A druidák nyomában

 Az egy hetes osztrák kiruccanásunk méltó koronája lett az Ysperklamm-ból induló Druidenweg nevezetű útvonal. Amikor kinéztem előző este, hogy merre is induljunk másnap, akkor bár olvastam a szűkszavú német leírásban, hogy micsoda élményekben lesz részünk, hogy a vadregényes erdő keveredik a misztikus sejtelmességgel, hogy a hegyrő lezubogó patak mellett araszolunk majd felfelé vízesések hangjával kísérve, de hogy ez a valóságban mekkora nagy élmény lesz, azt nem sejtettem. Mondhatni, tudtam, de nem sejtettem :-) 

Ysperklamm egy jó félórányi autóútnyira volt az alpakáktól, de az osztrák vidéken autózni már maga egy csoda... a zöld fű, a legelésző állatok, a rendezett porták, a jó utak... nem olyan nehéz beleszokni itt a létezésbe. 

A parkolóba érkezve egy dolog lepett csak meg minket, hogy a túráért fizetnünk kell, mert egy forgóajtón lehet bejutni a hegyoldalra. Nem emlékeztem, hogy erről olvastam volna, de simán lehet, hogy csak átsiklottam rajta, de mindegy is volt. A jegyárus bódéban mosdó is volt, itt mág gyorsan elmentünk, biztos ami biztos. 

Már a forgóajtón becsipogva láttam, hogy ez az én helyem lesz! Nagy sziklák, csörgedező patak, és csak az erdő zaja. ( leszámítva a fiúkat, de azt már elég jól ki tudom szűrni a világomból )

Ahogy haladtunk fölfelé a hegyoldalon, úgy lett egyre meredekebb az útvonal, lépcsőkön és pallókon mentünk véges-végig a patak mentén. Egyre nőttek a vízesések és sziklák is mellettünk. És olyan természetszagú volt minden! És olyan szép zöld meg barna! 

Mikor felértünk a szurdok tetejére, akkor egy kis pihenőrészen megpihentünk, majd innen már könnyebb útvonalon, sokáig szinte szintben vagy lankás emelkedőkkel haladtunk. Volt egy rajzolt térképünk, amin fel voltak tüntetve a látványos sziklaformációk, az "ülő kutya", meg ilyesmik, ezeket próbáltuk megtalálni és felismerni. 

Kilátás

Az ülő kutya: 

Aztán a druidák találkozóhelyét is körbejártuk. 

Valami misztikus "kád" amiből sosem fogy ki a víz. Valóban volt benne ottjártunkkor is. 

Innen már csak a Kaltenbergre kellett felcaplatnunk. Marcinál ekkor gurult el végleg a pirulája, és minősíthetetlenül viselkedett. Persze én voltam a szar, hogy miért kellett erre a szar túrára jönni, meg egyébként is... a szar szó jó sokszor elhagyta a száját. Meg még egyéb válogatott szidalom, természetesen rám irányulva. Nem esett jól. tulajdonképpen mondaóhatta volna azt is, hogy fáradt, és pihenjünk meg egy kicsit, megtehettük volna, de nem, könnyebb ilyenkor vergődni és elrontani mindenkinek a nyaralását. 

Fenn a kerezstnél volt egy üzenőfüzet. Marci bele is írta a sérelmeit, ha arra jártok,nézzétek meg, mennyire szar neki. :-)

A hegyről meredeken ereszkedtünk le, sziklás, szűk ösvényen, mígnem kiértünk egy földútra, majd egy betonútra, és az erdei hűs levegő után megcsapott minket a nyárias hőség. Ennek köszönhetően mire visszavánszorogtunk a kocsihoz jól el is fáradtunk.  De szerencsénk volt, mert már menet közben láttuk a hegy felett gyülekező esőfelhőket, és pont az autó mellett álltunk már, mire elkezdett esni, szóval megúsztunk egy bőrig ázást. A Spar parkolóban pedig már rendesen zuhogott. 

De a kirándulás, mindennel együtt, vagy minden rosszat leszámítva nagyon klassz volt. Még azóta is a sokszor eszembe jut, hogy mennyire király volt az a hely!