Megkezdődött

 Naná, hogy megkezdődött nálunk is az új tanév...

Nem voltunk kifejezetten lelkesek, én magamban puffogtam is egy sort, hogy úgy kell nekem ez a tanévkezdés, minden "bájával" együtt, mint még egy púp a hátamra, de mire eljött a nap, a gyerekek legalább beletörődve indultak el reggel, a szokásos szeptember elsejei esőben az iskolába. 

Hosszúnadrágot nem voltak hajlandók felvenni, a lelkükben még nekik is nyár van, mint ahogy az esőkabát miatt is futottunk néhány kört, hogy vegyék fel. Igen, a kapucnit is tedd fel. :-) 

Máté is előkotorta valahonnan a nyakkendőjét, ami persze rövidre voolt kötve, de kit érdekel ez már... őt legalábbis nem, így reggel 6.50-kor nem kötöttem már újra neki, örültem, hogy szakított még arra időt, hogy a falhoz álljon a többiekkel együtt, hogy lőjjek róluk egy képet. Persze az előszobának pont azon a részén nem ég a lámpa, úgyhogy félig félhomályban, félig a küszöbön túl, de elkészült a fotó. 

Okosak és szépek, az idén is. :-) 

Délidőben már mindegyik otthon héderelt. 

Délután én a tankönyvekkel-füzetekkel voltam elfoglalva, nem csomagolom már mindegyiket, nem is kell, némelyiknek már olyan a boríja, amire nem kell semmi, de néhányra azért nyaltam egy öntapadósat, amit reményeim szerint többet fognak forgatni :-D 

A tankönyves füstölgéseimet ma már nem írom le... volt egy kemény estém megint a könyvek minőségét és mennyiségét illetően... szánalmas az egész, és bárhogy próbálom megérteni, nem megy...persze értem én, hogy ha nincs fizika tanár, akkor azt úgy az egyszerűbb megoldani, hogy a semmihez közelítjük a fizika tananyagot is, amit a takkernéni is el tud magyarázni, ha az épp van, de mindegy is... 

Milánnak egész nyáron nem volt meg a diákigazolványa, igaz, hogy csak aug. 20. után kezdtük keresni, de nem találtuk, így ő azzal kezdte a tanévet, hogy a titkárságon kért egy újat. 

Erre ma délelőtt telefonált, hogy megvan a diákja, egy osztálytársánál volt :-) Szuper! Bizonyára most sikerült neki is kipakolni az iskolatáskájából a tavalyi holmit :-) A lényeg, hogy megvan. 

Marci egyelőre a leglelkesebb, neki nagyon tetszenek az új tankönyvei, állítólag már nagyon várja, hogy abból tanulhasson :-)

Máté csak az olaszt várja, azt vette fel második nyelvnek, azt mondjuk én is várom. 

Milán a fizika-kémiától tart egy kicsit, hogy az milyen nehéz, de mutattam neki azt a lehetvékony kémiakönyvet, hogy ebben aztán nem sok tudomány van, kár parázni, a fizikát meg összecsapták egy könyvbe a 8-dikos anyaggal, úgyhogy azt sem gondolnám, hogy megszakadós lesz, ellenben nincs benne egy vastagon szedett képlet sem, viszont szépen ki vannak sárgítva az édekességek, és jó apró betűkkel van szedve minden egyéb. Végülis... nem is kommentálom tovább, mert felmegy a vérnyomásom. 

Tegnap este mikor átbeszéltük családilag, hogy akkor ki kiért megy, ki kit visz-hoz edzésről, akkor fél 8 tájban olvasom  Milán edzőjének a levelét, hogy 17.15-kor sportorvosi vizsgálat lesz az akármilyen pályán, valahol a bánatban. Akkor gyorsan átszervezés, ki-hogy-merre, oké... erre ma délelőtt megint ír az edző, hogy nem 17.15-kor lesz ott, hanem edzés után azon a pályán, amelyiken edzenek. Szóval eddig még csak háromszor variáltuk át a délutánt, és még csak 2 napja van iskola. :-D 

Iskolakezdés én így szeretlek, de már csak 286 nap van hátra a nyári szünetig, azt már féllálbon is :-D