Imperia

 Nagyon fura, hogy még csak alig 1 hete jöttünk haza a nyaralásból, de máris olyan érzésem van, mintha hónapokkal ezelőtt lett volna. És ahogy sejtettem, hogy ha itthonra marad a memoárírás, akkor rettentően el fogok csúszni, beigazolódni látszik. :-) Pláne, hogy itthon is zajlik az élet. Lassan kezdünk ráfordulni a tanévkezdésre, bár még mindig olyan távolinak tűnik, pedig már csak 1 hét van vissza a szünetből. 

Milán a nyaralás utáni első napon máris elment Bogácsra egy hétvégére, aztán aug.20-án egy osztálytársáéknál afteroztak az ünnepség után. Most itthon van, kivételesen, de néha rúgy rácsodálkozunk, amikor fekszik a kanapén, hogy jééé, hogy kerül ide. Nem szokott egy ilyen nagy gyerek itt lenni a szobában :-) Marci most unokatesózik Szentesen. Úgyhogy most is csak négyesben vagyunk. Máté meg csinálja a kreszt, meg fut, mintha kergetnék, maratonra készül. Én dolgoztam az ünnep előtti 3 napban, ( ott is vannak események) Feri pedig itthon pakolászott. 

De hogy a nyaralásra visszatérjek....

Mivel a szállásunk nem a központban volt, így napokig csak néztük a partról a domboldalra épült óvárost, de a fiúknak nem volt sok motivációjuk felgyalogolni oda a melegben, de aztán egy délutánt csak rászántunk, amikor már a fülünkön folyt ki a tengervíz. És persze kár lett volna kihagyni, mert egyrészt maga a városrész is nagyon hangulatos, másrészt ragyogó kilátás volt a tengerre, meg az alattunk lévő strandokra, kikötőkre. 

Ahogy az egyik kilátóteraszon néztük a szemközti hegyet, a mi hegyünket, ami mögött a mi házunk állt, láttuk, hogy a hegy tetején van egy villaszerű szép építmény. Aztán kiderült, hogy ez egy régi kolostor, és a hozzá tartozó szentély, de hogy működik-e még, azt nem tudom, mindenesetre a partról viszonylag könnyen fel tudtunk sétálni. A gyerekek nem jöttek, ők addig lent maradtak a parton. 

Fentről valóban jó volt a városra visszanézni, de a templomba nem tudtunk bemenni, vagy benézni, mert az előtte lévő füves terület úgy tűnt a kutyások talákozóhelye, akik pont a bejárat előtt hűsöltek. az idegen szaladgáló kutyáktól meg egyébként is félünk, pláne, hogy felfelé jövet az egyikkel találkoztunk is, és jól meg is ugatott minket. 

Úgyhogy csak körbenéztünk, és mentünk mi is strandolni.