Legtöbbször úgy volt, hogy napközben, ha elmentünk valahová, akkor ott strandoltunk, majd mikor hazaértünk, ettünk, pihentünk, akkor még elsétáltunk a "sarki" strandra.
Az első napokban a fiúk eléggé hűvösölték a vizet, de aztán megszokták, olyannyira, hogy már a betonstégről ugráltak be a méteres mély vízbe. Eleinte ettől engem a hideg is kirázott, de aztán én is megszoktam a látványt, mint ők a hideg vizet.
Itt a felső strandon viszont a hegy hamar leárnyékolta a napot, úgyhogy utána már nem volt olyan jó a vízben lenni. Ilyenkor vagy ücsörögtünk még a parton rejtvényt fejtve és hajókat nézve, vagy kisétáltunk a sarokig, ahol az öböl elkanyarodik Kotor felé. Ez volt a futóútvonalam is, úgyhogy ezt szakaszt szinte minden napszakban megcsodálhattam :-)
Pár napja voltunk Montenegróban, amikor Milán reggel a teraszról kiszúrta, hogy a szemközti hegy füstöl. Ezután napi rutinná vált, hogy szemmel tartottuk a hegyet, hogy mi újság van odafenn. A tűz szépen lassan égett, hol jobban, hol kevésbé füstölt, és néha még igazi lángokat is láttunk, és nagyon terjedt, hol erre hol arra. Időnként láttunk próbálkozásokat, hogy helikopterrel oltsák, de olyan magasan volt, hogy valószínű nem is az eloltásra mentek rá, hanem hogy kordában tartsák, és arrafelé tereljék a tüzet, amerre nem házak vannak. Több helyen is olvastunk ekkortájt erdőtüzekről. Budva környékén hatalmas fennakadást is okozott, mert utat kellett miatta lezárni, de mi szerencsére nem keveredtünk ilyesmibe, mindenesetre nagyon félelmetes látvány volt.
A tűznek végül egy nagy éjszakai eső vetett véget jó pár nap múlva. Utána láthattuk jöttünkben-mentünkben, hogy mekkora részen égett ki a hegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése