Szombat- Litomysl

Sokképes beszámoló a hétvégi kirándulásokról 1. 

Most, hogy egy kicsit arrébb tettük a székhelyünket, így belekerült az általunk húzott 45-50 perces autózásba pár olyan hely, amit eddig túl távolinak gondoltunk. Legalábbis azt figyelembe véve, hogy mondjuk a kastélyparkon túl nem jutunk, vagy még oda sem, mert minden szempillantásért fizetni kell.
Hogy miben jók még a csehek, azt nem tudom, de a  kulturális örökség megóvásában, helyrehozásában, abban mindenképp. Igaz, ennek az az ára, hogy tényleg mindenhol van belépődíj, és a legtöbb helyen pedig csakis idegenvezetéssel lehet bemenni, ami nekünk nem annyira nyerő, mert az viszont általában csak csehül van. Na ebben még lehetne hová fejlődni.
Litomysl városa jó ideje benne van a noteszomban, amibe föl szoktam jegyezgetni a potenciális kirándulóhelyeket, megnéznivalókat. de eddig mindig kimaradt, mert nem esett igazából útba, és hát "csak"egy kastély. De most, ahogy terveztük a hétvégét, sor került rá. És nem bántuk meg.
Az út a kedvenc dimbesdombos vidékünkön vezetett keresztül.

És út közben csak úgy ilyen szépen festett templomtornyokba botlunk bele.

Mákföld

A városba érve kicsit tanácstalanul sodródunk, nem vagyunk elég felkészültek ahhoz, hogy pontosan tudjuk mit is keresünk, és hol. Végül egy szupermarket oldalában állunk meg, mert a környéken sok turistának kinéző gyalogos kószál. Elindulunk mi is utánuk. Egy patakon átkelve rögtön leragadunk egy kicsit, mert (szerintünk) vidrák úszkálnak a patakban föl-le. Irtó édesek. Sosem láttam még vidrákat csak úgy úszkálni szabadon.

Tovább követve az embereket a főtérre jutunk, ahol éppen valami fesztivál zajlik. A jellegzetesen cseh, hosszúkás főtéren ( Smetana tér) mindkét oldalon véges végig kirakodóvásár, sütöde sorakozik, középen pedig egy színpadon fúvószenekar játszik. Nem mondom, érdekes, csak így a térből nem sokat látunk.

Dolgoznak a kovácsok

és a fafaragók is.

 Máté közelije a bácsi kezéről. Szerintem nagyon remek kép.

A főtér és a városháza tornya

 Szép dolgokat árulnak, de nem nagyon állunk meg, mert tűz a nap, és sehol semmi árnyék. Inkább egy szűk utcácskában fölfelé tartunk, egy nagy templomtorony irányába, amerre a további látnivalókat sejtjük. És ott is vannak.
A hatalmas Szent Kereszt Megtalálása templom és kolostor kertjében is valami zenei fesztivál van, de keverve van a Skodával, és oldalt régi és új skodák vannak kiállítva, kis sátrakban pedig a gyerekeknek mindenféle vetélkedő van, amin részt is vesznek a srácok.

Marci képe

 Gyerekfotók:

Milán képei

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 Ilyen furcsa pucér szobrokkal volt tele a park. Később kiderült, hogy a kastély belsejében is van egy ilyen kiállítás. Gondolom vmi helyi művész alkotásai.

Ezekkel gondolom mindenki találkozott

de voltak ilyenek is. 

A feladatokért kuponokat kapnak, amit a végén ajándékokra lehet becserélni.  A kicsik skodás napszemcsit választanak, Máté pedig egy vagány skodás lemezbögrét. :-) Mivel lélekben még mindig picit skodások vagyunk, nagyon örülünk az ajándéknak. :-) Kicsit sajnálkozunk is, hogy Misike ezt már nem élhette ezt meg velünk.

Nagy "örömömre" lufit is kaptak. Húú de gyűlölöm a lufikat!!!! Már az első kanyarban csak kínlódtak, mert a szél lelobogtatta a botról őket folyton,  akkor jött a variálás, hogy ki vigye, aztán az egyik gyorsan ki is durrant, majd a másik is. Ebből  meg persze hiszti volt, meg sírás. Szóval tök értelmetlen. 

Marci fotói 

És már ott is voltunk a híres kastély mellett.  Litomysl kastélya 1999. óta az Unesco világörökség része. Az 1500-as években épült reneszánsz kastélyban a korabeli termek mellett nagy színháztermem is működik. Az udvarában pedig szabadtéri színház kap minden szezonban helyet. A kastélyba nem mentünk be, a belső udvarából pedig az oda épített nézőtértől nem lehetett látni szinte semmit. De a kastély kívülről is pazar látványosság. 

Máté fotója

Máté fotója

 Mire körbejárjuk a kastélyt, addigra eléggé meg is éhezünk, a gyerekek fagyit akarnak, mi meg enni valamit, így a parkban már nem időzünk túl sokat, csak látjuk, hogy még erre, meg arra is lehetne még nézelődni, de inkább vissza indulunk a vásárba, hogy hátha jut még valami kolbászféle nekünk is.

A fiúk végül hotdogot esznek, és pedig káposztás-szalonnás haluskát választok, nyami-nyami. A tűző napon gyorsan befalunk mindent, a boltban pedig veszünk jégkrémet.

Aztán irány horány, visszaülünk a kocsiba, és célba vesszük a következő úticélunkat. Arra számítunk, hogy 30-40 perc alatt ott leszünk, a gyerekek el is szunyókálnak út közben. Végül simán aludhattak volna többet is, mert kicsit elkanyarogtunk, mire ráleltünk a helyes útra.