5 hónapos

Egy kacagó 5 hónapos:

Elérkeztünk az 5dik hónaphoz. Gyorsan, gyorsabban, mint gondoltam volna. Máté most már igazi kisfiú, rakoncátlan, minden rosszaságra vevő. Már igazi dögönyözős, jókat lehet vele hancúrozni, de igényli is a törődést. A szókincse egyre csak bővül, a gá-gő-gi-go, geö, hegő szókezdeményeket igen változatosan használja, össze is kapcsolja őket. Figyelme az ismeretlen dolgok iránt töretlen, mindent megszemlél, mindenre rácsodálkozik, ami a keze ügyébe kerül, azt alaposan megvizsgálja, egyik kezéből a másikba teszi, megrázogatja, majd ha mindezzel végzett a szájába veszi. Az ujjszopást már mesterfokon űzi, most általában csak két ujjal nyomja, de azt úgy teszi a szájába, hogy a tenyere felfelé néz. Hogy ez neki miért kényelmes, nem tudom. Fogacskákkal még nem büszkélkedhetünk, de hát korai is lenne az még, egyelőre csak nyáladzik, egy kölyökkutya is megirigyelhetné azt a nyálmennyiséget, amit naponta kicsorgat. Az elmúlt egy hónp alatt hihetetlen sokat fejlődött a kommunikációja, őrültem figyel, ha beszélek hozzá, még válaszol is a maga kis szókincsével, mosolyog, vigyorog, kacag, huncutkodik.

Az idegenekkel először bizalmatlan, kérdőn néz rám, hogy na most mi legyen, jobb esetben nem fakad sírva, de aztán nem kell sok idő, és már mehet is a hancúr. Ilyenkor keze-lába egyszerre jár, fut, kapálódzik.

A hónap nagy lépése a hasra fordulás, most már ha kell, ha nem hasra fordul, persze aztán nyávog, ha nem jó úgy neki, mert valahogy azt még nem találta ki, hogy ha nem kényelmes, akkor forduljon vissza, pedig hasról hátra már régóta megy a fordulás. Olkor körbeforogja az egész szobát, megmássza a széklábat, összeszedi a szöszöket a szőnyegről. Rém mulatságos.

Hamarosan szerintem fel is fog ülni, mert annyira húzza fel megát, és ha segítek neki felülni, akkor már úgy is marad egy darabig, egy kicsit előredőlve még, de hát mégiscsak ülés ez. A kúszás még nem akar neki összejönni, mert a fejével nem tud mit kezdeni, csak húzza fel a fenekét, de a kezét nem teszi előre, így leginkább orra bukik.

A legjobb hely a világon még mindig anya karjaiban van, ilyenkor nagyon aranyos, a fejét a vállalmra hajtja, a nyakaba szuszog, a pici kezével pedig ölel.

Ezek a kedvenc pillanataim!

Időjárás

Ez a délelőtt hőség van, délután szélvihar és esik az eső, ez nem nagyon bejövős Máténak. Délelőtt mindig mosolygós és aranyos, délutánra meg csa a hiszti a hiszti. Persze mindig séta közben éri utól, mert kb. a séta felénél kezd el elromlani az idő, függetlenül attól, hogy mikor indulunk. Sajnos nem nagyon mondanak változást a hétre. Ferinek meg nagy szerencséje van, hogy pont egy ilyen nyűgös időszakban nincs itt. A nyűglődéshez még pluszban jön a fogzás miatti rosszkedv. Pár napja újra elkezdte az egész kezét a szájába tömni, de van amikor az sem segít, ilyenkor végigpróbáljuk az összes játékot, hátha valamelyik jó neki, kevés sikerrel. Ráadásul minden csupa nyál. Az éjszakáinkról már nem is írok semmit. (sírás, sírás, sírás) De szerintem még mindig nem lesz ebből fog, lesz még következő felvonás is.

