Ez már tényleg a vég

Már csak az A és a V hiányzik az iskolásoknak a Vakációból. :-) Még két nap, Marcinak még 3, és véget ér az idei tanév. Mondhatnám, hogy elröpült, és az igaz lenne, és mondhatnám azt is, hogy az utolsó hetek nagyon nehezen teltek el. A gyerekeknek porcikájuk se kívánta már a reggeli kelést, az iskolában levés, a dolgozatokat meg pláne nem. Amióta meg nyárias meleg van különösen nem érzik már magukénak az iskolát. De még két nap, és ez már tényleg csak levezetés.
Milánék tegnap voltak a Budakeszi Vadasparkban. Reggel mentek, délután jöttek, és azt mondta egész jó volt.

Máté is hazatért délután a 4 napos kirándulásából, hullafáradtan, morcosan, lebarnulva, kullancsmentesen, de tele a lába a sebhelyekkel, csikarásokkal, de legfőképpen egyben van. Eddig még nem sokat mesélt, minden szót úgy kellett belőle előrángatni. Viszont megevett egy púpos tányér csilisbabot vacsorára, megnézett egy Charly-t, és reggel úgy  kellett lelket verni belé, mert egyszerűen nem mozdult az ágyban.

Fényképezett is.  Azt hittem majd a kis pajtásait fogja fényképezni, de nem, sokkal inkább a látnivalókat fotózta. Egynémelyik kép egész szépen is sikerült. Még végül érdemes lesz megcsináltatni azt a régi gépet. :-)

Mátékám képei:

Látkép a faluból

Ipolytarnóci ősfa maradvány

A faluban János bácsinak van egy jókora vadászgyűjteménye, amit megmutatott a srácoknak.

Vaddisznóláb volt a késnek a fogója. Elég durva, szerintem. 

a 300 éves fánál

Kilátás a vártól

Szóval egyben van a család. Marci is hazajött Barcelonából. 😂Mondjuk ő már vasárnap este itthon volt.

Szombaton vettünk a fiúknak új biciklilakatot. Vagyis csak Milánnak újat, Marcinak eddig nem is volt. Jaaaaaa, merthogy Milán pénteken elhagyta a kulcsot a táskájából. Vagy legalábbis nem találtuk, pedig égre földre kerestük, még Orsi néni is visszajött az udvarról, de semmi. Ráadássul ez pont az a lánc volt, aminek a pótkulcsa is eltűnt valahol. ( az mondjuk nem kizárt, hogy még meglesz itthon valahová becsúszva.) Szóval ott álltunk péntek délután a suli előtt, és nem tudtuk kiszabadítania  biciklit. ( Eszembe is jutottál, PopianyuErika 😉) Elég pácban voltunk, mert a portás bácsinak nem volt semmifelé szerszáma, az iskolai karbantartó meg már rég hazament. Orsi néni végül előkapott egy fogót a fiókjából, hogy hátha azzal majd boldogulunk, de nem akart engedni az a buta lánc. Jött a portásbácsi, majd ment, majd megint jött, és végül csak sikerült szétkalapálnia az egészet, és végre haza tudtunk jönni.
Szóval szombaton kaptak egy újat. Marci rém boldog volt. ( milyen kis dolgokkal lehet neki örömöt szerezni. :-) )
Vasárnap jön a szokásos "holnap lesz óvoda?" kérdés.
- lesz.
- Jajjj, ne már, miért lesz óvoda, nem megyek, utálom, stb...
Majd kicsit elgondolkodik.
- És biciklivel megyek?
- Igen, mehetsz azzal.
- Akkor viszem az új biciklizáramat!
- Jó, vihetjük.
- Hurrááááááá, képzeld Milán holnap lesz óvoda, és viszem az új biciklizáramat!!!! Dejóóóóó!!!!!
Mondanom sem kell, hogy másnap, amikor az ovi előtt lelakatoltuk a biciklit, és befordultunk az ajtó felé, már megint rákezdte, hogy nem akar óvodába járni.... Minden csoda csak 3 napig tart. Marcinál meg csak 3 percig. :-)