Verona

 Ott tartottam, hogy Verona lenyűgöző. Akár minden ház előtt el lehetne időzni és kielemezni a falfestményeket, rolókat, meg úgy egyáltalán. Itt még a romos házak is valahogy passzolnak a környezetükbe, és nem szembántóan csúnyák, hanem szinte beleolvadnak a házsorokba. 

Az óváros persze Júliától hangos. A híres erkélyt (is) már csak zárt kapuk mögül tudtuk meglesni, amit csak azért sajnálok, mert Marci magától utánanézett és rákeresett a városra, ( 8gaz, tiktokon, de hát no... az a 21.század wikipédiája) és mivel az iskolában néztek egy R&J filmet, egészen képben volt, hogy mit kell keresni. Sajnáltam, hogy testközelből nem tudtuk megnézni. Bár valószínű egyébként meg őrült tömeg lenne abban a kis kapualjban. 

Palazzo palazzót ér szinte minden utcában, az egyik ilyen udvarán például már invitáltak isminket egy esti Rómeó és Júlia előadásra. Ha lett volna itt több időnk, akár egy ilyen kis színdarabon is részt vehettünk volna. 

A lógó bálnacsont, ami a legenda szerint leesik, ha valaki olyan megy át alatta, aki még sosem hazudott 🙂 nem mentünk át alatta, nem akartuk elrontani a sok évtizedes játékot 😃

Piazza Erbe. Csodaszép tágas tér, Marci szerint itt párbajoztak a filmben. 

Impozáns falfestményes házak körben. Alattuk természetesen éttermek arzenálja. 

Aztán egyszer csak újra a kanyargó folyó partján találtuk magunkat. A túloldalon is egy kastélyféle épületet láttunk, sok emberrel. Biztos a naplementét várták. Mi most nem sétáltunk fel oda, mert a fiúk már így is kicsit oda voltak, de ezt is felvettük a listánkra 🙂

És persze mint minden rendes olasz városban egymást érik a templomok. 

Jó későn értünk vissza a lakásba, de nem 8s volt már a fürdésen kívül semmi dolgunk, csak az alvás. Jó, Milán még evett néhány kenyeret. 

Másnap reggeli után továbbindultunk, de Veronát nem feledjük, jó lenne még visszatérni ide.