A nagy nyári nyaralásunkon viszonylag sokat kattogtunk, mert ahhoz 5en sokan vagyunk, hogy csak úgy oda menjünk, ami jól esik. Évek óta beszélünk már Görögországról, olyan jó lenne megint ott lenni. Repülővel viszont piszokdrága lenne egy szigetre elmenni, amit úgy szeretünk.
Autóval is néztük, az olyan 18 órányi utazás lett volna, amit akkor még soknak gondoltunk 🙂
Aztán végül a szállás végéről fogtuk meg a dolgot, hogy hol tudunk annyiért megszállni, amennyit erre tudunk szánni.
Így végül Montenegró mellett döntöttünk, mert itt még nem voltunk, így még egy országba tehetünk pöttyöt a térképünkön 🙂
Az 1 országból végül 3 lesz, mert úgy döntöttünk, nem megyünk le egyben, hanem megalszunk út közben, egyrészt, mert az út második felére szerpentines hegyi utakat írtak a fórumok, másrészt miért is ne, ha már egyszer arra járunk, amerre még sosem.
Sokáig vártunk, hogy mik lesznek a beutazási szabályok. Nagyon szerettünk volna Bosznia felé is menni, de ott egészen június 15ig szigorúbbak voltak a feltételek annál, amit mi meg tudtunk ugrani.
Mikor kiderült végre, hogy oda os szabad lett a bejutás, akkor végre megterveztük az utat.
Odafelé Szerbián keresztül, visszafelé Bosznián át, 1 ill. 2 tranzitszállással.
Aztán már csak azon kellett izgulni, hogy hogy jutunk át a szerb-magyar határon, mert a török-szerb vendégmunkásokkal nem számoltunk, de reménykedtünk, hogy az indulásunk előtti héten már mindenki hazament, aki akart.
Vasárnap reggel indultunk, az M5ön eseménytelenül suhantunk a határig. Leszámítva, hogy hamarabb le kellett jönnünk róla egy picivel, mert Balástyánál baleset volt, így a kinézett benzinkút helyett másikat kellett keresni. Aztán gyorsan csekkoltuk még a borderwathingot, hogy mi az ábra, mielőtt lekapcsoljuk magunkat az adatroamingról 😀
Ásotthalomnál, ha nem is észrevétlenül, de gyakorlatilag várakozás nélkül léptünk ki az Eu-ból, és léptünk át a számunkea ismeretlen világba.
Néhány órás unalmas autópályán haladás után, a nem túl izgi kukoricaföldek között a semmi közepén, megérkeztünk a hegyek lábához, Cacakba, ahol a szállásunk is volt.
A "vakáció ház" nevezetű szállásunk nagyon klassz volt, akár több napos maradásra is megfelelő lett volna. Kedves néni fogadott bennünket, lelkesen karattyolt szerbül, amiből egy mukkot sem értettünk, ő meg nem beszélt máshogy. Aztán rákapcsolódtunk a wifire, és google fordítóval nagyon jól tudtunk kommunikálni. Viszonylag. Mert csak rövid tőmondatokat tudott követni hang után a fordító. De minden oké volt.
Kis pihenő után, a közelben lévő szoros fel~ indultunk, hogy megmozgasduk fáradt tagjainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése