Tegnap egész nap zuhogott az eső. Szerencsére még nem volt suli, így tegnap Marci is kihagyta az ovit. Ma viszont már mindenki tette a dolgát. Az eső is, ami ma is kitartóan esett, mellé jéghideg szél társult. Nem esett jól, no. Vissza is vettem a télikabátomat, szégyen, nem szégyen.
Battyogunk Marcival délután az iskola felé, esik az eső. Hegedűre kell vinni Mátét, és a ramaty időre tekintettel ma nem bicajjal mentünk. Tegnap is majdnem ráfagytunk Milánnal a biciklire, amíg elértünk a gyógytornára. Szóval megyünk, megyünk, és Marci egyfolytában csicsereg, de igazából se füle, se farka nincs annak amit mond, csak jár a szája. Egyszer csak lenéz a kabátjára, ami már jó vizes lett az esőtől, és sokkal sötétebbnek látszott, mint amilyen valójában.
- Anya, nézd csak! Szerintem kék eső esik! Nézd hogy bekékítette a kabátomat!
- Most olyan vagyok, mint egy nagy, igazi kék oroszlán!- és vicsorít egy nagyot :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése