert zuhog az eső, pedig könyvtárba készültem, de lehet, hogy nem lesz belőle semmi. Hátha délutánra kicsit jobb lesz az idő.

Így tisztességes

A múltkor arról írtam, hogy egyedül érzem magam a bajban, és nem sok segítséget kapok. Úgy tisztességes, ha azt is leírom, hogy ez mostanában másképp van. Hogy mi segített, nem tudom. De egy ideje már sokkal több segítséget kapok Feritől, mint korábban. Éjjel is sokszor visszaaltatja Mátét, nappal játszanak, megeteti gyümölccsel. Remélem ez most már nem fog újra rosszra fordulni. Bár most Feri kéthetente Milánóban van, most is, szóval sokat kell nélkülöznünk az apai törődést.

Baleset

Történt egy kis baleset. Na nem olyan vészes, mint ahogy kinéz, egyszerűen csak kispriccelt az üvegből a meggylé, és mivel kedves apuka nem bírta kivárni, hogy Mátéval befejezzük a tízórait, így Ő is kapott belőle jócskán, meg a fél konyha. Volt mit mosni és takarítani. 

De Matyi láthatóan élvezte az alkalmi vérfürdőt.

Fél év

Fél év nagy idő, mégis olyan gyorsan eltelt, hogy szinte észre sem vettem. Emlékszem, amikor még kislány voltam, olyan általános iskolás korú, akkor olyan hosszú volt egy év. aztán ahogy nőttem az évek is egyre rövidebbek lettek, és egyre gyorsabban jött el a következő születésnapom, ma meg már rohan az idő. Nemrég még csak itt volt a pocakomban ez a kis örökmozgó, és csak találgattuk, hogy vajon hogy fog majd kinézni, kire fog hasonlítani, milyen lesz. Csak reméltem, hogy olyan buksija lesz, mint az apukájának, hogy kis formás testű lesz és még egy csomó mindent. Aztán megszületett és még akkor is olyan hihetetlen volt, hgoy itt van velünk, most már sokáig itt is marad, és Ő a mi kisfiunk. Ez alatt a fél év alatt együtt nőttünk, együtt okosodtunk, Ő egy igazi kisfiúvá vált, én remélem anyává. Azelőtt nem sok kisgyerekkel volt dolgom, és el sem tudtam képzelni, hogy milyen egy féléves, mások gyerekei mindig olyan picikék voltak, de most már látom a különbséget.

Az elmúlt egy hónapban hihetlen fejlődesen ment keresztül, szinte egyik napról a másikra. a legnagyobb ugrás, hogy már egész jól ücsörög, bár egyedül még nem tudja magát felhúzni, csak akkor ha félülésben van a babakocsiban vagy a fotelében, de már nagyon erőlködik. De nem elégszik meg ennyivel, Ő már állni akar, amikor felhúzom ülésbe mindig befeszíti a lábát, és így ácsorog, én fogom hátulról, vagy előlről, és nagyon élvezi, hogy nem csak a füldről szemlélheti a világot. Egyébként én magam is jobban élvezem ezt az új korszakot, sokkal könnyebb vele bánni így hogy tudja magát szépen tartani, mint akkor amikor három kéz sem lett volna elég semmire. Szóval pörög-forog, nem nagyon van megálás, mindent meg akar nézni, meg akar kóstolni, szét akar szedni, semmi sincs biztonságban, pedig ez még csak a kezdet. A távirányító az örök álom, amit mindig akar, de sosem kaphat meg, ezért bármire képes lenne, még szaladni is.

Aztán: Nagy móka a nyakban utazás, ilyenkor mindig fülig ér a szája, nagyokat kacag, és ha nem vagyunk elég szemfülesek, akkor sitty-sutty levadászik egy két falevelet a fákról, alaposan megszemléli, és meg is kóstolja őket.

Új felfedezés a hinta, bár még csak kétszer voltunk a téren, mert mindig rossz az idő, úgyhogy még csak barátkozik vele, de irtó aranyos, ahogy a hintában ülve szemléli a világot.

Nagyon bejön neki a tükör. Rámnevet a tükörből, és már barátkozik azzal a másik kisfiúval is, még nem tudja hogy Ő van ott,de meg akarja nyalni és ezt én a barátság jelének veszem, de engem már felismer, de nem érti, hogy kerülök oda, és csak néz, hol a tükörbe, hol rám, és nevet.

Fürdés közben már bátran ücsörög, és rákapott a pancsolásra, két kézzel csapkodja a vizet, mi meg nagyokat nevetünk, mert annyira élvezi.

Aztán a két mumus a végén: A fogak. Még egy sincs. egy jó hét után általában egy nyűgös következik, (ezek sajnos arra a hétre esnek, amikor Feri Milánóban van) de egyelőre semmi.

A másik a zöldségek. Egyedül a sütőtököt hajlandó megenni, semmi más zöldséget,azt sem olyan kitörő örömmel, mint a gyümölcsöket, de legalább megeszi. Ezen a téren van még mit fejlődni. De hát nem vagyunk lekésve semmiről.

Pontos méreteket kedden kapok, akkor megyünk dokinénihez, aki megméri mekkorára nőtt az én kis Manóm, de házi becslésem alapján szerintem olyan 65 cm, és olyan 7 kg körül lehet.

Görög étteremben

Házassági évfordulónkat és Matyi feledik születésnapját egybekötve a mai ebédünket a görög étteremben töltöttük el, megemlékezvén ezáltal mint minden évben a gyönyörűséges nászutunkról. A kaja finom volt , mint mindig, bár a hangulat így Matyival azért már egész más volt, mint korábban. Utána még sétáltunk a Jókai téren, ami az egyik kedvenc helyem a városban, mégha nem is ülünk be sehová, de jó ücsörögni egy padon és nézni a nyüzsgést, keresni híres embereket. Aztán a Nagymező utcán mentünk vissza a kocsihoz. A kertvárosi nyugi után nagyon élveztem a belvárosi légkört. Így szeretem, de lakni már nem laknék ott.

Rövid(ebb)en

Csodaszerek ide vagy oda, a hajhullásom nem állt meg, sőt..., komolyan kezdtem aggódni. De egyébként is rámfért már egy kis frizurafrissítés. Így aztán tegnap, míg a fiúk bevásároltak a sparban, én beültem a fodrászhoz. Pont jó volt, mert egyszerre végeztünk. Épp rájukcsörögtem, hgoy hol járnak, amikor éktelen üvöltést hallottam a pénztársor legvégéről. Azonnal tudtam, hogy ez csak az én Matyim lehet, senki más, ezer közül megismerem a hangját, sajnos hallom eleget. Rohantam is, és igen ők voltak. De csak a fizetésnél kezdett el sírni azt mondta Feri. Ebből látszik, hogy az én gyerekem, a pénztárnál néha én is szívesen sírnék, amikor meglátom a végösszeget. Biztos Őt is ez keserítette el:) Ja, és úgy nézett rám mint aki még sosem látott. Aztán megbarátkozott az új anyukájával, és a leengedett hajammal azóta is elvarázsolom.

 

Találós kérdés: Vajon melyikünknek van új frizurája?

 

Szentesen vagyunk

Nos itt vagyunk, tegnap Feri visszament, most már Milánóban van. Persze Máté nyűgösködik, nem az ittlét miatt, hanem a buta idő miatt. Sosem szereti, amikor nem tudja az időjárás eldönteni, hogy mit akar. Én sem szeretem. A legrosszabb ilyenkor, hogy nem tudom igazán jól öltöztetni, mert rövidben hűvös van, hosszúban meg meleg, próbálom az alul hosszú, felül rövid kombinációt, de szirintem melege van. Most elaludt hála istennek:)

A legnagyobb hír, amit tudok mondani, hogy már igazi négykézláb állásban időzött tegnap egész huzamos ideig. Elindulni még nem tud így, de hintáztatja a popsiját, nagyon aranyos.

Eb, Sztk

Nem vagyok nagy focidrukker, kedvenc csapatom sincs, de az EB-t, VB-t azért nem hagyom ki. Minden évben be is nevezek a céges tippversenybe. És a hozzánemértésemnek mindig megvan a gyümölcse, tavaly pl. holtversenyben első lettem. Idén sem állok rosszul, egyelőre még az első vagyok, de ha még egyszer így kibabrálnak velem, mint tegnap este a németek, aztán meg az a 11-es, hát irtó mérges voltam. De még nincs veszve semmi.

Más. Ferinek van egy csomó bőrgyógyászati nyavajája, allergia, szemölcsök, most valami ekcémaszerűség a kezén, ezért ma szabit vett ki, hogy elmenjen a bőrgyógyászhoz, amolyan kontrollra. Mindig magánrendelésen volt eddig, de most gondolta kipróbálja az ingyenes sztk-t. Én meg mondtam, vele megyek, mert van nekem is egy réges régi anyajegyem, ami az utóbbi időben mintha nőni kezdett volna, és találtam egy újsütetűt a hátamon, és gondoltam nem árt az, ha látja egy orvos. Nem vagyok jó véleménnyel a magyar egészségügyről. Majdhogynem rossz véleménnyel vagyok, és ezen sajnos a mai nap sem sikerült változtatni. Azt, hogy kb. másfél órát vártunk, már nem is említem. Aztán egyszer kiszólt egy hölgy, hogy "mi ez a jókedv", mert páran elkezdtünk beszélgetni, és poénkodtunk. Aztán nagy nehezen sorra kerültünk. Amikor bementem, a doktornő épp akkor akarta felhívni a kedves édesanyját telefonon. Még szerencse, hogy nem sikerült, mert azt hiszem nem álltam volna meg szó nélkül. Még mielőtt megmutattam volna az anyajegyeimet, már akkor húzta a száját, és majdhogynem lecseszett, hogy ilyen apró- cseprő dolog miatt hogy merem én őt feltartani, és különben is neki az anyával megbeszélt randija van, és késésben van. Hát b....a +. Egyszóval nem hogy megnyugtatott volna, de még le is kezelt, flegma volt és bunkó. Egyáltalán nem úgy viselkedett, ahogy azt egy orvostól elvárnám. Úgyhogy maradok a magánrendelés mellett, igaz, hogy drága, de legalább törődnek velem, meghallgatják a problémámat, és még igyekeznek is megoldani azokat. És csak remélem, hgoy egyszer mi is eljutunk egy magasabb szintre. Csak ilyenkor mindig k...a mérges vagyok, hogy akkor miért fizetem a tb-t, ha nem kapok azért a pénzért semmit cserébe. Hú de mérges vagyok, abba is hagyom!

Máté hintázik

Tegnap délután újra eljutottunk a játszótérre, ezúttal fényképezt is vittünk, és megörökítettük Matyi (majdnem) első hintázását. Íme: