2017. április 26., szerda

Milánkáról aktuálisan

Történt egy-két dolog az elmúlt hónapban Milánt illetően. 
A gyógytornát rendszeresen csináljuk, hetente szakemberrel, és minden este itthon is. 
Ami nagy előrelépés, az az, hogy J. doktor a hónap elején elintézte, hogy fogadjon minket az ortopéd klinikás doktor, úgymond soron  kívül. Ez volt egy csütörtöki napon, és hétfőn már ott is ültünk a klinika várójában, megspórolva így több hónapnyi várakozást. 
D. doktor nagyon kedves, és szerintem nagyon halk szavú. Vagy csak az én fülem már hozzászokva túlságosan a 10 év alattiak kiabálásához. Megnézegette a leleteket, megforgatta Milánt, és végül hozta azt a diagnózis, amit már J. doktor is előrevetített nagyjából, hogy valószínű, hogy műtét nélkül nem fog ez helyrejönni, legalábbis kicsi esély van csak rá, de a gyógytorna mindenképpen fontos és indokolt. 
Ezért egy egy hetes kórházi gyógytornát rendelt el, ami erre a hétre esik. Szerencsére nem kell bent aludnunk, csak reggel megyünk, délután jövünk. 
Korábban nem sokat, mondhatni semmit nem mondott arról, hogy hogy és mint fog ez zajlani. Én naiv azt gondoltam, hogy mivel intenzív gyógytorna volt a papírra írva, hogy majd ez azt jelenti, hogy több órát is fog akár tornázni, többféle módon. De nem, nem ezt jelenti. 

Szóval hétfőn 8 körül már fent voltunk az osztályon. Az ortopéd klinika, ( és még pár részleg) tavaly egy vadiúj, csilivili épületbe költözött. Az épület mondjuk tényleg szép, bár én az ambuláns részen kicsinylem a várakozórészt. Ott, ahol alapjáraton is min. 50-100 ember várakozik, a csecsemőktől az öregekig vegyesen, ott igazán lehetne egy kicsit szellősebb, levegősebb, és átláthatóbb a tér, de nyilván nem ez volt a fő a szempont. A fekvő osztály egész korrekt. Leszámítva, hogy az ablakon a másodikon is rácsok vannak, és a mellettünk lévő épület lapostetejére néz, ahol csak szellőzőnyílások vannak, de életnek nyoma sincs. Szóval így 3 nap után eléggé börtönfeeling, de hát mindegy. Ezt leszámítva minden oké. 

Hétfőn és kedden nagyjából értelmetlen volt ott töltenünk az egész napot, mert egy fél órás tornát leszámítva nem történt semmi. Tényleg semmi. Baromi pipa voltam, hogy EZÉRT nem ment Milán suliba, hogy itt ülünk, és nem csinálunk SEMMIT. Vagyis de, csináltunk, maratoni uno kártya meccset játszottunk, és fejenként kiolvastunk egy-egy könyvet. Hétfőn ráadásul még D. doktor sem volt ott, mert beteg volt. Ilyenkor nagyjából meg olyan az ember, mint az árvagyerek, hogy megtűrik, de igazából nem foglalkozik velünk senki. 
Kedden már volt D. Doktor, de a kedd is nagyjából úgy telt, ahogy a hétfő, leszámítva, hogy 7 órakor már ott ültünk az ágy mellett, mert kedden nagyvizit van reggel. 
Milán nem volt hajlandó lefeküdni az ágyra, mert amolyan rácsos ágyat kapott, merthogy úgyis hazajárósok vagyunk. De hiába volt letolva rajta a rács, hiába mondtam neki, hogy ez nem kiságy, ő nem, és nem akart benne pihenni egy percet sem. 
Ma, szerdán végre történt valami. Igaz, ma csak 10-re mentünk. Így ma csak 30 uno partit tudtunk játszani :-) Ma is volt torna, és ma elkezdték végre húzni Milán lábát. Egy cipőszerűségre egy súly van ráerősítve, ami az ágy végéhez van rögzítve, és ezzel kell Milánnak feküdnie. 
Hát nem annyira könnyű fekve tartani, a vége felé már eléggé kínlódott, mert zsibbadt a lába, mert fel akart ülni, mert, mert, mert... de mondtam neki, hogy mivel ma későn került rá csak ez a cucc, bírja már ki addig, amíg jönnek a délutáni vizitesek. Nagy kínlódással kibírta, és végül utána haza is jöhettünk, de holnap többet lesz rajta, mert torna előtt is, meg torna után is. De majd legfeljebb többször tartunk pihenőt. 

De amúgy meg egy hős. Tényleg. Mondjuk leszámítva a kellemetlenségeket, nem tudom előfordult-e már életében, hogy ennyit játszottunk, olvastunk, beszélgettünk csak mi ketten. Most aztán figyelemben és kívánságlesésben igazán nem szenved hiányt. Talán ez egy kicsit a jobbik oldala a dolognak, hogy kap egy kis extra törődést, és rendben lesz a kis lelke. 

A továbbiak meg majdcsak alakulnak. Egyelőre egy augusztus végi műtét előjegyzésünk van. De ez még változhat is. 
Most egyelőre ezen a héten legyünk túl. 

3 megjegyzés:

  1. Sok-sok gyógypuszi ennek a kis Hősnek!

    VálaszTörlés
  2. Milán csúcsszuper, az extra figyelem pedig tényleg nagyon jó tud lenni :) , puszillak Benneteket :)!!!

    VálaszTörlés