Katasztrófahét

Utáltam ezt a hetet... minden egyes napján volt valami gigszer, ha jól emlékszem. 

Hétfő: kicsit gondolkodnom kellett, hogy mi is volt hétfő, de beugrott, hogy Milán felhívott kora délután, hogy nincs meg a lakáskulcsa. Persze a zsebében volt, mert nem mondtam még el elégszer, hogy ne ott tartsa, hanem a táskájában, és vonatkozik ez minden értékére, igazolvány, pénz, stb... Rekonstruáltuk a telefonban, hogy mi az a biztos időpont, amikor még emlékszik rá, hogy megvolt. Visszament a suliba, mert ott hittanon állítólag még megvolt. Végül megtalálta a padjában. Szerencsére nem kellett bekönyörögnie magát a templomba, mert az utolsó órájuk áhitat volt, szóval még az is benne volt a pakliban, hogy ott hányódik a padsorok között. 

Délután szmk-gyűlésen voltam Marci iskolájában. Na az is megérne egy kisregényt is... " remek" képet kaptunk az oktatásnak nevezett akármi mai helyzetéről. 

Kedden ( vagy szerdán? már nem is tudom)  félúton a munkahelyem felé kora reggel kilukadt a biciklikerekem. Nem először, az elmúlt két hétben háromszor jártam így. Egyszer szerencsére már itthon voltam, amikor lelapult, egyszer a sulitól kellett visszajönnöm, most viszont ott álltam a semmi közepén lyukas biciklikerékkel. 

aznap Feri homeofficban volt, és bicajjal vitte Marcit suliba, úgyhogy találkoztunk, és biciklit cseréltünk. Tudtam, hogy nem lesz ennek jó vége, mert az ő biciklije nagyobb, mint az enyém, és egyrészt nem érzem annyira jól, másrészt magasabb a váza, és mindig beakad a lábam. Zakóztam is vele egyet az egyik kereaszteződésben. Úgyhogy úgy érkeztem meg a munkahelyemre, mint a vert sereg, szakadt térdű, véres  nadrágban. A térdem is fájt. Azóta az egész lábszáram belilult. Nem szép, de legalább már nincs rövidnadrágszezon. :-) 

Csütörtök volt a hét csúcspontja, amikoris Milán kora délután újra telefonált, hogy elveszett a kabátja, benne a kulcsa, az igazolványa, mindene. Őszerinte a troliról leszállva még megvolt. Visszament a villamosmegállóba, de már nem találta. Kérdeztük a villamosvezetőket, nem tudtak róla. Írtam a bkv talált tárgyak osztályának, de egyelőre még semmi. Se kabát, se igazolvány, se kulcs. 

Hogy a jövő héten fog közlekedni, a jóég tudja... 

Pénteken simának mondható fociedzéses nap volt, de nekem az bőven elég... Milánnak ekkor este nyolcig van edzése, és javarészt egyedül jön haza... borsózik tőle a hátam... De Feri aznap délután elment Szentesre, így egyedül maradtam a két focistára. De mivel MArcinak is akkor van edzése, épp csak hazaérek vele, már indulhatnék is vissza Milánért, és Marcit sem hagynám itthon egyedül szívesen. Szóval egyelőre ez még alakulóban van... 

Szombaton Milánnak futsal meccse volt reggel Budaörsön. Mivel a múltkorit már kihagytuk, nem vette volna ki jól magát, ha megint offoljuk, így az volt a terv, hogy akkor bkv-val kibumszlizok vele. Közben Marcit is bekérték az u13-as csapatba, mert ott meg sokan lebetegedtek, és kellett az ember. 

Én Milánnal elindultam 7 után kicsivel. 8. 30-ra kellett mennie. Marciért 8-kor jött az edzője, Mátét itthon marasztaltam, hogy ne menjen már edzésre, legyen olyan kedves, hogy valaki át tudja adni Szeminek Marcit, és hogy várja haza. Nem tudtam mikor végzünk Milánnal. Duzzogva, de belement. Végül Szemi Mátét is eldobta edzésre egy darabon, és mondta, hogy majd legfeljebb elviszi magához Marcit, ha mi még nem érünk haza addig. 

Végül mi egy kicsit korábban értünk, mint MArci, Máté meg még később jött. 

De este Tankcsapda koncertre megyünk a barátnőmmel... és soha még ennyire aktuális nem volt az egyik kedvenc számom :-)