A Traunsee partján

 A salzburgi tóvidék a Muzsika hangja óta nagy kedvencem. Salzburgot egyszer régen már láttuk, igaz borús volt az idő, és talán esett is, de ez semmit nem vont le a város szépségéből. Most pedig inkább a hegyvidékre, a természetbe vágytunk, én legalábbis, és a Salzkammerguti tavak egyikénél, a Traunsee-nél találtunk egy elfogadható árú lakást. Igaz, nem közvetlenül a vízparton volt, hanem pár kilométerrel arrébb egy kis faluban, de autóval nem volt messze a tó és a lakás elég pöpec volt, nagy konyha-nappali, nagy terasz, és kádas-zuhanyzós fürdő. Jó volt. 

De már út közben nagyon szép hegyeket láttunk. Én teljesen odavoltam. 

. 

Ahogy megérkeztünk persze a szokásos módon el kellett mennünk vásárolni, de szerencsére a város szélén volt Aldi is és Lidl is, nem okozott ez különösebb problémát. Aztán innen sétáltunk le a tópartra.

A tóparton nagyon fényképezőcsalogatóan áll egy kastély, egy fapalló végén, benyúlva a tó fölé. Csak az udvarára tudtunk már csak bemenni, már zárva volt. 

Marci már itt is fürdeni akart, pedig nem készültünk egyáltalán strandolásra, mert az időjárás előrejelzés egész hétre hűvösebb ( 24-26 fokot)  meg esőt, zivatarokat mondott, és én úgy gondoltam, hogy ez nem hegyi tóban való fürdésre való idő, viszont teljesen jó kirándulni :-) Persze a fiúk később bebiznyították, hogy fürdésre bármilyen idő jó. Meg amúgy tök meleg volt, sokkal melegebb 26 foknál. 

De itt még nem fürdött. Itt szerintem nem is lehetett. De belelógatta a kezét, és jó hideg volt a víz. 

A tó mellett gyönyörűszép zöld park volt. Kastéllyal, természetesen. 

Este még elmentem futni a faluban, de nagyon creepy volt, és számomra érthetetlen, hogy ott voltak azok a gyönyörű házak, szép porták, gondozott kertek, gyepek, virágok, ember meg egy léek se. Csak a kocsma melletti sörpadokon ültek olyan hagyományos bácsikák, azon kívül 1 db emberrel talákoztam, aki autót szerelt, egyébként senkivel. Ellenben brutál emelkedős utak voltak, és még véletlenül sem párhuzamosak, hanem mikor úgy gondoltam, hogy na itt visszafutok, az nyilván nem oda vezetett, hanem arréb. Vagy valakinek a portájára... mert simán egy útnak kinéző kocsibejáró vezetett a hátsó garázshoz, és nem volt jelzés, hogy ez magánterület. Szóval eléggé parás volt. Meg fárasztó.