Hazaértünk

Kicsit ugrok az időben, de majd folytatom még tovább a beszámolóimat, de közel két hét balkáni kalandozás után , tegnap este szerencsésen hazaérkeztünk. 

Még indulás előtt, amikor volt egy kis időm montenegrói fórumokat, csoportokat olvasgattam. Lehet, hogy nem kellett volna, másrészről meg jó is volt, hogy mindenre fel voltunk készülve. Nagyon sokan "riogatnak", hogy húúú, milyenek az utak, hogy keskeny szerpentineken kell araszolgatni, hogy ezek a balkáni népek úgy vezetnek, mint az ökör... stb... 

Igen, valóban sokat mentünk keskeny szerpentineken, ahol szembe is jöttek ám hatalmas kamionok, de mindenki ehhez mérten haladt, kellő tempóban, és körültekintéssel. Igen, volt olyan, amikor félre kellett húzódni, hogy elhaladjanak a szembejövők, de erre bizonyos részeken vannak kialakított lehúzódó helyek. Igen, kicsit furcsábban vezetnek arrafelé, a záróvonalat pl. nem tiltásként veszik, hanem csak jótanácsként, simán belemennek egy előzésbe záróvonalnál, de alapvetően ez nem fordult elő rendszeresen. A zebránál viszont nemigen állnak meg, még annyira sem mint itthon.  Az utak minősége szinte mindenhol tökéletes volt, a magashegyekben is. Itthon, Magyarországon gondolkodás nélkül tudnék sokkal-sokkal rosszabb minőségű utakat mondani, pl. a Bükkben keresni sem nagyon kell. 

Nekem nagy parám volt a határokon való átkelés, hogy hol milyen várakozási időbe csúszunk majd bele. Ezzel kapcsoaltban is sok rettenetes sztorit olvastam, hogy órákat kellett várni, vagy kipakoltatták az egész csomagtartót, meg ilyesmik. Azt kell mondjam, hogy szerencsénk volt, vagy csak körültekintőek voltunk, mert szinte minden határon probléma nélkül jutottunk át. Az első nap tudatosan elkerültük Röszkét, azt nem mertük bevállalni, és a borderwacher-t is figyeltük, és Ásotthalomnál várakozás nélkül suhantunk át. Másnap a szerb-montenegrói határon vártunk a legtöbbet, de ez sok egyébként több fél óránál, csak a legmelegebb déli napsütésben ez nem esett annyira jól. Az ellenkező irányban Szerbia felé viszont iszonyat hosszú volt a sor. 

A Montenegró-Bosznia, Bosznia- Horvátország, Horvátország - Magyaroszág határok annyira eseménytelenek voltak, hogy tényleg. Magyarországra Udvarnál jöttünk át, kb. 10 perc várakozás után, mert az előttünk lévő német autóval elég sokat foglalkoztak.

Mivel az itthoni mobilinternetünket nem tudtuk használni eu-n kívül, így Feri letöltötte az érintett országok offline térképét, és az alapján haladtunk, amikor el voltunk vágva a külvilágtól. Eleinte azt gondoltuk, még itthon, hogy majd Montenegróban vezsünk turista telefonkártyát, ami 10 E-ba kerül és 500 Gb internetet ad 10 napra, azt hiszem. De végül a szálláson relatív jólműködő wifink volt, nem éreztük szükségét plusz 500 gigának. Pláne, hogy teljesen eltérő véleményeket olvastunk arról, hogy mennyire működik vagy nem működik az ott vásárolt kártya pl. Boszniában. Van, akinek működött, van akinek nem, állítólag. De mindegy is volt, mer jól megvoltunk mobilnet nélkül. 

Egyetlen napon voltunk csak kicsit bajban, amikor Szarajevóban aludtunk, mert ott nem volt wifi a szálláson, pedig számítottunk rá, hogy egy kicsit utánanézünk, merre is induljunk. Egyébként is ez a szállásunk volt a leggyengébb láncszem az egész utazásunk során, minden tekintetben. De 1 éjszakát végülis ott is kibírtunk, ráadásul tök jól tudtunk aludni a régi, hagyományos bosnyák kőház hűvösségében, úgyhogy kapott azért jópontot is. És közel volt  a központ is. 

Egyébként minden szállásunkat a bookingon foglaltuk, ahogy máskor is, és bár ezzel kapcsoaltban is mindig vannak rémhírek, tavaly Horvátországban is folyton azt olvastam, hogy visszamondták a lefoglalt szállásokat, és itt is olvastam ilyeneket, de nekünk nem volt ezzel gondunk egyik szállásadóval sem. Mindegyik kedves volt és segítőkész, előre egyeztettük, hogy mikor érkezünk, és vártak is minket, segítettek ahogy tudtak. 

Tankolni egész úton kb. 580 forintért tudtunk literenként, szóval nincs igazából nagy különbség. A bolti árak Montenegróban szerintem kicsit drágábbak, mint itthon, mondjuk az, hogy ott euró van, amit 400 akárhánnyal szorzunk, hát az nem tesz jót az áraknak :-) De azt, hogy ott minden milyen olcsó, ahogy azt olvastam, hát azt azért nem  mondanám. Nagyjából annyi, mint itthon. De hát 5 embert etetni sehol sem olcsó, ugyebár :-) És megnehezíti a vásárlást, legalábbis nekem, hogy a nálunk ismert bolthálózatok nincsenek ott, pl. Lidl, ami Horvátországban mondjuk igen, így mindent úgy kell kisilabizálni, nem lehetett az ismerős dizánjra és elrendezésre hagyatkozni. Épp ezért egyszer csináltunk csak egy hatalmas nagybevásárlást, és utána már csak apróságokért kellett boltba menni, egyébként pedig a sarki kisboltban " Tóninál" minden nap volt finom friss kenyér. 

Hát nagyjából így utaztunk mi. 

Most még benne vagyok a fényképek rendezésében, ( meg a mosásban), de jövök majd és folytatom az útibeszámolókat.