2017. június 5., hétfő

Marci évzárója

Tavaly szerintem kicsit később volt ez a buli, bár vissza nem kerestem, hogy pontosan mikor, de volt bennem egy olyan érzés amikor másfél hete hozta Marci a meghívót az évzáróra, hogy mi van???? Évzáróóóóó????? Máris???? Valahogy annyira besűrűsödött minden így a hónap végére, hogy nem nagyon hiányzott még ehhez egy Marciévzáró, de hát mindegy, megoldottuk. Volt idő, amikor az ilyen összejövetelekre mindig sütöttem valami finom sütit, de az utóbbi időben már nem ez volt az első rendezvény, ahová én is a sablonos ropi-dobozos keksz-üdítő kombóval állítok be lelkiismeretfurdalás nélkül. Ha van időnk előző nap együtt boltba menni, akkor max. a gyerekek választhatják ki, hogy milyen italt vegyünk. Ide jutottunk. :-)
Szóval az évzáró. A tavalyi nagyon emlékezetesre sikerült, mégpedig azért, mert Marci teljesen bojkottálta a szereplést, és az egész műsor alatt az ölemben ült hüppögve. Történt ugyanis, hogy még az ovi előtt elrongyoltam az iskolába, és mire onnan visszaértünk, addigra a szülők nagy része már ott téblábolt a folyosón, Marcit pedig a zsákja alatt leltem meg sírva, hogy őhozzá már biztos nem jön senki. Ebből a lelkiállapotából aztán már nem sikerült kibillenteni. 
Úgyhogy idén nagyon igyekeztem, hogy ezt elkerüljük. Nem volt könnyű dolgom, mert 3/4 4-ig Máté hangszeres szolfézsórája volt, amin ott kellett lennem, utána villámtempóban rohantunk le a 3.b-be összeszedni Máté holmiját, majd le az 1.b-be összeszedni Milánt. Máté aznap nem akart fociedzésre menni, fáradt volt, így hárman tekertünk az ovi felé. 
Marci, csakúgy mint tavaly, most is a zsákjánál gubbasztott, de most nem miattam aggódott, hanem amiatt sírt, hogy ő nem akar énekelni. Mondtam, hogy nekem mindegy, mit csinál, csak ne sírjon, a többit meg beszélje már meg az óvónénivel. Végül megvigasztalódott, és aranyosan levonult a többiekkel a tornaterembe, és csinálta amit kellett, körjátékok, ilyesmik, de énekelni valóban nem énekelt egy hangot sem. Talán csak a legvégén, egy icipicit. :-)

A gyerekek egyébként a Nagytakarítás a Napnál című mesét játszották el. Marci fekete felhő volt :-) 




Aztán énekeltek és körjátékoztak még egy kicsit, abban már jobban részt vett ő is. Tetszett neki a színes szalaggal integetés, miközben azt énekelték, hogy napsugár, ó napsugár, úgy szeretlek nagyon.




A délutánt pedig egy kis evés-.ivás zárta.
Hogy jövőre már nagycsoportosok lesznek, arról egyszerűen nem akarok tudomást venni, még akkor sem, ha Marci terveim szerint ráhúz még egy évet.

4 megjegyzés:

  1. Nagycsoport? Ahogy olvastam, engem is meglepett, még ha duplázik is belőle. :) Na azért még bő két év,amíg lesz 3 iskolásod, az sokkal jobban hangzik. :))

    VálaszTörlés
  2. Ú, ez a mondat most engem is sokkolt, pedig nem is az én gyerekem :D Megnőnek hamar, úgy tűnik Nálatok is igaz ez a mondás.
    Jó az a sablonos ropi-dobozos süti-üdítő...
    Nekem még egyébként a sütés nélküli kekszgolyó-kókuszgolyó vált be, imádják a kamaszok is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a kókuszgolyó-keksztekercs párost én is be szoktam dobni olykor :-)

      Törlés
  3. Nahát! Marci mint nagycsoportos, eléggé furcsa gondolat :), még nekem is szintén, mint az előttem szólónak :)... Látom, jó hajtós nálatok is az év vége. Marci pedig nagyon cuki abban a szerepben :)!!!

    VálaszTörlés