Reggel a kertben

Feri Milánóban van, tegnap ment, pénteken jön. Így rám maradt a locsolás, ami nálunk minidg Feri dolga, én csak gyönyörködöm a végeredményben. Alapvetően csak a teraszon locsolunk, és a kertben a kis facsemetéket. Alapos kiképzést kaptam, mit hogyan, hányszor, így reggel nekivágtam a felkelő nappal megvilágított kertnek. Gyönyörő volt, kellemes meleg, kicsit nedves fű. Én mezítláb, papucsban, éreztem, ahogy a selymes nedves fű simogatja a lábamat. Nagyon jó érzés volt, igazi feltöltő erejű így korán reggel. (Máté már fél 5 kor nem nagyon akart tovább aludni, de 6 ig valahogy még sikerült ágyban tartanom) Nyílik a pünkösdi rózsa és a sima rózsa, és bimbóznak a muskátlik. Kát nap múlva kell legközelebb locsolnom, de azt hiszem holnap is teszek egy kört.

Szoptatás

Van egy hatalmas fotelem. Amitől korábban meg akartam szabadulni, mert nem illett a lakásban kialakított színvilághoz. Még az előző lakásból maradt meg. Aztán mikor Mátét hazahoztuk rájöttem, hogy igen kényelmes benne szoptatni, mert meg tudom támasztani a könyökömet, így kényelmesen tudom tartani az éhes kismanómat, és a vágott hasammal is viszonylag egyszerűen ki tudok belőle kecmeregni. Ez a fotel volt több hónapig a fő megtalálási helyem a lakásban, mivel Matyi igencsak cicifüggő volt/van, és stresszevő, szóval sok időt töltöttünk mi itt el kettecskén. Aztán az én kismanóm nőtt, nőtt, erősödött, és kinőttük a fotelt. Már nem olyan jó benne a szoptatás, mert Matyi megtámasztja a lábát a karfán és evés közben rugózgat, mintha rögtön le is akarná dolgozni a bevitt kalóriát. Ez neki gondolom jó, nekem kevésbé, mert néhány erőteljesebb rugózáskor csillagokat tudok látni. Így küszködtünk már egy ideje, aztán a múlt heti hosszú hétvégén volt egy nagyon rossz éjszakánk, és nagyon fáradt voltam. Máté minden nap fél 7kor ébred, és 8 körül kapja a reggelijét. Ez alkalommal fekve az ágyban. Evés után elaludt, és aludt 2 órát. Azt gondoltam biztos a rossz éjszaka miatt. Aztán másnap újra, és azóta minden nap ez van. Reggeli az ágyban, aztán 2 óra alvás. Ez nagyon jó! Kényelmes is, mert nem kell Mátéval küzdenem a fotelben, és utána kapok 2 extra órát. Sajnos Máténál az ilyen jó szokások nem tartanak sokáig, ezért próbálom minden percét kiélvezni. Nem utolsó sorban a nagy kipihentség nagy virgonccá is teszi, és ébredés után tele van huncutsággal, és ilyenkor ha lehet még jobban imádom!

Hajhullás és forgolódás

Engem is utolért a hajhullás, de valami iszonyat mennyiségben. Szinte markostul jön kis minden fésülködéskor. Igyekszem ezt a műveletet minél ritkábban, tényleg csak a legszükségesebb esetben csinálni.Először megijedtem, hogy el fog fogyni, mert rám sosem volt jellemző az ilyen jellegű tömeges hajveszteség. De tegnap a védőnő megnyugtatott, hogy ez teljesen természetes jelenség. A hormonok miatt van. Míg a 9 hónap alatt ezek a hormonok visszatartották a hajhullást, ennek köszönhetően szép dús hajkoronával büszkélkedhettünk, addig ezek a hormonok mostanra már távoznak a kismama szervezetéből és a szervezetünk bepótolja a kimaradt 9 hónapot. Hát remélem, hogy hamarosan vége lesz. Majd szedek valami csodaszert. Főleg most nem jött ez jókor, mikor Matyi egy nap alatt olyan szintre fejlesztette a forgolódást, hogy már nem is áll meg a köztes pozíciókban, hanem egyben lefordulja a 360 fokot. Szóval porszívózhatok ezerrel, mert forgó Manóm mindent felcsipeget a szőnyegről, kíváncsian megszemléli és természetesen muszáj a szájába venni, mert anélkül nem igazi a felfedezés.

Végre!

Régóta készült már Matyi a nagy műveletre, hogy a hátáról a hasára forduljon. Korábban már már megcsinálta egyszer-kétszer, de szerintem az csak véletlen volt,mert utána nem csinálta többet. Aztán sokat dolgozott, emelgette a kis fenekét, dőlt oldalra, de valahogy sosem akart sikerülni, hiányzott még egy kis lendület. De ma végre minden összeállt, a csillagok állása is megfelelő volt, hogy végrehajtsa hibátlanul a tettet. Nekem meg tátva maradt a szám, annyira precíz volt minden mozdulat. A siker annyira fellelkesítette, hogy aztán egész nap pörgött mint a körhinta. Talán ennek köszönhetem, hogy ebéd után 2 órát úgy aludt, mint a bunda, aztán még séta közben is lehúzott egyet. Remélem még éjszakára is marad ebből a fáradságból.

És úgy látszik ez a meglepetések napja, mert egy negyed almát reszelve úgy bepuszilt, hogy szinte még kevés is volt neki, pedig még csak most kezdtem el egy hete ízleltetni vele a levét, de tegnap nem tudtam eléggé levesre reszelni így került bele egy kis sűrű is, és megette, így ma már rögtön a sűrűvel kezdtük. Nem gondoltam, hogy ennyire ízleni fog neki.

Tévézik

Időnként rámtör, hogy elgondolkozom dolgokon. Most megint eszembe jutottak amiket korábban az a jó anyaságról gondoltam. Most is így gondolom, de most már azt is tudom, hogy én sosem leszek álmaim szereplője, és hogy azért még lehetek jó anya. Álmaim mintaanyája ( egyébként ismerek élőben ilyet, szóval nem csak holmi délibábot kergetek) elsősorban nagyon következetes. Én is próbálok az lenni, főleg a későbbiekben, de már most tudom, hogy egy fárasztó nap után nem egyszerű dolog a következetesség. Itt van pl. a tévé-kérdés. Tévézzen-e a gyerek vagy sem. Alapvetően nem vagyok a tévézés híve, persze pár gyereknek való műsort nyilván megnézhet, vagy mesedvd-t, de olyan sok rossz példát látok magam körül, és tényleg nem szeretném, ha az én gyerekem tévéfüggő lenne. Persze akkor itt jön képbe a kreatív anyuka (aki csak szeretnék lenni, de egyelőre, hát..., az elején vagyok még az útnak) aki tévé helyett mindenféle mókás dologgal próbálja lekötni gyermeke figyelmét. Gondolok itt kézműveskedésre, szerepjátékokra, stb...Már most is próbálom fejleszteni magam ezen a téren, szerintem kevés sikerrel. Sokat játszunk együtt Mátéval, "beszélgetünk", mesélek neki. De hát néha én is elfáradok, és ilyenkor nincs erőm a prüntyögésre, ilyenkor jó csak úgy feküdni az ágyon, miközben látom, hogy Máté szeme a tévére van tapadva. Ilyenkor csak arra van erőm, hogy elteszek valami kevésbé káros műsorra, és együtt nézzük, ahogy a kis koalamaci világgá megy a mesecsatornán. És közben tudom, hogy most döntöttem romba az elképzelésemet a jó anyaságról. Majd erőt veszek magamon, és magam felé fordítom érdeklődő kis buksiját, és játszani kezdünk. Ő pedig hálásan mosolyog, az én szívem olvadozni kezd, és máris teli vagyok energiával, és jöhet az újabb menet a randalírozásban. De azért ott marad a lelkiismeretfurdalás és a félelem, hogy mi lesz ha nem tudok majd elég következetes lenni, hogyha egy perc csendért bármit megengedek majd neki, (amit nagyon nem szeretnék). Van még mit tanulnom! De igyekszem Mátéval együtt felnőni a feladathoz. Remélem sikerül. De ez csak nagyon-nagyon soká derül majd ki.

A kis vadóc

tegnapi egész napos eső ellenére szinte egész nap nevettem. Bár az esővel egy kis nyűgösködést is kaptam, de a köztes időben Máté igazán kitett magáért. Ott tartunk a fejlődésében, hogy minden amit megkaparint a szájába akar venni, vagy a szájába is veszi. Így van ez a szobanövények levelével, az anyák napjára szedett gyöngyvirággal, a ruhájával, és mindennel de mindennel, neki mindent meg kell kóstolnia. Amikor hason fekszik, akkor a szájába veszi az alatta lévő pelenkát, és mint egy kiskutyus, felemeli a fejét és rázza jobbra-balra. Pihenésképpen pedig rámsandít, hogy ott vagyok-e még, nem hagytam-e magára, teli szájjal rámvigyorog, és folytatja tovább. Tegnap megkaparintotta a vasalódeszkáról lelógó nadrág szárát. Persze a szájába vette. Aztán a konyhában elkapott egy földre hulló alufóliadarabot. Micsoda reflexek! Hát az maga volt a csoda. Először csak nézte ahogy megcsillan rajta a fény. Aztán észrevette, hogy ha mozgatja a kezét, akkor ez a valami csörög is. Na innentől kezdve olyan volt, mint a vasútállomáson búcsút intő, zsebkendőt lobogtató szerelmes. Csak ő nem sírt, hanem nagyot kacagott közben.

Délután amikor a kiságyában aludt, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy csörög a tehene. Óvatosan belestem a szobába, de a takarótól nem láttam az én kis vadócomat, csak azt, hogy a tehenet fogja a lábánál és lóbálja. Aztán 10-15 perc múlva sírás volt, mert betornázta magát a sarokba ahonnan nem tudott kijönni. Mostanában néhányszor megfordult már a hátáról a hasára, de leginkább aza jellemző, hogy a csípőjét mozgatja jobbra-balra és így mindenféle helyváltoztatása képes, a körbeforgástól kezdve az előre haladásig.

Hát így telnek a napjaink, teli nevetéssel, huncutsággal.

Anyák napján

A mi kis (most már) 3 fős családunkban az a szokás, hogy ha van valami ünnep, akkor vagy együtt veszünk ajándékot, ami valami hasznos dolog kell, hogy legyen, plusz az ünnepelt dönti el, hogy mivel teljen a jeles nap. Anyák napját idén ünnepeltük először, ebben a formában. Egy újabb alakalom amikor nem csak köszönteni, de köszöntve lenni is jó érzés. valamiért egész hétvégén az én szívem a városligetbe húzott, de nem tudom miért. Vasárnap alakult úgy, hogy ki tudtunk menni, ez volt az én anyák napi kívánságom, és hogy együnk olyan lepényt, amilyet egyszer ettünk, amikor az orchideakiállításon voltunk még régen. Szóval útra keltünk. A ligetben még mindig a majális hangulat uralkodott, fűszerezve egy kis tűzoltó parádéval, mert hogy Flórián napja is volt egyben. Sétálgattunk, bámészkodtunk, elképzeltük milyen lesz jövőre itt lenni, amikor már Máté is részt vehet a mulatságban, és akkor beülhetünk vele a mesekörhintába, tűzoltóautóba, lovagolhatunk, és még egy csomó érdekes dolgot csinálhatunk majd, és mi is egy kicsit megint gyerekek lehetünk. Ettünk lepényt, , láttunk kiscsikót, ( és Bk nézőknek, Berényi Mikit is láttuk, de ezt csak suttogva jegyzem meg). Máté egy ideig a babakocsiból nézelődött, de gondolom onnan nem volt elég jó a kilátás, mert aztán ölbe kéretszkedett, és onnantól felváltva vittük, ő meg bámészkodott, szívta magába az információt.

A hosszú szünetek azért jók, mert ilyenkor együtt lehetünk mi hárman. Játszhatunk, nevethetünk együtt, amikor Máté alszik, gyönyörködhetünk benne közösen. És azért rosszak, mert 4 nap alatt igencsak megszokom/juk az együttlétet, és rossz ilyenkor az elválás. Ilyenkor újra bele kell kicsit szokni a szürke hétköznapokba. Most hogy Matyi olyan dögönyözős korba lépett, nagyon megtalálták Apával a közös hangot. Egyfajta cimboraság van köztük. Míg én inkább puszilgatós vagyok, Apával jöhet a vandálkodás, sikogatás. Irtó viccesek. Mi lesz itt még később....

Tűzoltóautóval:

A kacsák egyelőre nem érdekelték:

Vandálkodik:

Szuperhősködik:

Máté majálisa

Új hónap új szokások, már jól indult a nap, mert a szokásos fél 7-es ébredés és egy gyors kaki után, Máté úgy döntött szolidarit apjával, aki előző este csocsózni volt és igen hajnalodott mikor hazaért, szóval aludt mint a bunda, és a reggeli után Matyi is bealudt. Aludt is majdnem 10-ig. Egy időre én is visszafeküdtem, elvégre ünnepnap van, nekem is jár ennyi luxus, de nem nagyon tudtam már aludni, inkább csak néztem Matyit ahogy alszik. Aztán lefejtem neki egy adag tejet, hogy biztos, ami biztos, legyen neki, ha du. megyünk valahova. A Tabánba mentünk végül, ott találkoztunk a fiúkkal. Nem tudtuk pontosan milyen lesz a forgalom, meg hogy hogy, és hol lehet arrafelé parkolni, így a buszozás mellett döntöttünk. Én 5 hónapja nem ültem bkv-n, Máténak ez volt az első találkozása a busszal belülről. Hát nem mondom, hogy megszerette. Egész úton sírásközeli állapotban volt, amit csak úgy lehet ilyenkor kordában tartani, ha a pörgő hasú kutyájának extra sebességgel pörgetem a hasát, és emellé vagy bárgyú dalokat énekelek kitalált szöveggel( mert élt. csak a dallamokra emlékszem de a szövegre nem), vagy ami mostanában nagyon bejön, ha a számmal pattogtatok, és egyéb hangokat adok ki. Szóval így utaztunk végig a városon, gondolom mókás látványt nyújtva, bár nekem minden szememet lefoglalta Matyi, így nem láttam a körülöttem utazó emberek rám szegeződő furcsa tekintetét, de ha elképzelem milyen látványt nyújthattunk, akkor én magam is nevettem volna. Amikor leszálltunk, akkor persze már minden rendben volt, békésen nézelődött ez a gyagyás, és én is eléggé odavoltam, mert jó ideje nem voltunk már ilyen tömeges happeningen, Matyi pedig még egyszer sem. Volt sok ember, sok furcsa is, de voltak hozzánk hasonlóak is babakocsival. Persze nem mentünk be a dühöngő tömegbe, csak tisztes távolságból figyeltük az eseményeket, így még a zenéből is hallottunk valamicskét, de beszélgetni is tudtunk, és Máté sem ijedt meg. Nem voltunk sokáig, pedig maradtam volna még, jól éreztem magam, de nem akartuk annyira későig elhúzni az időt, mert ha Matyinál egyszer elfogy a türelem, na akkor kő kövön nem marad. De mivel békésen aludt, gondoltuk sétálunk egy darabon, így elmentünk egész az Astoriáig. Régen nagyon sokat sétáltunk így a városban, leginkább ilyen alkalmakkor, ilyenkor nem számítottak a kilométerek, bárhonnan hazagyalogoltunk. Hát most hazáig kicsit messze lett volna, de mivel sima 7-esre szálltunk nem 73-asra, így a Bosnyáktól is még kellett gyalogolni. Érzem is a vádlimban, pedig Matyi óta egész jó a kondim. Itthon még egy kis játék, evés, fürdés, és Máté már aludt is.

Ma reggel megint aludt még reggeli után. Régen is szokása volt ez, aztán leszokott róla, de nem bánnám, ha újra visszatérnénk ehhez a verzióhoz, mert nekem így jobban tetszik. De hát itt Matyi a főnök, és mindenki akkor alszik, amikor Ő fáradt. Ami egyre kevesebbszer van, mert egyre jobban élvezi a játékot.

Ma kapott 3 kiskanál almalevet, és nem ellenkezett, sőt..., tátotta száját, hogy kér még. Remélem nem csak az újdonság varázsa volt, hanem valóban szeretni fogja. De egyelőre nem megyünk ennél tovább, kihozzuk az almaléből a maximumot.